2012. január 10., kedd

"Diós tészta", azaz pasta alla salsa di noci


Bár a karácsony és a bejgliszezon után lehet sokan a hátuk közepére sem kívánják a diót, azért érdemes ezzel a szósszal egy próbát tenni. Villámgyorsan elkészíthető és nagyon-nagyon finom. Amolyan pesto, csak itt a legnagyobb hangsúly, a legfőbb összetevő nem a bazsalikom, nem valami fűszernövény és/vagy levélzöldség, hanem maga a dió. Nem kell bele más, mint dió, olívaolaj, fokhagyma, só, bors, néhány levél bazsalikom és persze sajt. 


A tésztamániám továbbra sem hagy alább, gyakorlatilag minden nap tudnék pasta-t enni, minden nap más és más variációban. (Ma is azt ettem, csak húsgombócos...)

Most újdonság. Nem csináltam még ilyet (ja de, a tavalyi karácsonyi számomba egy párat), de valahogy késztetést éreztem rá, hogy a bal oldali képre szöveget írjak. Remélem nem baj, hiszen tudom, hogy több blogger feldobja a kis online naplóját ilyen magazinszerű megjelenéssel, külföldön és belföldön egyaránt (pl. itt, itt, itt, itt és itt is). PNG formában töltöttem fel, így nem torzulnak a betűk, nem homályosodik semmi, hanem szép olvasható marad. A receptes képre kattintva nagyobb - olvasható - méretben is látható lesz. 


Annyira, de annyira szeretem ezt a serpenyőt és ezeket a villákat! A serpenyőt még novemberben szereztem Gaba segítségével (ő alkudott olaszul) a rivignanoi régiségkereskedőknél a villákat viszont Etsy-ről rendeltem, ugyanis hiába kutattunk evőeszközök után, az ottani régisek között egyszerűen nem bukkantunk rájuk. Már régóta hajtottam erre a "fazonra", sok-sok licitet végignyomtam kb. tavasz óta az ebay-en, de sosem nyertem, mert a vintage kiegészítők most nagyon menőnek számítanak és a csillagos égig hajlandók voltak feltolni az árakat... :)



8 megjegyzés:

Illéskrisz Konyhája írta...

Csodálatosan fotózol! Talán egyszer eljutok én is ide...Addig próbálkozom...

strawberry írta...

Nekem van ilyen villám (asszem 2 is), és nem elkeseríteni akarlak, de 200 (!!!) Ft-ért vettem Miskolcon a régiségvásáron (minden hónap első vasárnapja) Réz serpenyőt viszont régóta keresek, volt is a múltkor, több is, nem drágán, de sajna nagyok voltak (funkcionális, csak fotózáshoz nem alkalmas, ezért nem vettem.)

Csibe írta...

Izgalmasan hangzik! ..és a képek is tök jók :) ...és semmi "gond" ezzel a "ráírok a képekre" dologgal :)))

Reni írta...

Illéskrisz, nagyon-nagyon szépen köszönöm! Én is csak gyakorlok, gyakorlok, amennyit az időm engedi :)

Judit, hát... annyira nem keseredek el, mert a fehérvári régiségvásáron egyszer sem láttam, így ha bárhova elutaztam volna érte, akkor is legalább ennyi lett volna az ára, mint amennyiért rendeltem :)
Bazi sok pénzt el tudnak kérni ezekért az edényekért!

Orsi, köszi! :)) Megnyugtattál ;)

mozzarelli írta...

Ez nagyon nekem valò recept.....;)) pasta pasta-val....nálam is bármikor jöhet...

Reni írta...

Örülök, hogy tetszik! :)

A Másik írta...

Kedves Reni!
Gratulálok a blogodhoz, ínycsiklandó receptek és képek. Jelenleg veszélyeztetett terhesként ágynyugalomban töltöm a napjaimat és azon bosszankodom, hogy miért nem tudom a kalácsot megsütni:-), de lehet, hogy megkérem a Nagymamát, hogy a kis 2 évesemmel, aki imád sütni, készítsék el:-), annyira izgatja a fantáziámat és az ízlelőbimbóimat... Még annyit szeretnék kérdezni, hogy ezt a csodás öreg asztalt örökölted vagy hol lehet ilyet vásárolni? Fantasztikus, ilyet szeretnék én is. Esetleg tudod, hogy milyen fából készült? Esetleg magáról az asztalról egy külön fotót valahogy nem tudnál "becsempészni" a blogba?:-). Előre is köszönöm és további sok örömet kívánok a gasztrokalandjaidhoz. Üdvözlettel: Zsuzsa, egy újabb olvasód

Reni írta...

Kedves Zsuzsa!

Ez az asztal egy régi sörösláda, amit lomtalanításon guberáltam :) Azóta állandó szereplő a képeimen :)
Nagyon vigyázz magadra, magatokra, hiszen a pici pocaklakó és a magad egészsége most a legfontosabb! Miután megszületett, akkor aztán bepótolhatod a tésztadagasztást!
Kitartást és jó egészséget a hátralévő időszakra!