2016. április 27., szerda

Carbonara. Chorizóval.


Tehát gyakorlatilag mégsem carbonara, mert nem szalonna van az alapban, a szósz az klasszikus, ahogy kell. Tehát picit hamis. Cserébe tejszín nélkül. Természetesen.

Jut eszembe a tejszínes szószról. Még a nyáron eszembe jutott, hogy be kéne ülni a helyi (székesfehérvári) olasz étterembe, mert mostanában olyan sok jót olvastam és hallottam róla, gondoltam adok neki egy esélyt. Genyó voltam, direkt carbonarat kértem, mert mondom ha azt elcseszik, akkor nálam a többi étellel is esélytelenül indulnak, bármennyire is jónak tűnik az étlap. No. Szerintem tejszín több volt a szószban, mint tojás, ráadásul pirított szalonnát is nyomokban tartalmazott csak, mert a hosszú várakozási idő alatt megpirítani sem sikerült, hanem csak "előfőzni" egy kis plusz zsiradékon. Gondolom én. A férjem ételéről nem is beszélve. Próbáltam lebeszélni arról, hogy bumm a közepébe, tengeri gyümölcsös ételt válasszon, de nem sikerült. Amikor kihozták a rákokat, egyértelmű volt a színét tekintve, az "illatát" érezve, hogy ezek már jó párszor kiolvasztott, majd visszafagyott példányok voltak... mehetett is másnap az orvoshoz.
Hogy mire is akarok ezzel rávilágítani? Tényleg olcsóbb az a nyomorult tejszín a tojásnál? Persze, ha a tejszín is mű, gyenge, növényi, akkor meglehet, de nem hiszem, hogy erről lenne szó. Szimplán nem ismerik az emberek a receptet. Olaszországban is összefutni sajnos sok-sok helyen tejszínes változattal, hiszen ki kell szolgálni a turisták igényeit, de egy autentikus helyen sem találkozunk tejszínes változattal. Figyeljük csak azokat az étteremeket, amik zsúfolásig vannak helyiekkel.

Ennyit a népnevelésről. Kétszer készítettem eddig chorizoval, először "véletlen", mert nem volt itthon szalonna, másodszor viszont nagyon is tudatosan, mert eléggé bejött.


Hozzávalók 2 főre:
4 tojás sárgája, 20 dkg spaghetti, 10 dkg chorizo (én a csípőset szeretem - klasszik kolbásszal nem az igazi, nagyon jól jön ebbe a spanyol kolbász füstölt paprikás íze), só, bors, 1 marék reszelt parmezán, 1 marék reszelt pecorino (ha nagyon "carbonara-elhagyók" szeretnénk lenni, akkor használjunk manchego sajtot)

Elkészítés:
Tegyük fel a vizet forrni. A chorizót szeleteljük fel, majd vágjuk gyufaszálra és pirítsuk meg, majd lehetőleg zsiradékkal együtt szedjük egy nagy tálba. (Ebbe szedjük majd a tésztát is, így legyen akkora a mérete, hogy össze tudjuk keverni majd kényelmesen a tojással.) Ha a víz forr, dobjunk bele egy evőkanál sót, ha az feloldódott, mehet utána a spaghetti. Amíg a tészta fő, válasszuk ketté a tojásokat (a fehérje most ide nem kell), a sárgákhoz keverjük hozzá a sajtok felét - ha nagyon sűrű, adjunk hozzá a tészta főzővizéből egy-két evőkanálnyit, de vigyázzunk, egyből gyorsan keverjük el, nehogy összerántsa a forró víz a tojást -, borsozzuk. Ha a tészta kifőtt, szűrőbe öntjük és a szűrőből azonnal a nagy tálba szedjük, amiben már ott van a pirított chorizo. Egyből ráöntjük a tojásos keveréket és mint a kisőrült keverni kezdjük, hogy szépen minden egyes tésztaszálat bevonjon vékonyan a krémes, tojásos réteg. (Nyersen öntjük rá?! Igen!! Mert a forró tészta hője effektív meg is főzi a tojást, nem marad nyers. Ezért kell nagyon gyorsan kevernünk, hogy nehogy a forró tészta összerántsa a tojást és darabokban legyen benne, nem pedig vékonyan a tésztát, krémként bevonva.)
Halmozzuk tányérra, szórjunk még rá reszelt sajtot.





2 megjegyzés:

Fleur írta...

Fú de nagyon guszta! A villa nagyon tetszik!

Reni írta...

Köszi! Nekem is sikerélmény volt, amikor sikerült 3 db ilyen villát szereznem. Már nem is emlékszem hol, csak arra hogy külföldről.