2012. október 30., kedd

Gravlax vodkával



Ez sem egy friss recept, hiszen valamikor a nyár közepén készítettem egy kisebb adag gravlaxot. Már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen lenne, ha itthon készítenék sózott lazacot - hiszen Dani imádja - és el is jött az ideje. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mivel is bolondítsam majd meg, aztán eszünkbe jutott, hogy milyen jó lenne, ha pl. vodkával kevernénk össze a sót és azzal takarnám be a halfilét. Hát megcsináltam. Nem kellett hozzá más, mint egy nagy csokor (vagy inkább kettő) friss kapor, egy nagy bögre durva szemű tengeri (jódozatlan), egy (kezeletlen) citrom héja és leve, egy löttyintésnyi vodka, durvára őrölt bors (majdnem azt írtam örült) és maga a lazac. Az elkészítése sem túl bonyolult, mondhatni roppant egyszerű. 

A kb. 25 cm hosszúságú filénknek ágyazzuk meg egy gézanyagon (vagy textilpelenkán, de sütőpapír is simán jó) a lereszelt citromhéjjal, a citromlével, durvára őrölt borssal, vodkával összekevert só felével, fektessük rá a filét a bőrös felével, majd nyomkodjuk a másik felére a maradék sót, tegyük rá a kaprot (szárastól mehet rá), majd szorosan (tényleg nagyon szorosan!) csavarjuk körbe a gézzel/pelenkával/sütőpapírral. 
Tegyük hűtőbe, nyugodtan helyezzünk rá nehezékeket (pl. konzerves dobozokat, de abból is inkább azokat válasszuk, amiben még van töltelék és nem kong az ürességtől), majd figyelgessük és öntögessük le alóla a  halból a só által kivont vizet. Én két napig érleltem, utána lekotortam róla a sót és hajszálvékonyra szeleteltem. Egy hétig biztos eláll, tovább nem maradt belőle.

Én (ha emlékeim nem csalnak) tejföllel megkent wasa kenyéren kínáltam őket.


Nincsenek megjegyzések: