2012. szeptember 10., hétfő

Pizza fritta


Egy csöppet reformosan, ugyanis teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült, ahogy az utóbbi pár hónapban minden, amibe csak liszt kellett. Ez amúgy nem más, mint az olasz "lángos". Kelt tészta - sima pizzatészta - bő, forró olajban kisütve, ezzel-azzal megkenve. 

Mostanában sokat dilemmázok, ezt a facebook-on is elkezdtem ma fejtegetni, hogy kell-e nekem ez a blog, hogy akarom-e én még írni. Aztán valahogy mindig meggyőzöm magam, hogy igen, ez nekem kell, mert imádom, szeretem és már úgy hozzám nőtt. Viszont hanyagolom, mert nincs időm rá és nemhogy 50%-osan csinálom, még egy halvány 10%-ot is alig ütök meg. Ez nem kényszer. Ha úgy érzem, hogy nem megy, akkor nem fogok írni, ha úgy érzem, hogy szüneteltetnem kell a blogot, akkor szüneteltetni fogom. Törlésre nyilván nem fog kerülni, hiszen az nekem is nagyon fájna, meg azért talán találnak még ötleteket itt az idetévedő olvasók. A fotókat minden további nélkül gyártom szívesen, csak az írás nem megy, nehezemre esik kb. egy értelmes mondatot megfogalmazni, pedig ez annyira nem jellemző rám, pláne, hogy általánosságban véve be nem áll a szám. Aztán lehet egyszer csak jön a löket és újra aktív életet él majd a "naposoldal". Most nem. 620 poszt után valahogy úgy érzem, hogy nem a régi a blog, nincs benne lendület, nincs benne semmi.
Na de akkor a recept....

Hozzávalók:
  • 50 dkg tk. tönkölyliszt
  • 1,5 dkg friss élesztő
  • 2 ek. méz 
  • 2-3 tk. só 
  • 3-4 ek. olívaolaj 
  • 3 dl langyos víz
  • olaj a sütéshez
  • paradicsomszósz, bazsalikom, mozzarella a feltéthez
Elkészítés:
  • A vizet keverjük el a mézzel, morzsoljuk bele az élesztőt és futassuk fel.
  • A lisztet szitáljuk egy tálba, adjuk hozzá a sót, az olívaolajat és az élesztős vizet. Gyúrjunk belőle tésztát, majd kb. 10 percig dagasszuk, amíg egy rugalmas, selymes tésztát nem kapunk. 
  • Takarjuk le és szobahőmérsékleten hagyjuk a duplájára kelni.
  • Ha a tészta megkelt, osszuk el 8 részre és formázzunk belőlük kis 0,5 cm vastagságú tésztakorongokat, majd süssük ki őket forró, bő olajban. 
  • Amint kivettük a "lángost" az olajból itassuk le róla a rajta maradt zsiradékot, majd kenjük meg azonnal paradicsommal, szórjuk meg felkockázott sajttal, friss bazsalikomlevéllel és toljuk be néhány percre a grillbe (sütő grill fokozat, de ha nincs ilyen funkció, akkor csak szimplán a sütőbe), amíg a sajt megolvad.

Minden esetre csodás nyaram volt, rengeteget fotóztam, sokan megkerestek, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok. A munkáimmal persze szíves örömest dicsekszem, ha nem baj, remélem nem zavar senkit. (aztán ha igen, akkor megrántom a vállam, mert ez az én blogom és kész)







































És még pakolhatnám....... ♥

15 megjegyzés:

4Gyerek írta...

Valóban pakolhatnád!
De inkább átnézünk a "szomszédba".

Nyammm írta...

Úristen mindegyik mennyire szép. A kedvencem a levendula mező:o) Ha fotóval, ha írással én várlak vissza újult erővel és mindegyik újabb posztnak nagyon fogok örülni Tőled:) Vannak, voltak, lesznek is ilyen időszakok mindenkinél, úgyhogy csak boldogan előre, amerre visz az utad...mint régi olvasód.

duende írta...

Mostanában én is hasonlóképpen érzek a bloggal (az enyémmel) kapcsolatban...
Ne érezd kötelességnek, mert nem az. És nem kell azt hiszem magyarázkodni sem. Az élet zajlik közben, a blog meg csak egy blog. (Bár az én életem is jobban zajlana... :) ) És mindig jó nézni a képeidet, receptjeidet.
Az az ablakosmennyasszonyos, meg a sziklás, meg a babásak is, meg... nagyon szépek. :)

Illéskrisz Konyhája írta...

Ne hagyd abba, a tehetséget megmutatni kell!!! Imádok nálad bogarászni, nézelődni. A képeid megnyugtatnak, a receptjeid felpörgetnek... Szóval én, nézlek! :o)

Robert Nagy írta...

Ehhez a mélyponthoz minden blogger előbb-utóbb elér - s gyakran átesik rajta. Semmit sem muszáj vagy kell - lelkesedésből kezdted, majd a hullám hol felívelt, hol leívelt. Csupán azért, mert sokan olvasnak és szeretnek (én is nagyon szeretlek olvasni), ne érezd úgy, hogy kényszer lenne a blogodra posztolni. Ki kell békülni azzal a gondolattal, hogy nincs fix heti vagy havi bejegyzésszám, amit "teljesíteni kell". S persze folyton tovább fejlődsz, más érdeklődési körök nyílnak meg előtted, melyekben elmélyülsz, kipróbálod. Így született a gasztroblogod is, így született a fényképezés is és így fog születni sokminden más is még az életedben. Teljesen természetes, hogy egyes szálak elhalnak, később esetleg újraélednek, s közben sok új szál jön elő. Gondolj csak bele, hogy pl 18 évesen mit képzeltél el arról, hogy most hol leszel. Azokba az akkor elképzelt szálakba/kötelekbe még mindig kapaszkodsz? Szerintem jópárat elhagytál és jópár újba kezdtél, amit addig még nem tudtál elképzelni. Szóval semmi ne legyen túl erős kötél számodra.

erdna írta...

Nagyon szép képek. Mindig szívesen nézegetem őket.

Judyt írta...

Csak ismételni tudom a FBon és itt elhangzottakat. Nincs semmi kényszer, hisz ez a te blogod. ha írod örülünk, ha nem, annál nagyobb öröm egy esetleges folytatás. Én személy szerint van, hogy 4-5 bejegyzést olvasok egyszerre, mert még így is,hogy ritkásan vannak, el-elfelejtem megnézni őket. Nameg a tieden kívül követek kb 20-30 blogot, úgyhogy mindig akad olvasnivaló ;) Egyébként teljesen megértem a tépelődésed, nekem a privát blogom kerül mindig háttérbe, valahogy nem bírom rászánni magam, pedig valahol azt fontosabbnak érzem, mint a főzőset. Megválni egyiktől sem akarok, így aztán felváltva hanyagolom őket ;) Annyi meló,pörgés és éjszakázás mellett, amit te leművelsz nem is csodálom,hogy el kell venni valahonnan az időt,energiát. Én csak annyit mondk, búcsúzni nem kell, írj, amikor kedved van, legyen az heti-havi-félévi rendszeresség ;)

Névtelen írta...

Na, már csak győzzed feltölteni, mert kezd hiányérzetem lenni, hogy ritkán jelentkezel! :) Úgy imádom a receptjeidet is, a fotóid is gyönyörűek, ke' még enné' több? :D

Babette írta...

Semmi kényszer ne vezéreljen. A blog, az blog. Személyes, egyedi, a TIÉD. Az hogy másokkal megosztod, olyan, mintha könyvet írnál. Nem várunk kommentet, csak megosztjuk az érzéseinket, a kedvenc receptjeinket, a fotóinkat.
Remélem nem hagyod abba, mert miattad kezdtem el komolyabban fotózni, a legfőbb inspirálóm vagy a lehető legjobb értelemben:)

Névtelen írta...

Ne hagyd abbbbbbbbaaaaaaa :)

Marcsi írta...

Reni!
Ne hagyd abba! Szeretek hozzád járni, a képek gyönyörűségesek, a receptekből már sokat elkészítettem.
Várlak vissza, ha ritkábban is!!!!!

Névtelen írta...

Reni!
A képek önmagukért beszélnek, ne hagyj bennünket nélkülük!

Szemi írta...

Már hogy zavarnának a képek, imádom őket nézni! Tehetséges vagy, és új utakat is keresel, ez jó!
A blogot nem kötelező írni,de azért jó, hogy van... Majd írsz, ha megint lesz hozzá kedved.. :)És addig is: a régi dolgokat is jó benne újból felfedezni.. :)

♥ Beauty and fashion- * Make Up *♥ írta...

szép képek:D

http://beautyandfashion-makeup.blogspot.com/

Übersetzungsbüro írta...

Super fotók! Annyira szépek!