2013. május 31., péntek

Churros

  

Sokat gondolkoztam azon, hogyha egyszer végre megint a gasztroblog közelébe kerülök, akkor mi is legyen a következő bejegyzés. Nem gondoltam, hogy eljön annak az ideje, hogy a májusi novemberben forró csokihoz van kedvem és amolyan lélekmelengető ételekre vágyom (Na jó, azért a friss gyümölcsöket/zöldségeket sem vetem meg, sőt én már főztem is be idén eperlekvárt. 23 üveggel.)


Mondjuk a churros egy olyan étel, amit a spanyol nyaralások alkalmával bármelyik reggel lenyomnék. Sajnos imádom és még szörnyűbb, hogy mindketten imádjuk, így ha a magam kedvéért nem is állnék neki (de lehet úgy is), akkor Dani kedvéért már biztos. És ha churros, akkor nyilván nem csak egy adagot fogok sütni, hanem akkor már nekem is legyen jó.

Mellesleg én ezt tönkölyliszt és teljes kiőrlésű zabliszt keverékéből készítettem, úgyhogy még álltathatom is magam azzal, hogy á, ez nem is olyan egészségtelen. Pedig... :)

Amúgy ez egy pofonegyszerű édesség, villámgyorsan elkészül. Korábban égetett tésztás változatokat próbáltam, de ez is annyira jó állagúra és ropogósra sült, hogy az valami csoda.


Hozzávalók 2 főre:
250 g liszt (én fele-fele arányban használtam tönkölyfehérlisztet és tk. zablisztet)
csipet só
2 ek. olívaolaj
400 ml forró víz
+ olaj a sütéshez

A forró csokihoz:
150 g csokoládé (kinek-kinek ízlése szerint, ét, vagy tej)
200 ml habtejszín
édesítésre - ha kell - méz, cukor, juharszirup stb. (amit szívesen használsz!)

Elkészítés:
A lisztet keverjük el a sóval, olívaolajjal, majd adjuk hozzá a forró vizet és egy fakanál segítségével dolgozzuk össze. Tegyük a tésztát habzsákba és forró olajba nyomjunk belőle fánkokat. (csillagcsövet használjunk!) Süssük aranybarnára és konyhai papírtörlőn jól szárítsuk le róla az olajat.
A forrócsokihoz melegítsük fel a tejszínt, majd öntsük a csokoládéra (az édesítővel együtt) és keverjük egyneművé.
Ha az ízlésünk úgy tartja beleforgathatjuk a kisült churrokat fahéjas cukorba, de mártogathatjuk simán a forró csokoládéba.



2013. május 22., szerda

Zöldborsós risotto



Jót mosolyogtam magamban. Hogy miért? Mert egymás után ez a 3. poszt, ahol az étel ebben a tányérban szerepel. Van más is, csak valahogy így jött ki (és ehhez már a receptet is megírtam régebben), ráadásul mióta nincs időm kajafotózásra, azóta újabb kincsek is érkeztek hozzám. Majd azért csak sikerül fotózni bennük valamit. A risottot imádjuk, bármilyen zöldséggel ízesíthető, tökéletesen formálható annak megfelelően, hogy éppen mi a szezonális, éppen mit adnak a piacokon.

Hozzávalók 4 főre:

2 csésze arborio rizs, kb. 1,5 l csirkealaplé, 200 g zöldborsó, 4-5 szál újhagyma, 6 ek. frissen reszelt parmezán, 2 ek. vaj, 1 dl száraz fehérbor,  olívaolaj

Elkészítés:
Kevés olajon pároljuk meg a finomra vágott hagymát, majd öntsük rá a rizst és pirírtsuk össze vele. Öntsük rá a fehérbort (hangosan sisteregnie kell, akkor jó), majd ha elfőtt adjuk hozzá az első merőkanál alaplevet. Ha elfőtt, adjuk hozzá a következő kanál alaplevet. Ezt addig ismételjük, amíg meg nem fő a rizs, fogkemény nem lesz (kóstolással bizonyosodhatunk meg rajta, de kb. 4 merőkanál leves fog belemenni a risottoba). Az utolsó merőkanál leves előtt adjuk a rizshez a borsót. Ha a rizs elkészült, zárjuk el alatta a gázt, szórjuk bele a parmezánt, keverjük el benne a vajat és azonnal tálaljuk.

2013. május 3., péntek

Zöldborsós receptek a Lakáskultúrában


Megjelent a Lakáskultúra legújabb száma, amiben ismét szerepelnek a receptjeim, főszerepben a zöldborsóval. Már a címlap is kecsegtető - egy loft lakás van rajta -, úgyhogy nem csupán a receptek miatt, hanem amúgy is érdemes megvenni.




2013. május 1., szerda

Cézár salátája - a majdnem igazi





Mert bár a szósz tényleg olyan, amilyennek lennie kell, tettem bele annyi csavart, hogy fürjtojással készítettem és a tálalásnál dobáltam rá még néhányat keményre főzve, félbevágva. Örök klasszikus, ezzel a szósszal többször is készült már. Szerencsém van, mert olyan férjjel rendelkezem, aki nem fújjog arra, ha salátát teszek elé, hanem értékeli, szereti azt, sőt még jól is lakik vele. Tényleg mázli, ugye?

Ha arról van szó, összetépked néhány levelet, meglocsolja kis olajjal, balzsamkrémmel, sózza, borsozza és már tömi is magába. Ez a saláta kicsit "luxusabb" változat azért, de nem bonyolult ez sem.


Hozzávalók 2 főre:
1 fej római saláta
4 szelet bagett (én teljes kiőrlésűt)
olívaolaj
2 gerezd fokhagyma

A szószhoz:
2 db fürjtojás
3 ek. olívaolaj
2 db szardellafilé
1/2 citrom leve
1 mk. worcestershire szósz
3 ek. finomra reszelt parmezán
1 mk. jóféle mustár

A tálaláshoz:
8db keményre főzött fürjtojás
parmezán (frissen reszelve, vagy forgácsolva)
frissen őrölt bors



Elkészítés:
A bagettszeleteket 1x1 cm-es kockákra vágom, majd a megtisztított, kés élevel megroppantott fokhagymákkal együtt aranybarnára pirítom őket kevés olajon. Papírtörlőre öntöm őket.
A salátát megmosom (az a legjobb, ha centrifugázni tudjuk ezután), falatnyi darabokra tépkedem.
A szószhoz a fürjtojásokat felütöm, folyamatos keverés mellett hozzácsurgatom az olívaolajat, hozzáadom a citromlevet, a worcestershire szószt, a mustárt, a (teljesen!) szétnyomkodott szardellát, a parmezánt és alaposan elkeverem az egészet. 
A salátát tálba szedem, melocsolom a szósszal, rászórom a krutont, a félbevágott főtt tojásokat és megszórom parmezánnal, tekerjünk rá frissen fekete borsot. (sózni nem szükséges, mert épp eléggé az maga a hal)

Lehet természetesen csirkés változatot is készíteni, illetve a szószhoz a két darab fürjtojás helyett használhatunk egy darab tyúktojást.