Őszi brownie datolyával és gyömbérrel
Néha kegyetlenül lelkibeteg tudok lenni. Olyan állapot ez, amikor nem tudok mit kezdeni magammal, fogalmam sincs, hogy mivel rángassam ki magam ebből az állapotból (na jó, igazából tudom). Nem vagyok elégedett magammal - hogyan is lennék? -, nem tetszenek a fotóim, nem tudom, hogy van-e értelme ezzel "vesződni". Aztán rá kell jönnöm, hogy ez bizony nem vesződés. Hiszen magam miatt csinálom. Szeretem ezt csinálni. A főzés, a fotózás az, ami kizökkent a szürkeségből. Körülbelül egy éve töröltem a blogom, aztán meg is bántam és gyorsan visszahoztam, mintha mi sem történt volna. Kell ez a napló, szánalmasan ragaszkodom hozzá, hisz nem más ez nekem, mint az élet napos oldala.
[Tudom, ez nem éppen ideillő téma, dehát ez az én blogom, úgyhogy most önző módon kiírom magamból azt, ami bennem van (úgy ahogy...). Nem, ez most nem az a klasszikus alkotói válság... ez... amolyan depresszió. Ha jönne valami lehetőség, ami pikk-pakk kirántana a mostani helyzetből, egy csapásra megváltozna az életünk, ismét boldogok lehetnénk (mielőtt valaki azt gondolná, hogy válságban a házasságom, téved, szó nincs ilyenről. sőt.) Nem várok, ezekre a kezdő sorokra reakciót, csak most jól esett kiírni magamból.]
Na pont ilyen állapotok orvoslására jó ötlet ez az ultracsokis, tömény, kalóriában dúskáló bomba. A brownie tökéletes eszköze a fenéknövesztésnek és a boldogsághormonok felszabadításának is. Ez egy őszi kombináció, datolyával és gyömbérrel készül (miért érzem én ezt őszinek?). Volt már itthon muffin formájában, bogyós gyümölcsökkel sütve és most tortaként is. Csokholisták figyelmébe ajánlom, de depiseknek is jól jöhet! ;)
Hozzávalók:
100 g liszt, 100 g vaj, 200 g nádcukor, 125 g étcsokoládé, 2 ek. gyömbérszirup, 2 ek. kandírozott gyömbér, 1 marék magozott, szárított datolya, 2 tojás, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 1/2 tk. sütőpor
Elkészítés:
A vajat gőz fölött összeolvasztom a csokival és a cukorral. A tojásokat villával felverem, hozzáadom a gyömbérszirupot, a vanília kikapart magját. Miután a csokis keverék teljesen összeolvadt, a vízfürdőről levéve óvatosan, folyamatos keverés mellett hozzácsurgatom a felvert tojást. Belekanalazom a sütőporral elkevert lisztet, hozzáadom a gyömbért és a datolyát, majd alaposan összekeverem. Kivajazott formába töltöm (ebből az adagból két kisebb méretű tortaformányi jön ki) a masszát és 180°-ra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütöm.
Az életnek mindig vannak nehézségei, mi egyfolytában beleütközünk valamibe. Tudom mit érzel, pár napja én is kibuktam magamból, de igyekeztem úgy felfogni, hogy ez egy ilyen hét, majd túl leszek rajta. Te is túl leszel rajta hamar! :) Főleg ha ilyen finomságot sütöttél!! *-*
VálaszTörlésHa tudnád mennyire hiányzik nekem a sütiblogom! Ha van időm néha ránézek, de a sütőig már nem jutok el. :{
Kitartás, ennél már csak jobb lehet! ;)
Kérdezik tőlem is sokan, hogy hogy csinálom? Hogy 8 órában agymosás és lélektiprás az irodában, itthon retusálás és még főzök is és le is fotózom? Ha a kajablogot kiiktattam volna nyár óta az életemből, akkor szerintem totál begolyóztam volna. (így is közel vagyok hozzá, de talán nem annyira, mint ahogy enélkül lenne...) aztán néha ki is kell mozdulni, meg egymással is foglalkozni... ennél tényleg csak jobb lehet! Remélem lesz is!
VálaszTörlésÖrülök, hogy írtál, rég volt komment tőled a blogomban! (mondjuk máshol volt :)
Pedig mindig átfutom ha van időm az új recepteket :)
VálaszTörlésTessék elmenni valahova! Vagy megnézni egy vígjátékot, betömni egy csomó sütit esetleg egy kis borocskát... :)
Az mindig jól jön :D
Drága Reni!
VálaszTörlésAnnak ellenére, hogy nem vársz visszajelzést a kezdő soraidra, most én leszek az önző, és igenis reagálok rá. Minden túlzás, udvariaskodás és nem kívánatos nyálcsöpögés nélkül írom le Veled kapcsolatban a gondolataimat: Fantasztikus amit csinálsz, követni, nézni, megélni érdemes. Csodállak, csak hogy tudd :)
Ez a tömény csokicsoda most nekem is jól jön: a "depi" nekem is jó barátom, mióta nemrég felmondtak a munkahelyemen...
VálaszTörlésRemélem, még sokáig nézhetjük itt a szép fotóidat az ételekről!
Timi
Ó Reni,tudom mit érzel, én pont ebben a cipőben járok. Ne aggódj, ez csak átmeneti. Jön a lehetőség is, csak tartsd nyitva a szemed, bízz a megérzéseidben.
VálaszTörlésRemélem, hogy hamarosan túl leszel ezen az időszakon! Tegnap épp a macaronjaid nézegettem, gyönyörűek ez a brownie pedig nagyon ütős!
VálaszTörlésNem én nyerném a kommentelés versenyét, de most írok:;) a blog klassz, ne szomorkodj, jönni fog az a lehetőség, amire vársz.
VálaszTörlésDrága Reni!Ölelés Neked, és kívánom,hogy rátalálj az útra, amelyen harmóniában járhatsz.(A "lélektiprástól" pedig meg kell szabadulni!Tudom,könnyű mondani...én másfél éve hagytam magam mögött az irodai melót,mert úgy éreztem,kiöli belőlem azt,ami valójában vagyok.Anyagilag nehéz volt( 2 gyerek,induló vállalkozás),de semmi pénz nem pótolhatja azt az érzést,amikor a lelkem felszabadult.)
VálaszTörlésGyönyörű
VálaszTörlésKöszönöm szépen a kedves hozzászólásokat, jól esnek!
VálaszTörlésPötipite az, aki igazán beletrafált a dologba...
Reni, én csak azt mondom, hogy Te olyan típusú kreatív ember vagy, aki másokat is inspirál a kreativitásra, csupán a "jelenlétével". A fotóid a legcsodálatosabbak, amiket valaha láttam, és az egész családunk így van ezzel a nagymamámtól kezdve az anyósom munkatársnőiig. Gondolj arra, hogy hány embernek okozol örömet, boldogságot az alkotásaiddal.
VálaszTörlésSzóval röviden: csak így tovább :)
Fel a fejjel Reni! És csináld, amit a szived diktál :)
VálaszTörlésÚgy látszik ez egy ilyen hét.... vagy év (?) nekem is ultra depis hangulatom van mostanság. Ma ebből kifolyólag egész nap főztem és sütöttem. Nem dolgozom ma, hála az égnek! Mosnom kellene, meg vasalni, de nem érdekelt. Úgy éreztem ha ma nem sütök, akkor megbolondulok. Úgyhogy a második torta sül a sütben hétvégére :)) Csináljunk kiállítást! Akarok rá időt szánni!!! Csak noszogassatok! az olyan jóóó volt.... tényleg a fotókért is be kellene mennem...
Orsi, nagyon köszönöm, igazán aranyos vagy! Örülök, ha tényleg így van, hogy másokat is képes vagyok inspirálni.
VálaszTörlésKriszti, csináljunk! Olyan jó volt legutóbb is, vessük bele magunkat egy újba! (bár azt sem tudom, melyik képemet állítanám ki igazán...)
Arra gondolsz ugye, hogy annyi jó van, hogy nem tudsz választani. :)
VálaszTörlésÖsszeszedem magam és emailezünk. Nikit meg visszaküldjük a konyhába tündérkedni :))Már hiányzik.
Hogy képes vagy-e másokat is inspirálni? Már megvetettem a Danival a fotómasinát amiről beszéltünk :)(pedig ez csak a karácsonyi ajándékom lesz; egész hétvégén fotózni fogok!! :) )
VálaszTörlésÉs akkor a főzésről még nem is beszéltem :)
Jájj Kriszti, hát még nekem hogy hiányzik! :{
VálaszTörlésNincs mese, újra vissza kell lendülnöm, mert azóta semmi új fotóm nincs amit kitehetnék... :O
Én az első bekezdéseket nem is elemezném nagyon, hisz mindenkinek vannak "mélyebb" napjai, de ezek szerintem szükségesek, hogy felismerjük más pillanatok és hangulatok értékét. És ha a melankólia ilyesfajta receptek elkészitésére ösztökél, az is megéri :)
VálaszTörlésNekem nagyon tetszenek a képeid és a receptek is, már egy ideje be-be kukkantok ide. Szóval ne értékeld le magad, mert az önbizalom nagyon jó stimuláló és fejlesztő érzés, míg a hiánya rettentően visszahúz és sivárrá, kedvtelenné tesz.
Egyetlen negatív megjegyzésem lenne ehhez a posthoz, de az tényleg rossz szájizt hagyott bennem. Az a "seggnövesztés" szó annyira rosszul cseng ebben a közegben, hiszen az eddigi élményeim szerint ez egy kulturált, kifinomult blog, mind receptekben, mind képekben. Próbálj ehhez a szinthez illően fogalmazni máskor.
Ó Orsi, ezek szerint megvettétek! Örülök neki nagyon, használjátok sokat!! Szép fényeket hozzá! ;)
VálaszTörlésNiki ;)
Andi, ne haragudj, nem is tudom miért írtam le ezt a szót, hogy "seggnövesztés"... kijavítottam, mert most elolvasva a bejegyzést tényleg elég csúnyán hangzott... Igyekszem!
Reni, kérlek ne ijesztgess!
VálaszTörlésMi lenne velem a blogod nélkül!?
Mi lenne ha zord napjaimon nem tudnék beugrani hozzád egy kis lelki evés-ivásra, amit ráadásul a gyakorlatban is kipróbálhatok!
Egyáltalán, hogy jut olyan az eszedbe, hogy nem elég jók a fényképeid?Hiszen olyan kevés blog büszkélkedhet ilyen színvonalas fotókkal!Én megvallom őszintén, nem csak a receptjeid miatt nézek be hozzád!Persze, vannak olyan blogok szép számmal, ahol nagyon jó recepteket lehet találni.De nálad a lelkem is táplálkozik, gyönyörűséges és számomra tökéletes képeid nagyon fontosak a szívemnek.
Ne-ne!!! Lesz ez még így se! Hidd el! :)
VálaszTörlésÉn az elmúlt 1 évben olyan pokoli mélységeket is megjártam (nem feltétlenül a bloggal kapcsolatosan), hogy onnan már tényleg csak felfelé lehet csak jönni... szóval el tudom képzelni mit élsz át...
Hogy kritikus vagy magaddal és folyton elégedetlen? Ez jó, hiszen ez visz előre, és ettől lehetnek olyan szépek a képeid, amilyenek! Ha megelégednél magaddal, nem akarnál fejlődni tovább!
Hidd el, sokan szeretnek! És hidd el, kellesz ide! Ez most csak egy múló, őszi "rosszkedv"...
:S Bár nem értem miért talál meg mindenkit is folyton... :S
Kedves Reni!
VálaszTörlésNem udvariaskodni szeretnék, csak annyit mondanék, ha én fele így tudnék fotózni, már elégedett lennék.
Csodás fotóid vannak, újságban sem látni ilyet. Amikor a Te fotóidat látom, mindig arra gondolok, hogy nekem nem is kellenen gasztroblogot vezetnem!!!
Én most vesztettem el a munkámat, amit nagyon szerettem egy átszervezés folytán, de már most azt tervezem, mit fogok csinálni, hogy találhatnék munkát. Már nem vagyok fiatal, felnőtt fiam van, nem szabad elkeseredni.
Ilyenkor arra gondolok, hogy lehetne a napokat jobbá tenni.
Fel a fejjel, csodás amit csinálsz és ez adjon erőt!!!
üdv. gesztenye
kedves Reni!
VálaszTörlésCsodálatosak a fotók, néha percekig nézem, és észre sem veszem, hogy már percek óta nézem:)
A sajátomon kívül ez már a harmadik blog, ahol borús gondolatok ütötték fel a fejüket, írjuk őket az ősz rovására, csak elmúlik egyszer..és abba ne hagyd, mert neked és másoknak is annyi örömet adsz vele..látod én milyen lusta vagyok, és a gyönyörű csokis finomságaid helyett nutellával tömöm magam.
Köszönöm ezt a hihetetlen sok kedvességet, amit adtok nekem!
VálaszTörlésA napokban jövök majd nektek sok szép, színes, vidám ételfotóval (a terveim szerint)
Jajj, ne hülyéskedj!
VálaszTörlésMiért akartad bezárni a blogot? Ez a legjobb gasztroblog ever!
Jé
Nem fogom abbahagyni! :) Tavaly már egyszer töröltem, de nagyon hamar megbántam (és sejtettem, hogy így lesz, tehát csináltam egy biztonsági mentést a törlés előtt :) és visszaállítottam. Eléggé az életem része lett ez a blog, hiányozna, ha nem csinálnám. Főzni amúgy is főzök, valószínű le is fotóznám, hát akkor a blogot miért rekeszteném be? :)
VálaszTörlésLegjobb? hú, hát nagyon szépen köszönöm, dehát azé... na... kicsi vagyok én :]
Én annyira szeretem ezt a blogot!
VálaszTörlésMinden ízében profi és mégis őszinte. Nem játszod magad és ettől hiteles ez az egész.
Zsófi
Örülök, ha tényleg így jön át, mert ezt szeretném! Régen kaptam olyan kommentet, hogy a közönséges fogalmazásmódom és profilom nem passzol össze a képek és a receptek kifinomultságával és stílusosságával, azaz aki a képeket csinálja az nagyon tehetséges.... na az akkor nagyon rosszul esett, mert lehet, hogy amolyan általános hangvételű a blogom, de ugyan miért lennék fellengzős, okoskodó akárki, amikor eleve nem vagyok az. a receptek és a fotók meg csak a valamilyen szintű igényességet és elhivatottságot tükrözik. :)
VálaszTörlésReni!
VálaszTörlésSzerintem mindenkinek vannak "üres járatai" és ilyenkor a legjobb, amit tehetsz az az, hogy hátradőlsz egy kicsit és pihensz, csak azt teszed, ami jól esik. Én most vagy ilyen formában, és nagyon megértelek.
A blogod fantasztikus, amit csinálsz az különleges és szemetgyönyörködtető, ne higgy senkinek, aki bármi mást mondana!De nem vagyunk robotok, ne várd el magadtól mindig a tökéletességet. Be tudja az embert néha kebelezni az élet, ilyenkor el kell engedni kicsit és hátra dőlni...
Remélem hamarosan erőre kapsz!
Jah, és a recepttel kapcsolatban: imádom, nagyon jó és a képek is csodásak! (Nekem is pont ilyen tortatálam van:-))
VálaszTörlés