2012. január 9., hétfő

Thai kókusztejes kagyló


Nagy fogadalmakat sosem szoktam tenni az új év kezdetén, viszont idén is megfogadtam ugyanazt, mint tavaly. Még több halat és tengeri herkentyűt fogunk enni! Igaz, az előző évben sem volt hiányom belőlük (pláne nem az év vége fele), de azért azt még mindig lehet fokozni, ugyanis voltak hetek, amikor abszolút nem ettem és voltak, amikor meg minden nap tengeri ételt ettem. A rák után a kagyló is nagy kedvencem. Persze a legkedvencebb a vongole verace (meg mondhatom nagyképűen, hogy a fésűkagyló. haha), itthon szinte kizárólag feketekagylóhoz jutok hozzá. Épp ezért próbálom mindig változatosan elkészíteni. A klasszikus, fehérboros kagyló a kedvencem, de azért ez sem volt rossz. Sőt! Érdemes kísérletezni a keleti ízvilággal is.

A kókusztej és a kagylóból kifolyó sós tengervíz adja a leves alapját, a levesbetét pedig maga a kagyló némi újhagymával kiegészítve. Az ízesítés is kellemes, thai citromfű, lime... (thai citromfüvet már a spar-okban is lehet venni!!) A legjobb, ha lepénykenyeret eszünk hozzá, majd a végén tunkolhatjuk vele a megmaradt levet.


Hozzávalók 2 főre:
  • 400 g friss, élő feketekagyló
  • 1 dl kókusztej
  • 2 szál újhagyma
  • lime
  • chili ízlés szerint
  • 1 db thai citromfű
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek. halszósz
Elkészítés:
  • A citromfüvet törjük meg a kés lapjával, majd vágjuk finomra. Ugyanígy járjunk el a fokhagymával is.
  • Az újhagymát és a chilit vágjuk fel (nem kell nagyon vékonyra).
  • Öntsük egy vastagfalú serpenyőbe a halszószt, a kókusztejet, majd szórjuk bele a fokhagymát, újhagymát, chilit és citromfüvet. Kicsit forraljuk, majd mehetnek bele a megtisztított, héjas kagylók* is. Fedjük le és főzzük kb. 3 percig, amíg az összes kagyló kinyílik.
  • Szedjük lével együtt tálkákba, locsoljuk meg kevés frissen facsart limelével.

* A kagyló tisztítása: tépjük le a "szakállát" a kagylónak. Folyó víz alatt mossuk meg őket, a héjukról kapargassuk le az élősködőket, moszatokat. Ha a kagyló főzés előtt kinyílt, akkor dobjuk ki, ha főzés után zárva marad, akkor is dobjuk el!!!

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Január 9-én már az ötödik bejegyzés. Jó az arány nagyon, új év, nagy sebesség.

Reni írta...

Nem lesz ez mindig így :) Két ünnep között, illetve az elmúlt hétben halmoztam fel sok-sok bejegyzésnyi anyagot :)

Illéskrisz Konyhája írta...

Mennyei lehet! Nagyon guszta! Szeretem a tenger gyümölcseit, csak ritkán eszem...Van itthon kagylóm, csak héj nélküli, fagyasztott. Azzal is készülhet?

Névtelen írta...

Nem kell ennyire brutálisan őszintének lenned. :-)

Reni írta...

IllésKrisz, szerintem lehet héj nélkülivel is, csak akkor max 1-2 percre dobd bele a forró alapba, nehogy túlkeményedjen a kagyló és egy ehetetlen akármi legyen belőle.

Névtelen -> Elnézést :)) De azért majd igyekszem, mindig előre bespájzolni néhány receptet :)

Kriszta írta...

Imádom a fekete kagylót! Jól hangzik a recept. Segal Viktor első könyvében is van egy ázsiai ihletésű fekete kagyló, szójaszósszal, gyömbérrel. Az is nagyon finom.

Reni írta...

Örülök, hogy tetszik! Szégyen, de nincs meg egyik Segal könyv sem, pedig az újabbal már nagyon szemeztem. Majd talán egyszer megveszem, bár most már leszoktam a beteges szakácskönyvásárlásról :)

Gondolkoztam én is azon, hogy reszelek bele gyömbért, de aztán meggondoltam magam :)

Csibe írta...

A halat leszámítva, a tengeri herkentyűkkel egyszerűen nem bírok megbarátkozni :)

Reni írta...

Én sem gondoltam volna, hogy ennyire jó viszonyban leszek velük valamikor is :)

Kriszta írta...

Nem szégyen, ha nincs meg, szívesen kölcsön is adom. :) Én is mániákus szakácskönyvvásárló vagyok,arról már kicsit leszokóban, de a magazinokkal még nem sikerül a leszokó fázisba kerülnöm, pedig már nagyon kellene, mert lassan több a szakácskönyv és a magazin itthon, mint amennyi hely van a polcon. De ha egyszer olyan gyönyörű ételfotókkal és jobbnál jobb receptekkel vannak tele a külföldi magazinok.