2012. március 12., hétfő

Borkonyha


Történt múlt kedden ugyanis, hogy Danival együtt mentünk Budapestre és a kötelező programok után úgy döntöttünk, hogy ebédeljünk már egy jót. Mivel én korábban már voltam a Borkonyhában - és nagyon tetszett -, úgy gondoltam, hogy Daninak is meg kéne kóstolnia Sárközi Ákos (séf) alkotásait. Az étterem vidékről, vonattal/busszal érkezők számára is tökéletes elhelyezkedésű, hiszen teljesen a belvárosban, az V. kerületi Sas utcában található. Ez nekünk ugye nagyon kedvező, mert mi tömegközlekedők vagyunk (egyelőre). 


Első blikkre (na másodikra is) azt gondolná az ember, hogy "ááá, ez túl elegáns, ide nem kéne bemenni egy egyszerű utcai ruházatban", de aztán valahogy szempillantás alatt megváltozik ez az érzés, mert külcsín ellenére egy nagyon is barátságos, fiatalos, oldott hangulatú helyen találjuk magunkat. Ez első sorban kapásból a felszolgálóknak köszönhető, akik olyan közvetlenül és pozitívan állnak a vendégekhez, ahogy azt egy étteremben várná az ember. Nem mondhatnám, hogy messziről virít rólunk az elegancia, mert NEM, sőt a legtöbbször nagyon durva előítéletekbe futunk bele, de szerencsére itt nem volt erre példa (Dani raszta, én szélescombú fruska), ami nagyon jól esik azért... Ja, nem mellesleg az étterem igen nagy becsben tartott, hiszen 14 pontot kapott a Gault Millau-tól, amely vendéglátós berkekben igen nagy elismerés.

Előétel: Töltött burgonya szardellával

Az aktuális kínálatból választottunk (bocsánat, de nem biztos, hogy pontosan jegyeztem meg az ételek nevét), ami bőséges, így az étlapot eleinte ki sem nyitottuk. A férjem elhappolta előlem a tengeri halas fogásokat, így én mást választottam. (mert ugyebár mindig, direkt mást eszünk). 

Előétel gyanánt Dani töltött burgonyát evett szardellával, én zellerkrémlevest julienne-re vágott cukorborsóval és zellerhabbal. Sok mondanivalóm nincsen, nem akarok én itt textúrákról és ízharmóniákról költeményeket írni, mert ilyen szinten nem értek hozzá, viszont ahhoz  igen, hogy tökéletes volt, a tálalás nagyon szép, az íz szintén nagyon jól eltalálva.

Tengeri hal (na ezt nem jegyeztem meg, hogy pontosan milyen, de valami mélytengeri ragadozó kőhal/sziklahal, vagy tudomisén...) és rózsaszínre sütött kacsamell céklával

Főétel témában Dani ismét a jó öreg tengeri halhoz nyúlt (mi máshoz?) és pedig kacsamellet választottam, mert a múltkor annyira csorgott a nyálam rá, amikor Kriszti ezt rendelt. Meg amúgy is. Imádom a rózsaszínre sütött kacsamellet. Dani ételéről nem tudok nyilatkozni, de talán annyi elég, hogy nagyon gyorsan és teljesen elfogyott. Az én húsom tökéletes külsőre és belsőre egyaránt, a köret szintúgy, nem is fűznék hozzá többet.

A desszert a múltkori alkalommal nálam kimaradt (nem is értem, hogy történhetett meg, mert én komolyan desszertfüggő vagyok és el sem tudok képzelni egy éttermi ebédet/vacsorát egy édes utófogás nélkül), de most ez nem ismétlődhetett meg. Sokat agyaltam rajta, melyiket legyen az, végül az aktuálisak közül választottam a csokiszuflét meggysorbet-val. Érdekes, hogy én tulajdonképpen nem vagyok olyan hatalmas csokoládérajongó, szeretem-szeretem, de ezerszer inkább választok gyümölcsös édességeket, mint csokoládést. Erre viszont most jól rácáfoltam, de azért itt is jelen volt a gyümölcs egy meggysorbet formájában. A csoki tömény édes keserűségét annyira, de annyira jól kiegészítette a meggy fanyar savanyúsága, hogy ennél jobban nem is választhattam volna. Dani viszont az étlapról választott ezen témában: rebarbarás krémest. Bár óriási késztetést éreztem rá, hogy belekanalazzak a süteményébe, maradtam rendes és jól nevelt, nem tettem meg, így sajnálatos módon erről sem tudok nyilatkozni. Viszont ami biztos - legalábbis számomra -, hogy nagyon szép volt. :)

Rebarbarás krémes

Csokoládé soufflé meggysorbet-val

 Összességében: Mindenféle szempontból ajánlani tudom a helyet! Mi még biztos  megyünk! :)


4 megjegyzés:

Kriszta írta...

Ha jól emlékszem kőharapó hal. A férjem is ezt ette.:)

Reni írta...

Na akkor a kő stimmel. Igen-igen, így már összeáll! :)

Kinga blogger írta...

Szeretek olvasni rólatok, hogy merre és mit csináltok. Nagyon örülnék, ha lenne rólatok (Danival együtt) néha, néha kép itt a blogon :).

Reni írta...

:)) rakok a következő bejegyzésbe :)