2013. február 28., csütörtök

Vérnarancslekvár




Még talán éppen elcsíphetjük az utolsó adag vérnarancs szállítmányokat a zöldségesnél, mert lassan lejár a szezonja és akkor tartogathatjuk a dzsem készítését jövő évig. Több okból is újra fogom készíteni a lekvárt: most nádcukorral főztem, de bármennyire is kerülöm a sima kristálycukrot a konyhában, ezt muszáj lesz azzal is. Amúgy pont ezért sötétebb kicsit a kész dzsem színe... ja, mert hogy igen, ahogy írtam nádcukorral készült. Sajnos ennél a receptnél nem nagyon tudunk spórolni a cukorral, muszáj bele egy jókora mennyiséget önteni, hogy valóban dzsem-állagot kapjunk és ne csak sűrű szirupunk legyen. 



Emlékszem, amikor kicsi voltam, elég gyakran volt otthon a télen vérnarancs. Na én sosem mertem megkóstolni, mert azt hittem igazi vér van benne. Hiába mondta anya és apa, hogy csak a színe miatt ez a neve, én nem adtam be a derekam, gondoltam biztos át akarnak verni. :)

Aztán mióta nagy vagyok, rajongok érte. Idén még a Sparban is lehetett Tarocco narancsot kapni január végén és február elején (ennek fehérváriként nagyon örültem). Szinte nem is volt itthon más gyümölcs, csak vérnarancs. Imádom a színét, az ízét, de azért most már vágyom valami másra. Valami tavaszira.....




Hozzávalók:
2 kg narancs (tisztítatlan mennyiség), 0,5 kg cukor, 2 db vaníliarúd

Elkészítés:
1 kg narancs levét facsarjuk ki, a másik kg narancsot pedig filézzük ki (fogjuk fel a levét közben!!). Öntsük egy fazékba a levet és a filéket, majd adjuk hozzá a cukrot, a kikapart vanília magjait és főzzük lassú tűzön lekvár állagúra. Töltsük kiforralt üvegekbe és hagyjuk dunsztban kihűlni.

Ha kezeletlen narancshoz jutottunk, akkor feltétlenül rakjunk a lekvárva a héjából is. Ügyeljünk arra, hogy a héj alatti fehér részből egy aprócska rész se kerüljön bele, mert attól keserű lesz.



2013. február 26., kedd

Paradicsomkrémleves


Hú de lassú vagyok. Nap, mint nap termelem az új ételfotókat, hogy legyen végre anyag, amivel frissíteni tudom az én kis blogomat. De valahogy a lendület elfogy addigra, mire be kéne gépelni a receptet. A képek elkészítésével villámgyorsan haladok, de azok nem sokat érnek recept nélkül. Mert jobb esetben csorgatjuk a nyálunkat egy-egy képre, de ha nem tudjuk mi van rajta, akkor hogyan készítsük el? :) Szóval most végre begépelem ezt a rendkívül bonyolult receptet.... :)

A márciusi GoodFood-ban láttam egy jó kis paradicsomkrémlevest és azt alakítottam át picit. De nem is maga a recept ami megfogott, hanem a színe. Vágyom már a színekre. Annyira várom a zsenge tavaszi zöldségeket, a spárgát, a spenótot, a medvehagymát..... na meg majd a rebarbarát, epret...
Persze tudom, hogy villámgyorsan ideér a március és utána majd azon kapom magam ismét, hogy úristen, elrohant az egész nyár és ismét karácsonyra készülünk... na jó, talán nem annyira drasztikus a helyzet, de csak úgy röpködnek a fejem felett az évek.

De akkor rákanyarodok a levesre. Konzerv paradicsom és créme fraiche. Ez adja a lelkét. A konzervbe eltett paradicsom mindig édes, szezontól függetlenül, a créme fraiche pedig olyan krémes állagot varázsol az egésznek és olyan lesz az íze, mintha rengeteg sajtot főztünk volna bele. Telitalálat.


Hozzávalók:
4 dl passzírozott paradicsom, 1,5 dl créme fraiche, 1 l húsleves/zöldségleves, 2 ek. nádcukor, 1 db mogyoróhagyma, 1-2 ek. olívaolaj, só, bors, bazsalikom, mozzarella

Elkészítés:
Forrósítsuk fel egy fazékban az olajat, majd dobjuk rá a cukrot és karamellizáljuk meg. Dobjuk rá a finomra vágott mogyoróhagymát, fonnyasszuk meg, majd öntsük rá a paradicsompürét és a levest. Forraljuk össze. Sózzuk, borsozzuk és turmixoljuk össze a créme fraiche-sel és ízlés szerinti mennyiségű friss bazsalikomlevéllel. Levesbetétként kínáljunk hozzá mozzarellát.





2013. február 13., szerda

Szicília



Drága Olvasóim!

A legutóbbi bejegyzésem amolyan előzetes volt, amiben néhány oldalpárt prezentáltam a soron következő online magazinomból.

Hát végre elkészült! Sokat dolgoztam vele, de tudom még így is biztos vannak benne kifogásolnivalók. Próbáljatok ettől eltekinteni és inkább adjuk át magunkat a nyárnak ebben a szürke időben. 

Sok-sok szeretettel!