A csodás Campania - 1. rész
![](http://4.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNrKp1YArI/AAAAAAAACsQ/TQ1zl7rV6BQ/s400/02.jpg)
Igaz eleinte úgy gondoltam, hogy nem fogok részletes beszámolót írni a nyaralásunkról, de ezt az állásfoglalásom hamar feladtam. Szar kedvem volt ma, szar napom volt úgy összeségében, és ha a nyaralásra gondolok jobb kedvem lesz... vagyis inkább kétes érzések kerítenek hatalmukba, ugyanis bármit megtennék azért, hogy ismét ott lehessek, de közben ugye itthon vagyok, így maradnak a fotók és az élmények. Megpróbálom sorokba önteni az ott eltöltött 10 napot, így nekünk is megmarad írásos emlékként és másnak is hasznos információkkal szolgálhatok, akik errefelé szeretnék eltölteni vakációjukat.
![](http://3.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNq4C1RTtI/AAAAAAAACrw/V5dxtOiW1Bo/s400/03.jpg)
Szeptember 27-én, hajnali háromkor szólt az ébresztő. Az túlzás lenne, ha azt állítanám, hogy a szemem csak úgy felpattant, mert azért ez nem így volt... viszont tudtam, hogy mi vár rám, hogy nem a munka miatt szól a fránya vekker, így valahogy könnyebben kikászálódtam a finom meleg ágyból. Cica érezte, hogy itt valami lesz, mindig rájön, ha elmegyünk itthonról, hisz nem hülye. A csomagjaink összekészítve, már csak valami emberi külsőt kéne kölcsönözni állati énünknek... Apósom olyan 3/4 4 körül várt lenn minket az autóval. A reptérre fel is értünk kb. 1 óra alatt a pályán, így kényelmesen odaértünk a becsekkolás elejére.
![](http://1.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNrK_qA42I/AAAAAAAACsY/4rVrLd0-Uv4/s400/08.jpg)
Jó útunk volt. A nápolyi reptér kicsi, össze sem lehet hasonlítani egy frankfurtival, hamar a szabad levegőn voltunk. Megláttunk egy Sorrento-ba tartó buszt, fel is pattantunk rá (a jegy ára elég húzós volt 2x10 €, visszafele már okosabbak voltunk). A turisták 98%-a a nápolyi busz sofőrének társaságát választották, viszont mi egyenesen Sorrentoba mentünk. A Capodichino reptérről az út Sorrentoig elég laposnak nevezhető és bizony másfél óra. Sorrentoba érve 5 percen belül indult a buszunk Amalfiba (Via Positano, Unico Costiera, azaz a kék SITA buszok, a jegy 24 órára 6 €/fő) és itt kezdődött igazán a kaland is.
![](http://4.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNq4lmcAgI/AAAAAAAACr4/FMdqhuBcEAE/s400/04.jpg)
Az út eszméletlen, ilyen szerpentineket még sehol nem láttam, szerintem nem is fogok máshol. A sofőrök csuklóból ismerik az utat, nagyon rutinosak, félnivalója nem igazán van az utasnak. A látvány lenyűgöző és magával ragad, az első pillanattól kezdve elvarázsol. Hatalmas mészkőfalak, ilyen-olyan barlangképződményekkel, csodálatos cseppkövekkel. Meredek szakadékok, a mélyben a kristálytiszta, türkizkék (alig hittem el, hogy egyáltalán ilyen létezik) tengerrel, apró, színes csónakokkal. Áradozhatnék még hosszú sorokon keresztül, de a leírt szavak úgysem adják vissza azt a képet, ami ott elénk tárult. Mint ahogy sok helyen olvashatjuk... valóban, ez a partszakasz a világ legszebb helye (bár még nem jártam körbe a világot :).
![](http://3.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNq5aLcXZI/AAAAAAAACsI/ZIX8sgwiixQ/s400/07.jpg)
Közel két óra alatt értük el a célállomást, annak ellenére, hogy a két város csupán 31 km-re fekszik egymástól. Amalfiban viszont mi még nem voltunk révben, hiszen a szállásunk Atraniban volt. Nem agyaltunk rajta sokat, elindultunk gyalog és csomagokkal is 10 perc alatt ott voltunk a város (egyetlen) buszmegállójában. Oké, de innen mégis merre? Fogalmunk sincs, hogy találjuk meg a Via Torricella-t, mert itt nem olyan egyértelműek ám az utcák, mint nálunk... itt bizony össze-vissza kanyarognak azok, van bennük 8-9 lépcsősor... Szóval segítség nélkül nem találtuk a helyünk, gyorsan felhívtuk a szállásadónkat Robertot, aki lesietett a buszmegállóba és felvezetett minket a rezidenciákhoz :) Megmutatta a házat, majd felvitt az anyukájához, és itt megszereztem az első jó pontjaimat... hát persze, hogy gasztronómiai "tudásommal".. végigszagolgattam a fűszernövényeket, és amikor elkezdte mondani a nevüket, hogy mik is ezek, akkor mondtuk, hogy igen, ismerem őket, és még olaszul is tudtam a nevüket :] Pihegtünk egy kicsit, zuhanyoztunk - a szállásunk tökéletes és kifogástalan volt: Atrani, Casa Torricella - és nekivágtunk felfedezni a várost és a környéket.
![](http://4.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNq3uuQt_I/AAAAAAAACro/GDHPnZ00bvs/s400/01.jpg)
Atrani egy 960 lakosú kisváros, nagy nyüzgésre nem kell számítani, viszont látni a helyi emberek igazi arcát. Mindössze 4-5 bolt van itt, 3 élelmiszer, 1 újságos és egy "mindenes". A főtéren található 2 étterem és egy borbély. Este beültünk a főtéren az egyik szimpatikus helyre (a helyiek is itt gyülekeztek és beszélgettek, ezért egyértelmű volt a választás) és megettük első finom vacsoránkat, ami a következő volt:
![](http://4.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNq4-uvWGI/AAAAAAAACsA/K2iJl6DlyX8/s400/05.jpg)
Reni:
Gamberetti e rucola - citromos öntettel természetesen
Zucchine a scapece - marinált cukkini (menta, citrom, olívaolaj, ecet, fokhagyma)
Csokimousse
Dani:
Insalata polipo - citromosan természetesen
Grillezett kardhal
Ricottás, körtés tortácska
![](http://1.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNrLWUCJYI/AAAAAAAACsg/_4Y_tSzYU3g/s400/09.jpg)
A következő napot a lustálkodásnak szenteltük, reggel felkeltünk, majd kifeküdtünk a tengerpartra, délután átsétáltunk Amalfiba. Kicsit megdöbbentem, amikor turistáktól zsongott a város, de ez nem rontott a szépségén. Elbűvölő, csodálatos. Két nevezetességet emelnék itt ki, a papírmúzeumot és a dómot. Érdemes a sikátorokban, lépcsős kis utcákban elkalandozni.
Vacsorára visszatértünk Atraniba, a törzshelyünkre vacsorázni, ezúttal a következőket fogyasztottuk mind a ketten:
Grillezett ricciola citrommal, olívaolajjal, bazsalikommal; bazsalikomos paradicsomsaláta, panna cotta karamellel; egy üveg Tramonti fehérbor és 1-1 limoncello :)
![](http://3.bp.blogspot.com/_1-SiJAhwlqg/StNyMvP7r7I/AAAAAAAACsw/Q8lu6jFtpgU/s400/10.jpg)
folyt.köv.
(a képek az első két napon készültek, amely időintervallumról a szöveg is szól)
Továbbra is irigykedem. Nagyon jók a képek!
VálaszTörlésReni, engem is az tart "életben", hogy sokszor gondolom magam nem ide, hanem oda...
VálaszTörlésMég egy ideig remélem tart a dolog, aztán amikor "merül" az emlék, veszem a jegyet, és húzok egy kicsit töltödni...:)
Csibe, köszönöm. Én meg majdnem besárgulok olyannyira irigy vagyok azokra, akik még most is ott vannak, vagy akik ezután mennek oda... :)
VálaszTörlésSzepyke... a lakásunk romokban áll kábé, millió dologra költhetnék, de én már arra vágyom, hogy tavasszal újra menjünk :)