2012. január 31., kedd

Boeuf Bourguignon - Burgundi marharagu


Az úgy volt, hogy Dani egyik nap hazaállított nekem egy öntöttvas főzőedénnyel. Mivel karácsonyra nem nagyon adtunk egymásnak ajándékot, úgy gondolta, utólagosan meglep vele. Nagyon örültem neki, mert régi vágyam volt. Mi is legyen az első étel, ami készüljön benne? Hát persze, hogy burgundi marha. Szerintem aki látta a Julie és Julia c. filmet és tetszett neki - vagy nem -, az előbb-utóbb el akarja majd készíteni ezt az ételt, hiszen olyan fontos fogás volt a filmben is. Fellapozva Julia Child könyvét picit azonban elbizonytaladhatunk, hiszen csaknem 3 oldalon keresztül taglalja, hogy miként készítsük el ezt az ételt. Aztán amikor elolvassuk alaposan, rájövünk, hogy nem is olyan bonyolult ez, inkább csak nagyon részletesen és aprólékosan osztja meg velünk a szerző a receptet, ami tulajdonképpen pozitív.

Ritkán van ilyen, de ezt a receptet szóról szóra, pontrol pontra követtem és nem csalódtam. Pontosan olyanra sikerült, mint amilyenre számítottam. Nem tudom, hogy pl. mennyit változtatna a végeredményen az, ha nem főzném elő a szalonnát, de én most ezt is betartottam. Előfőztem.

Marhalapockát használtam, de szerintem lehet hozzá pl. lábszárt is használni. A hosszú, kíméletes főzéstől a hús valami egészen puhává fő, annyira omlós lesz, hogy szinte szétolvad a szánkban. Az íze nagyon finom, intenzív. Aki tudja, próbálja ki mindenképp!

Más kategória, mint egy marhapörkölt - amit szintén imádunk -, de biztos vagyok benne, hogy aki szereti a húst, annak ez az étel az egyik csúcspont lesz a gasztronómiai pályafutásában.



Hozzávalók:
  • 150 g szalonna
  • 1 ek. olívaolaj
  • 1 kg marhahús (lapocka)
  • 1 db sárgarépa felkarikázva
  • 1 db vöröshagyma felszeletelve
  • bors
  • 2 ek. liszt
  • 3 csésze vörösbor (valami testesebb. legjobb lenne burgundi, de én chiantit használtam, ahogy Julia is ajánlja)
  • 2-3 csésze marhahúsleves (annyi kell, hogy pont elfedje az edényben lévő húst majd)
  • 1 ek. paradicsompüré
  • 2 gerezd fokhagyma nagyon finomra vágva
  • 1/2 tk. kakukkfű
  • 1 db babérlevél
  • kb. 25 db apró hagyma (mondjuk gyöngyhagyma)
  • 25 dkg apró gomba (pl. csiperke)
  • vaj
  • zöldborsó
Elkészítés:
  • A szalonnáról vágjuk le a bőrét és tegyük félre (ne dobjuk el!!!), majd kockázzuk fel. Lobogó vízben a bőrrel együtt főzzük kb. 10 percig. Ezután szűrőkanállal merjük ki a vízből őket, szárítsuk le róla a vizet. Tegyük félre a bőrt ismét.
  • Vegyük elő azt az edényünket, amiben az étel fog készülni. Forrósítsunk fel benne egy evőkanál olajat, majd dobjuk bele a szalonnakockákat és süssük zsírjára. A kisült szalonnát szedjük ki, tegyük félre.
  • A húst vágjuk fel kb. 4x4 cm-es  kockákra, majd papírtörlővel szárítsuk meg őket. A szalonna kisült zsírjában pár perc alatt pirítsuk meg a húsok minden oldalát. Figyeljünk arra, hogy egyszerre ne rakjunk túl sok húst a zsírba, mert a hús lehűtené azt és nem pirulna. (én ezt az adagot 5-6 körben pirítottam meg). A zsírból kiszedve a húsokat semmiképpen ne papírtörlőre szedjük a húst, fogjuk fel a belőlük kicsorgó levet, ugyanis azt majd hozzáöntjük később a levessel együtt.
  • Ugyanebben a zsírban pirítsuk meg a hagymát (épphogy üvegesre) és a sárgarépát, majd szedjük rá a szalonnát, a húst és szórjuk meg egy evőkanál liszttel. Fedjük le és rázzuk össze, hogy a liszt mindenhol bevonja a húsdarabokat, majd tegyük 4 percre 225°-ra előmelegített sütőbe. Vegyük ki, szórjuk meg ismét egy evőkanál liszttel, rázzuk össze ismét és tegyük ugyanúgy lefedve, 4 percre a 225°-os sütőbe. 
  • Ezután vegyük ki a sütőből, majd csökkentsük a sütő hőfokát 150°-ra. Öntsük le a húst a vörösbor és a leves keverékével, adjuk hozzá a húsból kifolyt sütés utáni levet, a kakukkfüvet, a paradicsompürét, a szalonna bőrét, a fokhagymát és a babérlevelet. Fedjük le és főzzük a sütő alsó rácsán 3-4 órán keresztül. (Én óránként ránéztem és átkavartam és az sem biztos, hogy kell neki 4 óra, lehet már 3 óra alatt elkészül, éppen ezért mindenképp nézzünk rá párszor. Akkor jó, ha villát beleszúrva szétomlik a hús)
  • Közben készítsük el a gombát és az apró hagymákat. Forrósítsunk fel 1 evőkanál vajat kevés sóval, borssal, evőkanálnyi vízzel, csepp citromlével, majd amikor habzani kezd, pirítsuk meg benne a félbevágott, apró gombákat. Ugyanaz érvényes itt is, mint a húsnál. Egyszerre csak keveset, különben a gomba és a gombából kifolyó víz lehűti a zsiradékot és akkor nem pirulni fog, hanem párolódni. Ugyanebben a zsiradékban pirítsuk meg a gyöngyhagymákat is. (én savanyítottat vettem, de felhasználás előtt egy órával beáztattam vízbe, hogy ne legyen annyira ecetes íze)
  • Ha a hús elkészült, dobjuk el a szalonna bőrét, keverjük hozzá a gombát és a hagymát. Tálalásnál szórjuk meg kevés frissen vágott petrezselyemmel. (én nem kevertem össze, mert Dani nem szereti a gombát és elegánsabb volt tálalni is így, hogy utólag biggyesztettem rá a hagymákat és a gombákat)
  • Köretként kínálhatunk hozzá főtt/vajas krumplit, vagy vajas borsót. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Blansíroztam a borsót, majd megforgattam habzó vajban.

Nem készült sok fotó, mert még forrón, frissen akartuk kóstolni... :)


2012. január 29., vasárnap

Meyer lemon curd


Mostanában elég sok helyen hozzá lehet jutni ehhez a már-már "celebgyümölcsként" nevezett Meyer citromhoz. Ki-ki másképp gondolkozik róla, valakinek semmi extra én viszont nagyon szeretem, ahogy még sokan mások is. Amolyan mandarinbőrbe bújt citromról van szó. Az íze, illata is más, mint a klasszikus citromnak - na mondjuk az én szememben egy Amalfi-parton, éppen a fáról leszakajtott gyümölccsel nem vetekszik - és a színe is. Gömbölyded, narancsos, "fűszeres" illatú a héja, elég könnyen fel lehet ismerni. Mostanában a szupermarketek és hiperek gyümölcsös részlegén is rá lehet bukkanni a viaszozott, szétvegyszerezett darabok között. Ha valaki kíváncsi rá, hogy milyen, akkor járjon nyitott szemmel! :) Persze Budapesten ez lehet kevésbé számít kuriózumnak, de azért Fehérváron mindig nagy ajándék az ilyesmi különlegesség.


Gondolkoztam, hogy mi legyen belőle és végül stilszerűen a lemon curd mellett döntöttem. A válasz egyszerű, hogy miért. Azért, mert a lemon curd rendkívül sokoldalúan felhasználható. Kenhetjük frissen sült croissant-ra, vagy készíthetünk belőle pitét (esetleg meringue-gel), pohárkrémet, süteményeket. Vagy.... ahogy én csinálom -> simán rá lehet járni kiskanállal. :)

Ha nem rajongunk a citromért (ez hogy lehet?!), akkor helyettesíthetjük a levét narancséval, grapefruitéval vagy bármi mással, amit a fantáziánk csak megenged.

Ez egy igazán napfényes bejegyzés (jól jön a tél közepén, nem?)


Hozzávalók:
8 tojás sárgája, 225 g cukor, 5-6 citrom leve, 2 citrom héja, 150 g vaj

Elkészítés:

  • Keverjük habosra a tojások sárgáját a cukorral, majd öntsük bele a citromlevet és reszeljük bele a citromok héját. Tegyük gőz fölé és folyamatos keverés mellett sűrítsük be. 
  • Ha a gőzről levettük, dobjuk bele a kockára vágott vajat és alaposan keverjük össze az egészet (amíg a vaj teljesen el nem olvad és egyneművé nem válik a krém).
  • Töltsük kiforralt üvegekbe és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni a krémeket.
  • Egy hónapig simán eláll, tovább még sosem maradt meg.



2012. január 25., szerda

Citromos kardhal nyársak



Úgy alakult a facebookon, hogy legtöbben a kardhalas nyársra adták le a voksukat, hogy ez legyen a következő étel a blogon, úgyhogy akik nem szeretik a halat, azoktól elnézést kérek előre is, vagy esélyt adok a kedv megjövetelének. Szépen, nyakatekerten, vagyis bénán fogalmazva. 

A halakat továbbra is egyszerűen szeretem elkészíteni és szinte mindig ugyanazokat az ízesítőket használom hozzájuk, csak másképp kombinálom, más formában tálalom. Ilyen ez a nyárs is. Az ötlet a gourmet travellerről származik. 

Hozzávalók 2 főre:
  • 400 g karhdal filé
  • 3-4 ek. olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 citrom héja és leve
  • 1 lapos mk. szárított oregáno
  • bors

A mártogatóshoz:
  • 1 dl sűrű joghurt
  • 2 ek. finomra vágott petrezselyem
  • kevés citromlé
  • bors
  • olívaolaj
  • 1 kis gerezd fokhagyma

Elkészítés:
  • A kardhalat vágjuk kb. 2x2 cm-es kockákra, majd szórjuk egy kerámia/üvegtálba, öntsük rá az olajat, szórjuk meg sóval, borssal, oregánóval, finomra vágott fokhagymával, illetve reszeljük rá a citrom héját, facsarjuk rá a levét. Jól forgassuk össze az egészet, majd fedjük le és tegyük kb. 1 órára a hűtőbe.
  • Közben áztassuk be a fa nyársakat hideg vízbe.
  • A mártáshoz vágjuk finomra a petrezselymet és a fokhagymát, majd keverjük a joghurthoz és ízesítsük sóval, borssal, olívaolajjal és citromlével.
  • A halkockákat húzzuk a nyársakra, majd forró serpenyőben süssük meg őket néhány perc alatt.
  • Köretnek citromos-zöldborsós risottót tálaltam hozzá.



2012. január 24., kedd

Maracuja? Süteményre, pudingra...


Bár ezt a bejegyzést tegnap éjjelre ígértem, végül most kerül fel. Talán nem gond. Viszont már "szavaztatom" is meg a facebook-on a következő bejegyzés témáját (van miből válogatni), úgyhogy ügyes leszek és majd jó előre megírom a bejegyzéseket. 

Most két recepttel jövök. Mindegyik a passiógyümölccsel teljesedik ki. Semmi cécó, csak úgy simán rákapartam a tetejükre a finom (imádom!!!), savanykás magokat és az őket körülvevő sárga nedvet. Imádom!

A sütemény a cappuccino szeletem mintájára készült (még karácsonyra), mégis egy teljesen más jellegű finomság sült ki belőle. Mondjuk nem is csoda, hiszen ebben a változatban főként a gyümölcsös, "egzotikus" ízek domináltak, a korábbiban pedig a kávé. A pudingot pedig egy esküvőn kóstoltam (többek között ez volt az egyik desszert), ahol rózsavízzel volt ízesítve, illetve pisztáciával és gránátalmamaggal volt megszórva. Nagyon ízlett és utána nem sokkal el is készítettem. (nem volt nehéz megfejteni, hogy rizsliszt és tej a fő összetevője, de magamtól mégsem jutott volna eszembe)


Kókusztejes kocka maracujával és mangóval

Hozzávalók a tésztához:
  • 6 db tojás kettéválasztva
  • 3 ek. holland kakaópor
  • 7 ek. darált mandula
  • 1 tk. sütőpor
  • 6 ek. cukor
  • csipet só
Hozzávalók a krémhez:
  • 4 dl kókusztej
  • 6 ek. világos nádcukor
  • 1 érett mangó
  • 500 g mascarpone
  • 3-4 db lapzselatin
  • 6-7 db maracuja
Elkészítés:
  • A tésztához a tojások fehérjét egy csipet sóval verjük habbá.
  • A tojások sárgáját keverjük habosra a cukorral, adjuk hozzá a kakaót, a darált mandulát és a sütőport és keverjük el alaposan az egészet. Óvatosan forgassuk bele a fehérje habot.
  • Öntsük tapadásmentes (vagy kivajazott) sütőformába és toljuk 180°-ra előmelegített sütőbe kb. 30 percre (tűpróba!).
  • A kókusztejet keverjük össze a cukorral, majd melegítsük fel, amíg a cukor el nem olvad. Keverjük hozzá a mascarponet, majd a kevés vízben feloldott zselatint. 
  • A mangót vágjuk apró kockákra, majd szórjuk a kihűlt tésztára és ezztán öntsük rá a krémet. Hagyjuk kihűlni, majd tegyük hűtőbe egy éjszakára. 
  • Másnap kaparjuk rá a maracuja magjait, majd szeleteljük éles, vékony pengéjű késsel.


Narancsvirágvizes tejpuding - "Muhallebi"

Hozzávalók:
  • 6 dl tej
  • 2 ek. rizsliszt
  • 1 ek. cukor
  • 1 kupaknyi narancsvirágvíz
  • maracuja

Elkészítés:
  • A lisztet keverjük ki 1 dl tejjel csomómentessé. Közben a maradékot tegyük fel a tűzre egy forralóedényben és adjuk hozzá a cukrot, illetve a narancsvirágvizet.
  • Ha a tej átmelegedett, keverjük hozzá a rizslisztes pépet és főzzük sűrűre (puding állagúra).
  • Töltsük tálkákba, poharakba, majd hűtsük ki és tegyük pár órára (vagy egy éjszakára) a hűtőbe.
  • A tetejére kaparjunk maracuja magokat, vagy szórjuk meg gránátalmamaggal, tört pisztáciával.



2012. január 19., csütörtök

Spaghetti húsgombóccal



Tészta, tészta, tészta! Hát még mindig nem elég! Persze, hogy nem, hiszen megunhatatlan. Ahogy már korábban is írtam (többször is), teljesen mániákusan szeretjük és minden héten újabb és újabb kreációkat vagyok képes az asztalra tenni. Persze vannak nagy kedvenceink, amik visszatérők, ilyen például a carbonara, az amatriciana, a húsos ragu, vagy ez a húsgombócos változat. Dani egyértelműen a paradicsomos tésztákat szereti jobban, én azért szeretek néha másfajtát is készíteni (mi sem bizonyítja jobban ezt, mint a sok-sok zöld szószos pasta a blogon), esetleg valami puritán, szinte natur változatot (milyen jó is egy aglio, olio e peperoncino, nemde?) 


Bár itthon már elég rég gyúrtam tésztát - pedig nagyon szeretek -, azért remélem előbb-utóbb sort kerítek rá, mert tervezek egy "nagy" lasagne-s bejegyzést, ahol legalább háromféle változatot akarok felsorakoztatni. Nagyjából már meg is vannak az ötleteim, hogy milyeneket, de nem forrta még ki teljesen magát. Szóval ez még picit várat magára. Nektek melyik a kedvenc tésztafajtátok? Kedvenc szósz van-e?

Jaa és még egy kérdés. Tetszik ez a képreceptes megoldás? Ha igen, akkor folytatom, ha nem, akkor visszatérek a klasszikus "írott" formátumra. 

A képre kattintva nagy méretben olvasható a recept


2012. január 17., kedd

Szendvics avokádóval és mandarinos rákkal


Szendvicsekkel hogy álltok? Mi speciel imádjuk őket és rengeteg formában készítjük. Tökéletes példa erre ez a mostani variáció, ami rákkal és avokádóval lett megtömve. Apropó! Oké, hogyha a szendvicsek bejönnek szinte mindenkinek, de a tenger gyümölcseivel mi a helyzet? Szeretitek, ha muszáj, akkor megeszitek, nem szeretitek, vagy még a szagától is rosszul vagytok? Van egy jó kis blog, amit úgy érzek nagyon ajánlanom kell itt, most és azonnal. Nem csak azért mert egy nagyon kedves barátném írja, hanem mert az üzenet is fontos, amit a blog közvetít. Szóval... már néhányótoknak ismerős lehet a szerzője, de nem számít, hátha erről a naplóról még nem tudtok. Hogy miről is van szó? Hát a Tengertől az asztalig című gasztroblogról. Ez egy halgasztronómiát bemutató felület, sok-sok ötlettel arra, hogy hogyan szerettesük meg a gyerekünkel és magunkkal is a tengeri ételeket. 

Na de vissza a szendvicshez. A rák és az avokádó nagyon jól illenek egymáshoz, akár salátaként fogyasztjuk, akár így. A ráknak nagyon jót tesz a marinálás, ugyanis a citrusok savai annyira megpuhítják a húsát (na jó, amit gumicsonttá főztünk azon már nem segít), hogy gyakorlatilag szétomlik a szánkban. Nem probléma az sem, ha nem jutunk nyers rákhoz, vagy rákfarokhoz, elkészíthető előfőzöttből is (én is ebből készítettem), csak nyilván így már nem kell megfőzni a rákot. Minél tovább hagyjuk benne a mandarinlében a rákot, annál finomabb lesz... :)



2012. január 15., vasárnap

Gyömbéres kalács

Ennek a kalácsnak az elkészítése amolyan vírusszerűen tört rám. Éva posztolt egy képet a facebook-on, ami alapján én teljesen megkattantam és meg sem vártam a receptet, amit ő használt, egészen egyszerűen előhalásztam egy kalácstészta receptet (Limarától) és azonnal megcsináltam. Első gondolatom az volt, hogy egy az egyben olyanra formázom, mint ahogy a képen láttam, de végül úgy döntöttem, hogy megtöltöm fahéjas nádcukorral, amiből végül gyömbéres nádcukor lett. Nagyon finom, foszlós lett a kalács tésztája, tökéletes uzsonnaként, vagy reggeliként szolgál. Isteni rajta a karamellizálódott, gyömbéres cukor. Totális csábítás!


Ti hogy álltok a kelt tésztákkal? Én imádom őket készíteni (bár nem vagyok nagy mester), mert a végeredmény egyszerűen fantasztikus. A mamám szinte minden alkalommal süt csigát, buktát és batyut, amikor náluk vagyunk és lehetetlen ellenállni nekik. Na ez az én bajom. Nem tudok nemet mondani ezekre a finomságokra! 


Ismét 'képrecepttel' jöttem, a következő okból: rengetegen feed-olvasóval, facebookról, ilyen-olyan gyüjtőoldalakról nem jönnek a blogra, mert előnézetben el tudják olvasni a receptet. Viszont így, muszáj idejönni és rákattintani. Ebből kiderül, hogy ki az, akit tényleg érdekel a blog. ;)




2012. január 10., kedd

"Diós tészta", azaz pasta alla salsa di noci


Bár a karácsony és a bejgliszezon után lehet sokan a hátuk közepére sem kívánják a diót, azért érdemes ezzel a szósszal egy próbát tenni. Villámgyorsan elkészíthető és nagyon-nagyon finom. Amolyan pesto, csak itt a legnagyobb hangsúly, a legfőbb összetevő nem a bazsalikom, nem valami fűszernövény és/vagy levélzöldség, hanem maga a dió. Nem kell bele más, mint dió, olívaolaj, fokhagyma, só, bors, néhány levél bazsalikom és persze sajt. 


A tésztamániám továbbra sem hagy alább, gyakorlatilag minden nap tudnék pasta-t enni, minden nap más és más variációban. (Ma is azt ettem, csak húsgombócos...)

Most újdonság. Nem csináltam még ilyet (ja de, a tavalyi karácsonyi számomba egy párat), de valahogy késztetést éreztem rá, hogy a bal oldali képre szöveget írjak. Remélem nem baj, hiszen tudom, hogy több blogger feldobja a kis online naplóját ilyen magazinszerű megjelenéssel, külföldön és belföldön egyaránt (pl. itt, itt, itt, itt és itt is). PNG formában töltöttem fel, így nem torzulnak a betűk, nem homályosodik semmi, hanem szép olvasható marad. A receptes képre kattintva nagyobb - olvasható - méretben is látható lesz. 


Annyira, de annyira szeretem ezt a serpenyőt és ezeket a villákat! A serpenyőt még novemberben szereztem Gaba segítségével (ő alkudott olaszul) a rivignanoi régiségkereskedőknél a villákat viszont Etsy-ről rendeltem, ugyanis hiába kutattunk evőeszközök után, az ottani régisek között egyszerűen nem bukkantunk rájuk. Már régóta hajtottam erre a "fazonra", sok-sok licitet végignyomtam kb. tavasz óta az ebay-en, de sosem nyertem, mert a vintage kiegészítők most nagyon menőnek számítanak és a csillagos égig hajlandók voltak feltolni az árakat... :)



2012. január 9., hétfő

Thai kókusztejes kagyló


Nagy fogadalmakat sosem szoktam tenni az új év kezdetén, viszont idén is megfogadtam ugyanazt, mint tavaly. Még több halat és tengeri herkentyűt fogunk enni! Igaz, az előző évben sem volt hiányom belőlük (pláne nem az év vége fele), de azért azt még mindig lehet fokozni, ugyanis voltak hetek, amikor abszolút nem ettem és voltak, amikor meg minden nap tengeri ételt ettem. A rák után a kagyló is nagy kedvencem. Persze a legkedvencebb a vongole verace (meg mondhatom nagyképűen, hogy a fésűkagyló. haha), itthon szinte kizárólag feketekagylóhoz jutok hozzá. Épp ezért próbálom mindig változatosan elkészíteni. A klasszikus, fehérboros kagyló a kedvencem, de azért ez sem volt rossz. Sőt! Érdemes kísérletezni a keleti ízvilággal is.

A kókusztej és a kagylóból kifolyó sós tengervíz adja a leves alapját, a levesbetét pedig maga a kagyló némi újhagymával kiegészítve. Az ízesítés is kellemes, thai citromfű, lime... (thai citromfüvet már a spar-okban is lehet venni!!) A legjobb, ha lepénykenyeret eszünk hozzá, majd a végén tunkolhatjuk vele a megmaradt levet.


Hozzávalók 2 főre:
  • 400 g friss, élő feketekagyló
  • 1 dl kókusztej
  • 2 szál újhagyma
  • lime
  • chili ízlés szerint
  • 1 db thai citromfű
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek. halszósz
Elkészítés:
  • A citromfüvet törjük meg a kés lapjával, majd vágjuk finomra. Ugyanígy járjunk el a fokhagymával is.
  • Az újhagymát és a chilit vágjuk fel (nem kell nagyon vékonyra).
  • Öntsük egy vastagfalú serpenyőbe a halszószt, a kókusztejet, majd szórjuk bele a fokhagymát, újhagymát, chilit és citromfüvet. Kicsit forraljuk, majd mehetnek bele a megtisztított, héjas kagylók* is. Fedjük le és főzzük kb. 3 percig, amíg az összes kagyló kinyílik.
  • Szedjük lével együtt tálkákba, locsoljuk meg kevés frissen facsart limelével.

* A kagyló tisztítása: tépjük le a "szakállát" a kagylónak. Folyó víz alatt mossuk meg őket, a héjukról kapargassuk le az élősködőket, moszatokat. Ha a kagyló főzés előtt kinyílt, akkor dobjuk ki, ha főzés után zárva marad, akkor is dobjuk el!!!

2012. január 8., vasárnap

Mézes-mandulás madeleine



Nagyon szeretek madeleinet sütni, mert gyorsan megvan, nagyon sokféleképpen variálható és nem utolsó sorban baromi finom is. Készítettem már matcha teával, kakaó és narancs párosával, gyömbérrel, illetve sós változatban is, rozmaringgal, parmezánnal, vagy épp bazsalikommal, de nem maradt ki a klasszikus, citromos változat sem. Kedvencet választani nem igen tudnék, én mindegyiket imádtam. A sós változatok nagyon-nagyon belopták magukat a szívünkbe, de ugyanígy az édesek is. 

Extra hozzávaló, amire szükség van hozzá, az a sütőforma, de tippem szerint szinte bármelyik konyhafelszerelés boltban lehet ilyet kapni, hiszen én is Fehérváron vettem. Megéri, mert utána garantáltan nagyon sokat fogjuk használni (Már ha szeretünk sütögetni, de miért ne szeretnénk? Ez egy gasztroblog és valószínűleg azért nézik az olvasók, mert nem áll tőlük távol az effajta tevékenység.)

Nagyon jól jön reggelire egy pohár tej/kakaó/tejeskávé/tea mellé, de napközbeni életmentőnek, vagy akár vendégvárónak is tökéletes. Felvághatunk azzal, hogy "franciás" süteményt készítettünk. :)
Ez a recept a januári GoodFood-ból származik, ott mogyoró szerepelt összetevőként a mandula helyett, de én abból dolgoztam, ami itthon volt.

Elég is legyen a dumából (Nem értem, néha alig tudok kicsikarni magamból két sornyi értelmes szöveget, néha meg csak úgy ömlik belőlem... sebaj. Egyszer ilyen, egyszer olyan.).


Hozzávalók (kb. 18 db-hoz):

  • 2 nagy tojás
  • 110 g cukor (mondjuk muscovado, vagy demerara, de jó a sima kristály is)
  • 70 g liszt
  • 1 tk. sütőpor (ezt akár el is hagyhatjuk)
  • 50 g darált mandula
  • 1 ek. méz
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 1 tk. őrölt fahéj
  • 1 vaníliarúd kikapart magjai
  • 100 g olvasztott, de kissé visszahűtött vaj
  • + vaj a kenéshez, porcukor a szóráshoz

Elkészítés:

  • A tojásokat keverjük krémesre a cukorral és a vanília kikapart magjaival. 
  • Adjuk hozzá a mézet, szórjuk bele a sütőporral elkevert lisztet, a mandulát, a fahéjat és a narancshéjat. Keverjük simára a tésztát.
  • Ezután folyamatos keverés mellett csurgassuk hozzá az olvasztott vajat.
  • Kenjük ki vajjal a sütőformát, majd kanalazzuk bele a masszát és toljuk 180°-ra előmelegített sütőbe kb. 10 percre. 




2012. január 4., szerda

Zöldborsópesztós fusilli garnélával


Imádom az ilyen gyors ételeket. Az biztos, hogy amikor ilyen kajákat találok ki, azzal Daninál nem lehet melléfogni. Imádja a tésztát, a tenger gyümölcseit - nem mintha én nem ugyanígy lennék ezzekkel - és a zöldségeket. Mégha a pesto nem feltétlenül is tartozik a szíve csücskéhez (legalábbis a klasszikus), azért az ilyen variációk ellen sosem szokott tiltakozni. Bár a zöldborsónak szezonja nem éppen most van, de tutira veszem, hogy szinte mindenkinek megbújik a fagyasztójában egy-egy zacskónyi. Imádom a nyár ízeit ilyenkor a tél közepén előszedni a hűtőből. 

A rákot nagyon szeretjük. Ti? A metroban szoktam venni előfőzött állapotban, általában ezt a méretet (fejjel farokkal együtt kb. 10 cm-esek), de előfordul, hogy nagyobbak kerülnek a kosárba (árfüggő)


Hozzávalók 2 főre:
  • 3 marék zöldborsó
  • 300 g durumtészta (fusilli, farfalle, de akár spaghetti, vagy linguine is jó)
  • 300 g előfőzött garnéla
  • olívaolaj
  • bors
  • 1/2 citrom leve
  • 1 marék blansírozott mandula
  • 2-3 ágnyi mentalevél
  • 1 gerezd fokhagyma


Elkészítés:
  • A tésztát főzzük meg.
  • Közben a borsót dobjuk pár percre lobogó vízbe, majd szűrjük le, adjuk hozzá a mandulát, a citrom levét, a mentát, 3-4 evőkanálnyi olívaolajat, sózzuk, borsozzuk és turmixoljuk össze.
  • A rákokat tisztítsuk meg: szedjük le a fejüket, majd a hasánál bontsuk meg a páncélját és a lábakkal együtt húzzuk le a húsról. A hátán vékonypengéjű, éles késsel ejtsünk vékony bemetszést és szedjük ki az ott futó bélcsatornát.
  • A rákokat dobjuk egy tálba, szedjük rá a forró tésztát, majd keverjük hozzá a borsókrémet. Díszítsük egész, főtt borsószemekkel, illetve facsarhatunk rá még kevés citromlevet.




2012. január 3., kedd

Helló 2012! 3 éves a blogom!


Hát ez is eljött. Ma van 3 éve, hogy megírtam a blogomba az első bejegyzésem. Nem akarok most hatalmas szavakat írni ide, nem akarok közhelyes lenni, de azért néhány dolgot mindenképpen megemlítenék.

Először is: rengeteg fantasztikus embert ismerhettem meg a blogom kapcsán és remélem, hogy ez így is folytatódik. 

Hetente több ezren olvassák a bejegyzéseimet, ami számomra egyenesen hihetetlen. Fel sem tudom fogni, hogy miként ért el a blogom ilyen népszerűséget, hiszen annyi, de annyi gasztroblog létezik már.

És amit az egyik legfontosabbként emelnék ki: a FOTÓZÁS. Úgy igazából a blognak köszönhetem, hogy ez a szenvedély szárnyra kelt és azóta is megállíthatatlanul tombol.

A 3 év alatt a legnépszerűbb bejegyzéseim egyértelműen, a karácsonyi magazinos posztok voltak (az idei már utolérte a tavalyi letöltésszámát!!!).

Tehát a legnépszerűbbek (nem sorrendben, a teljesség igénye nélkül)

Én nem is tudom, hogy nekem melyik volt a kedvenc bejegyzésem (lehet ilyet?), hiszen született szerencsére pár olyan kép is, ami nagyon közel áll az én szívemhez is.

Persze a naptár sem maradhat el idén. Három éves a blog, harmadszorra készítek ételfotós falinaptárt. Ide kattintva le tudtok tölteni egy becsomagolt fájlt, ebben találhatók a naptár oldalai. Remélem tetszenek! 

A képekhez tartozó receptek szinte kivétel nélkül megtalálhatók a blogon, ami meg nem, az majd hamarosan felkerül. 

Remélem sok-sok évig tudom még írni a "naposoldalt" és ti is örömmel olvassátok és nézegetitek!

BÚÉK! 

2012. január 1., vasárnap

Bejglipuding, avagy a bejgli utóélete



Arra az esetre, ha valakinek megmaradt volna némi bejglije. Kidobni persze semmiképpen nem szabad, mert akinek ilyen az eszébe jut, annak húúú... nem is tudom mit mondanék :) Szóval én idén 8 rúd bejglit sütöttem, ami kettőnknek (mégha kisebbek is) enyhén szólva soknak bizonyult. Megmaradt egy rúd mákos - bár nekem már korábban megvoltak a céljaim azzal a bejglivel -, így gondolkoztam rajta, hogy mi legyen az utóélete. Eszembe jutott, hogy csinálhatnék "bejglitortát", bejglifagyit, vagy bejglis pohárkrémet, na meg az angol kalácspuding, vagy akár a mákos guba mintájára a "bejglipuding". És amúgy is, az újévhez dukál a mák, úgyhogy hajrá! :)


Hozzávalók:
  • 500 g bejgli (mákos vagy akármilyen)
  • 2 dl tejszín
  • 3 tojás sárgája
  • 1 vaníliarúd
  • 2 ek. nádcukor
  • mazsola
  • 1-2 ek. brandy (vagy ízlés szerint bármi)
  • 2 ek. felkockázott vaj + a kenéshez


Elkészítés:
  • A bejglit szeleteljük fel ujjnyi vastagra, majd helyezzük őket kivajazott sütőformába.
  • A tojásokat verjük habosra a cukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival. Adjuk hozzá a tejszínt, keverjük el vele alaposan. Öntsük az egészet a bejglire, szórjuk meg mazsolával és a vajkockákkal.
  • Toljuk 15 percre 200°-ra előmelegített sütőbe.
  • Vaníliafagyival, vagy sodóval kínáljuk, de mindezek nélkül is finom!