2016. május 12., csütörtök

Uborkasaláta halloumival, vagy csak magában


Friss és zöld. Még mindig. Nem tehetek róla, imádom, ha egy egy ételnek természetes tulajdonságánál fogva harsogó zöld színe van. Ma is épp zöldborsókrémleves készült vacsorára, egyszerűen megkívánja a szervezetem ezeket a friss zöldségeket. Az uborkasaláta nem nagy művészet, lehet nem is kellene felraknom ide ezt a "receptet", de szeretem ahogy kinéz, így akkor már a képek mellé idegépelem a receptet is. Grillezett halloumit elég sokszor eszünk, szeretjük, villámgyors és ha Dani ideje engedi, akkor házilag is készít. (egyszer karácsonyra kezdő sajtkészítő szettet kapott tőlem oltóanyaggal meg mindenféle okossággal)


Hozzávalók:
2 db kígyóuborka, löttyintésnyi fehér balzsamecet /vagy bármilyen ecet/, egy csokor friss menta, friss kapor ízlés szerint, só, bors, 1 gerezd fokhagyma finomra vágva (semmiképp nem préselve), görög joghurt, halloumi, olívaolaj


Elkészítés:
Az uborkát zöldséghámozóval szeleteltem. Nyugodtan szeletelhetjük klasszikus módon és formában, én most hosszában vágtam, hogy ilyen csodásan nézzen ki. Meglocsoltam kevés ecettel, sóztam, borsoztam. Félretettem néhány szép mentalevelet, majd a többit a kaporral együtt felaprítottam és hozzákevertem a finomra vágott fokhagymával együtt az uborkához. Dresszingként semmi mást nem kanalaztam rá, mint kevés görög joghurtot. Megszórtam a csírákkal és a félrerakott mentalevelekkel. A halloumit ezalatt Dani megsütötte kevés olívaolajon egy öntöttvas serpenyőben.

  


2016. május 11., szerda

Risotto spárgával és borsóval


A risotto egy teljesen alap étel a mi konyhánkban, imádom készíteni is és enni is nagyon szeretjük. Nagyjából mindig másfélét készítek, vagy másféleképp adom hozzá a hasonló, vagy ugyanolyan zöldségeket, adalékokat. (Na jó... ez kamu, mert risotto bianco is többször van, bár az igaz, hogy más-más feltéttel és bizony a klasszik sáfrányos is gyakori vendég.) Nyilván nem először készült sem spárgával, sem borsóval. Most viszont nem csak simán hozzá akartam főzni a zöldeket a rizshez, hanem egyenesen zöld alapszínt szerettem volna a rizsnek. Volt egy vízióm, miszerint a zöld krém bevonja a rizsszemeket. No, ezt egész jól sikerült megvalósítanom. Amúgy baromi egyszerű elkészíteni, mégis ritkán eszem jót - nagyképűség nélkül: itthon mindig jó -, gyakorta futok bele akár még étteremben is elrontott verzióba. A risottóban együtt kell, hogy éljen a rizs, a krémesség és nem külön a rizs aljára kell valami szaft... A titok állatira egyszerű: a folyamatos keverés. Higgyétek el nekem, ez a tuti! Ha folyamatosan keveritek, megfelelő rizst használtok hozzá, akkor egyszerűen nem lehet elrontani.


Én főztem előző nap egy nagy adag húslevest és ezt használtam alaplének risottóhoz is. Persze lehet ezt vega verzióban, akár zöldségalaplével is, vagy ha halas/tengeri ízekben nyomulunk, akkor halalaplével stb.

Hozzávalók 4 főre:
2 csésze arborio/carnaroli rizs, kb. 1,5 l alaplé, 2 csésze (2,5 dl bögrével mérve) zöldborsó, 1 kis fej hagyma, 6 ek. frissen reszelt parmezán, 3 ek. vaj, 1 dl száraz fehérbor, olívaolaj, 1 csokor zöld spárga, 1 csokor menta (vagy bármilyen friss zöldfűszer, amit szeretünk), borsócsíra


Elkészítés:
A borsó felét (egy csésze) blansírozzuk, majd 1 ek. vajjal turmixoljuk össze annyira finomra, amennyire csak tudjuk és tegyük félre. A spárgát tisztítsuk meg, vágjuk ujjnyi vastagágú darabokra, a csúcsokat hagyjuk egészben.
Kevés olajon pároljuk meg a finomra vágott hagymát, majd öntsük rá a rizst és pirítsuk össze vele. Öntsük rá a fehérbort (hangosan sisteregnie kell, akkor jó), majd ha elfőtt adjuk hozzá az első merőkanál alaplevet. Ha elfőtt, adjuk hozzá a következő kanál alaplevet. Ezt addig ismételjük, amíg meg nem fő a rizs, fogkemény nem lesz (kóstolással bizonyosodhatunk meg rajta, de kb. 4 merőkanál leves fog belemenni a risottoba). Az utolsó merőkanál leves előtt adjuk a rizshez a másik csésze (egész szem) borsót, a felvágott spárgát. Ha a rizs elkészült, zárjuk el alatta a gázt, szórjuk bele a parmezánt, keverjük el benne a borsópürét és plusz egy evőkanál vajat és azonnal tálaljuk, díszítsük borsócsírával. 

2016. május 7., szombat

Zabos szódakenyér mazsolával és dióval

 

Igazából nem nagyon eszünk kenyeret, vagy kenyérféléket, de néha jól esik. Nagy kedvencem, a diós-mazsolás és néha rákattanok. Ilyenkor az a legjobb, ha szimplán dió és mazsola nassolásával el tudom űzni ezt a kívánalmat, de ennek a módszernek a sikeres kimenetele mindig kétes. :) Így volt ez most is. Én gyakorlatilag 2 éve már szinte mindent zablisztből készítek - oké, karácsony környékén volt kb. bűnözés, ami a fehérlisztet illeti és jaaa, húsvétkor a kalács.... na be is fogom a szám -, eddig bármibe fogtam, mindennel működött. Ez nem zabpehelyliszt, hanem zabliszt. A szódakenyérbe meg nem kell élesztő, nem kell megkelnie, így biztos voltam benne, hogy a szódabikarbóna és a sütőpor varázsol majd nekem igazi kenyeret a zabból is. Hát így lett. Tök egyszerű, villámgyors, gyakorlatilag a kigondolástól - ha minden alapanyag van otthon hozzá - egy óra alatt elkészül.




Hozzávalók:
350 g tk. zabliszt, 50 g zabpehely, 100 g durvára vágott dió, 100 g mazsola, 300 ml író, 1 tk. szódabikarbóna, 1 kis tojás, 1 tk. méz/cukor, 1 tk. só, 1 tk. sütőpor


Elkészítés:
A száraz hozzávalókat keverjük össze, majd adjuk hozzájuk a tojással elkevert írót. Gyúrjuk össze (nem kell sokáig, ha összeállt már jó is), lisztezett felületen formázzuk cipóvá, vágjuk be éles késsel keresztben a tetejét, rakjuk sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőtálba és süssük 200 °C-os sütőben 50 percet. Ennyi!


Én kecskesajtot kentem rá első körben, majd csurgattam rá kis keserű narancsmézet (ezt Szardíniáról hoztam), ma reggel pedig egy vékonyka szelet sonkával ettem.