Arancini zöldborsóval és újhagymával



Zita még tavasszal megkeresett, hogy írjak egy vendégbejegyzést a blogjára. Szívesen tettem eleget a felkérésnek, bár féltem tőle, hogy nem fogom tudni tartani az ígéretemet idő hiányában. Aztán végül csak elküldtem neki a fotókat és a receptet és most én is sorra kerültem a publikálásban. 

Az arancini nagy kedvencünk, de olvassátok tovább a sztorit és a receptet a Zizi kalandjain. :)




Megjegyzések

  1. Mennyivel jobban tetszenek ezek a telített színű képeid, mint a 'bársonyítottak'! Ezek étvágygerjesztőek, valóban az élet napos oldalára hívnak, a szürkék inkább nosztalgikusan emlékeztetnek arra az örömre amit az eddigi képeken láttunk.
    A trendire szürkített, de érzetre inkább csak nagyon poros vaddisznóhúsos étel(pappardelle, újabb bejegyzések közt)pl. így, nem az igazi. Bocsánat, légyszi ne vedd bántásnak, ez csak egy vélemény.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése