2012. április 17., kedd

Medvehagymás tészta


Bár az előző bejegyzés is medvehagymás volt, úgy gondoltam, hogy felteszem még ezt is, amíg szezonja van, mert ki tudja, hogy mikor lesz alkalmam legközelebb blogolni. Most is csak 10 percet adtam magamnak erre, úgyhogy bele kell húznom. Még jó, hogy a recept elkészítése sem hosszabb 10 percnél, tehát talán leírni is sikerül ennyi idő alatt. 


Múlt héten valamelyik nap elmentem a zöldségeshez, hogy vegyek egy csokor medvehagymát, majd utána a szomszéd néni is meglepett egy óriási csokorral. Még mindig van belőle, mert az elmúlt napokban nem nagyon volt időm főzni (itthon sem voltam), de tippem szerint leves lesz belőle, ami meg nem fogy el, az megy olajba, vagy a fagyasztóba.

Korábban készítettem már medvehagyma pestót, viszont az sokkal markánsabb, csípősebb volt, mint ez a mostani változat. Készíthetjük pisztáciával, mandulával, mogyoróval, vagy amihez éppen kedvünk szottyan, nekem most épp pisztáciám volt itthon. A bazsalikomot semmiképpen ne hagyjuk ki belőle, mert kicsit ellensúlyozza a hagyma éles csípősségét. 


Hozzávalók 2 főre:
  • 300 g tészta (fusilli, de lehet spaghettivel is)
  • kb. 15 levél medvehagyma
  • kb. 15 levél friss bazsalikom
  • 1 marék natúr pisztácia
  • bors
  • 2 ek. reszelt parmezán
  • 1 dl olívaolaj

+ reszelt parmezán, pisztácia a díszítéshez


Elkészítés:
  • A tésztát főzzük meg sós vízben.
  • A többi hozzávalót zúzzuk pépesre mozsárban, vagy turmixoljuk össze, majd keverjük össze a frissen leszűrt tésztához.
  • A maradék pesto üvegbe zárva eláll a hűtőben. Fontos, hogy a tetején mindig olívaolaj legyen, így nem avasodik/penészesedik meg a hagyma, hiszen az olaj elzárja az oxigéntől.

2012. április 13., péntek

Medvehagymás-fetás muffinok


Bizony-bizony, sós muffin. Mondjuk ez nem is meglepő, hiszen rengeteg fajtát készíthetünk belőle és a sósak is legalább olyan jók, mint az édes társaik... sőt! Simán ugyanolyan jók. Korábban már megsütöttem ezt a muffint az egyik jegyesfotózásra, akkor nem raktam bele fetát, csak parmezánt reszeltem a tésztájába és a morzsába. Az is tökéletes, a fetától picit nedvesebb lesz a tésztája, de nem baj, átsül és a papírt is szépen le tudjuk húzni róla, ha voltunk olyan türelmesek és hagytuk kihűlni őket.



A medvehagymát imádjuk. Amikor szezon van, hetente kb. két alkalommal fordul elő a konyhában (többször nem, mert ráunni nem akarok) és igyekszem a legkülönbözőbb módon felhasználni őket. Pesto mindig készül belőle, idén is így volt/lesz, illetve pitéket, pogit is mindig sütök. Az előbbi lehet fel is kerül még idén a blogra, ha sikerül elfogadható módon megörökíteni majd, de remélem jut időm egyéb kísérletezgetésekre is majd.

Emlékszem a régi munkahelyemen nagy port kavart a medvehagyma-fogyasztás.... :) Ugye, Gabikám?


Hozzávalók:

  • 1 csokor medvehagyma
  • 20 g cukor (én nádcukrot használtam)
  • 150 g felkockázott feta 
  • 2 ek. olívaolaj
  • 1 tojás
  • 1,5 dl író
  • 200 g liszt
  • 1 tk. sütőpor (én foszfátmenteset használok a DM-ből)
  • 1 tk. szódabikarbóna
 A morzsához: 
  • 35 g vaj 
  • 3 ek. frissen reszelt parmezán 
  • 50 g liszt 
  • 25 g zabpehely


Elkészítés:

  • A tészta nedves és száraz hozzávalóit külön keverjük össze. Ezután a nedves alapanyagokhoz folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a száraz alapanyagok keverékét. (ha túl száraz lenne a tészta, öntsünk hozzá még írót) Töltsük a tésztát muffinformákba.
  • A morzsához dolgozzuk el a vajjal a lisztet, a parmezánt és a zabpelyhet. Ezzel a morzsával szórjuk meg a nyers muffinok tetejét, majd toljuk 18-20 percre 220°-os sütőbe. Hagyjuk kihűlni, hidegen fogyasszuk!

2012. április 10., kedd

Epres rebarbara-smoothie bazsalikommal


Még nem igazán van szezonja a rebarbarának, de ha szemfülesek vagyunk néhány helyen (talán már a piacokon is), azért fellelhető. Nekem "kötelező" alapanyag volt a következő Lakáskultúrás anyagomba, így muszáj volt beszerezni. Maradt néhány szál a hűtőben, miután elkészítettem a három receptet a következő számba és valami egyszerűt akartam belőle készíteni.

Nincs mit magyarázni rajta, az eper és a rebarbara örök szerelmespárt alkotnak. Hihetetlenül jól kiegészítik egymást (de a málnával sem kutya, próbáltátok már?), gyakorlatilag kihagyhatatlanok együtt. Amikor az ember próbál tavaszi tisztítókúrába kezdeni, akkor nincs is jobb reggeli, mint egy friss gyümölcsturmix, ami megadja az elegendő energiát és vitaminbevitelt is egész napra. Szoktatok turmixokat készíteni?


Alig vártam már a tavaszt - bár ezt épp most írom, amikor a mínuszok ismét visszaköszöntek -, hiszen firss áruval gazdagodnak a zöldséges és gyümölcsöspultok, ami a hosszú (és számomra igencsak utálatos) tél után nagyon jól esnek, a szememnek és a gyomromnak egyaránt.



Hozzávalók 2 főre:

  • 100 g eper
  • 250 g rebarbara
  • nyírfacukor ízlés szerint (vagy agavesziruppal édesítünk)
  • 2 citrom leve
  • szóda (ez is ízlés szerint, attól függően, hogy hígabbra, vagy sűrűre szeretnénk az italt)
  • 10-12 levél friss bazsalikom

Elkészítés:

  • Az epret és a rebarbarát mossuk, majd tisztítsuk meg és a többi hozzávalóval együtt öntsük a turmixgép tartályába és turmixoljuk simára. Hűtsük le és úgy fogyasszuk.


2012. április 6., péntek

Villámgyors csirkés saláta



Megfogadtam, hogy idén tavasszal és nyáron sokkal-sokkal több salátát fogunk fogyasztani, mint ahogy azt eddig tettük. Elsősorban azért, mert próbáljuk mellőzni a szénhidrátot, meg amúgy is. Egészséges is és még szeretjük is őket. 


Mostanában nem sok időm van sajnos a blogra, a madridi gasztro bejegyzés is várat még magára egy ideig, de addig is legalább frissüljön az oldal, felteszem a napi gyorsakat, amiket sikerül is lefotóznom elfogadható módon. 
 

Hozzávalók 2 főre:
50 dkg csirkemell
2 szelet száraz rozskenyér
1 kisebb fej saláta (jégsaláta vagy római)
1-2 gerezd fokhagyma
bors
olívaolaj
parmezán

A dresszinghez:
2 púpos ek. görög joghurt
1 ek. olívaolaj
1 mk. jóféle mustár
egy löttyintési Worcester szósz
2-3 db szardella (olajban eltett)
1 tk. friss citromlé
bors

Elkészítés:
A húst mossuk meg, töröljük szárazra, majd kockázzuk fel. Kevés olívaolajon pirítsuk meg, majd végül sózzuk és borsozzuk. Hagyjuk kihűlni.
A kenyér héját vágjuk le, a belét kockázzuk fel, majd kevés olívaolajon, 1-2 megtört fokhagymagerezd társaságában pirítsjuk meg őket.
A salátát tépkedjük falatnyi darabokra.
A szószhoz a szardellát nyomkodjuk szép kiskanállal, majd alaposan keverjük el a szósz többi hozzávalójával.
A salátát forgassuk össze a csirkével és a krutonnal, majd szedjük tányérba, locsoljuk meg a dresszinggel, ízlés szerint kevés olívaolajjal és ha kedvünk úgy tartja, szórjunk rá parmezánforgácsot.

2012. április 2., hétfő

Tavaszolás Madridban


Március idusán volt szerencsénk egy ismerősünkhöz Madridba utazni és ott 10 (na jó, ha az utazást levonjuk, akkor inkább 8, vagy 8 és fél) napot eltölteni. Kikapcsolódásra vágytam, mert előttem áll egy nagyon-nagyon húzósnak, de annál izgalmasabbnak ígérkező tavaszi-nyári-őszi szezon, így szinte kizárt, hogy bárhova is eljussunk ebben az időszakban kettesben, Danival. Így kihasználtuk ezt az alkalmat és elutaztunk. Először egy bejegyzéssel le akartam zavarni ezt a témát, de rájöttem, hogy nem fog menni, hiszen rengeteg fotóm, tapasztalatom van, így két részre osztom az egészet. Az első, amolyan „turistás” útibeszámoló, a második bejegyzés pedig kimondottan a gasztronómia témára lesz kihegyezve. Nagyon sok mindent megfigyeltem – ételek terén -, szívtam magamba az információk tömegét és a második bejegyzésbe legalább ötféle tapa-t is szeretnék majd készíteni.


Na de akkor most rugaszkodjunk el a gasztronómiától – bár ez egy gasztroblog – és ugorjunk neki az útibeszámolónak.
Madridba, ha minden igaz, akkor repülővel érkezünk Magyarországról, mert busszal, autóval, gyalogszerrel elég hosszú időt kellene rászánni az utazásra, hiszen 3 óra repülő üzemmódban is. Mostanság a Barajas T1-es terminálra szállnak le a gépek, hiszen a Malév megszüntével, már csak a fapadosok reptetnek közvetlenül Budapestről és ezek erre a terminálra érkeznek. A tömegközlekedés nagyon-nagyon jó (talán az egyik legjobb a világon!), így a 8-as metróval könnyűszerrel bejuthatunk a városba, illetve átszállhatunk, ha úgy kívánja az útvonal. A jegyek nagyon olcsók kb. 2 euróból bent is vagyunk a városban. Ha persze a városközponttól távolabb van a szállásunk (B1, B2, B3), akkor kombinált jegyet kell vennünk. Nekünk ez játszott, mert nem Madridban, hanem Alcobendasban laktunk, de a madridi metró idáig is kijött, sőt még távolabb is. Egy kombinált 10-alkalmas gyűjtő 15 €, tehát pontosan 1,5 €-ra jön ki egy jegy, amivel annyi metróra szállunk át egy utazás alatt, amennyi csak szükséges, nincs időbeni limit, hiszen egy óriási városról van szó, hatalmas területről, előfordul, hogy akár másfél órán át is metrón ül az ember.
Bővebb információk a jegyekről, tarifákról itt.
Metrotérkép pedig itt


Madrid látványosságai leginkább egy kupacban találhatók meg a város központjában, így a legcélszerűbb gyalogosan bejárni azt. Ha távolabbi célpontot szemeltünk ki magunknak, akkor meg tényleg ott a jó öreg metró (amit még nem említettem erről: gyönyörű, tiszta állomások, szerelvények,  intelligens utazóközönség).
Az elég szubjektív, hogy ki mit szeretne megnézni Spanyolország fővárosában. Mi elsőre kizártuk a templomlátogatást és a múzeumokat. (Tudom-tudom, ott a Prado, ami kötelező program, na de ki mondja, hogy kötelező? Szeretem a kultúrát, a szépművészetet, de most nem volt kedvem hozzá, inkább nézelődni, sétálni, enni, feltöltődni szerettem volna és a múzeumlátogatás nekem most ebbe a körbe nem fért bele. Magamra, magunkra erőltettük volna, úgyhogy kiesett a körből.) Volt viszont, kirándulás, piacozás, tapasozás, bikaviadalozás stb. Nem unatkoztunk. Apropó! Akartam is írni, hogy aki passzív pihenésre vágyik (ahogy eredetileg én is), az semmiképp ne Madridot válassza pihenésének helyszínéül, mert itt nem fog. Az egész város egy zsongó méhkas, sodor magával. Ez egy metropolisz, ahol az ottani lakosok büszkék madridi mivoltukra és meg is élik az életet. Másképp élik meg, mint pl. a dél-olaszok, mert nem tudom konkrétan megmagyarázni, hogy miért, de nagyon-nagyon érezhető az, amikor az ember spanyolok, vagy olaszok között van. Persze nem olyan közhelyesen egyszerű dolgok miatt, mint a nyelv.. ha a fülemet befognám, akkor is tudni lehetne, hogy hol vagyok.

Na és akkor jöjjön az, amit – szerintem – nem érdemes kihagyni:


  1. Mercado de San Miguel

    Egy viszonylag új épület, amely helyet ad a belváros szívében a piacnak. Na de itt ne klasszikus értelemben vett piacra gondoljuk, mert ide nem alapanyagokat megy megvásárolni az ember, hogy azokat otthon elkészítse, hanem ide éppen azért, megyünk, hogy együnk. Népszerű turisták és helyiek körében egyaránt. Kóstolhatunk mindenféle tengeri herkentyűt, chorizot, sonkát, frissen szült iberico, vagy burgonya chipset, fagylaltot, szinte bármit... Ne hagyjuk ki! (majd visszatérek rá bővebben a gasztrós bejegyzésben)

  1. El Rastro

    Bár én úgy tapasztaltam, hogy a minőségi régiségeket áruló standokat felzabálta a bóvli, tucatot kínáló árusok hada, szerencsére azért kellemes csalódás lett a végére... érdemes a mellékutcákban a kincseket keresni és nem a fő csapáson. A nézelődés közben ugorjunk be egy tapas bárba és fogyasszuk el az utcán a polipos, bébiangolnás, vagy csak szimplán iberico sonkás kenyérszeletünket. (a kincsek közti bámészkodásban el is felejtettem fotózni, de nem is bánom, legalább picit elszakadtam a géptől...)

  1. El Parque del Retiro

    A város egyik legnagyobb parkja, csodálatos épületekkel, barátságos mókusokkal. Tudtátok, hogy Madridban az egy főre eső zöldterület 10 m2? Nálunk mennyi lehet körülbelül? Érdemes bevásárolni akár a piacon, akár a boltban és pikniket szervezni, hiszen a madridiak is ezt csinálják. Fogják a kis batyut, aztán kimennek valamelyik parkba, kártyázni, eszegetni, egy nagyot sétálni.





  1. Sol

    Madrid belvárosának egyik lüktető ere. Tobzódnak a turisták, helyiek és a zsebesek.  Rengeteg üzlet a divatvilág minden jelentős képviselőjétől. Engem minden esetre nem ezek, hanem az épületek stílusa fogott meg. Akár mindegyiket lefotózhattam volna egyenként.  Itt található Madrid egyik jelképe is, az eperfára mászó medve szobra.


  1. El Palacio Real, Jardínes de Sabatini, Plaza de España

    Igazán szép környék, jó kis fotókat lehet készíteni és mi szerettük az embereket csak úgy nézni, vagy "vadászni" a papagájokra, hogy le tudjam őket fotózni.




  1. Mercado de San Antón

    A Chueca negyedben található (ez köztudottan a melegek és a művészek negyede). Nekem majdnem csak jobban tetszett, mint a San Miguel, mert itt már alapanyagokat is tudott vásárolni az ember. (bővebb információs a gasztrós bejegyzésben)

  1. Toledo

    Madridból odavissza 10€-ért válthatunk jegyet Toledóba. A buszok a Plaza Eliptica-ról indulnak, ahova metróval könnyedén eljuthatunk. Toledo Castilla-La Mancha autonóm közösség székhelye és egészen 1563-ig Spanyolország fővárosa volt. A Tajo partján fekszik és a folyó kanyarulatában található dombra épült. Ma már persze sokkal kiterjedtebb, de a látványosságok leginkább az óvároson belül találhatók. Mit érdemes itt vásárolni? Kézműves marcipánt, édességeket, késeket (a toledoi acél világhírű!), vagy Don Quijote-s figurákat, porfogókat.






  1. Segovia

    A város Castilla y León tartomány fővárosa, az Eresma és a Clamores folyók kereszteződésénél fekszik. Az óváros gyönyörű, fotózni szeretők számára igazi csemege. Az egyik legfőbb látványosság a római kori vízvezeték, az Acueducto. Itt kapásból belefutottunk egy esküvőbe – nem tudom elkerülni őket, de nem is akarom -, ahol nagy durrogtatások közepette épp vonult ki a pár a templomból, amikor lejtettek egy laza kis flamencót. Hát persze, hogy lekattintottam, persze csak a távolból.... Érdemes sétálgatni az óváros kis utcáin, sikátorain, megcsodálni a házak falának mintázatát, a kapukat, a kilátást. Nézzük meg az Alcazárt is (mi csak kívülről tettük meg ezt). Az útiköltség oda-vissza 12 € busszal, a Principe Pío-ról. 











  1. La Plaza de Toros de Las Ventas és bikaviadal

    A Las Ventas Spanyolország legnagyobb arénája, világszinten pedig szintén dobogós, a harmadik helyet foglalja el. Csaknem 24.000 főt képes befogadni, ami óriási tömeget jelent. A viadallal kapcsolatosan nagyon kétes érzések keringtek bennem, viszont az biztos, hogy az egyik legemlékezetesebb pontja volt az utazásunknak. Bár a bikákat nagyon-nagyon sajnáltam, valahogy ezt eszméletlen módon ellensúlyozni tudta az, amit a pikadorok, banderillerok, de leginkább a matadorok véghez vittek. Egyszerűen észbontó, amilyen fegyelemmel, önuralommal és bátorsággal lebegtetik a kendőjüket a felbőszített bika előtt. Fantasztikus amit művelnek!






A turista-rész Reni szemszögből ennyi lett volna, bárkinek bármi kérdése van, írjon nyugodtan, előbb-utóbb választ is fog kapni.

Hamarosan jön Madrid gyomra is!