2011. május 31., kedd

Vigyázz, kész, főzz! Negyvenharmadszorra is!


Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy Judit, a Strawberry blogja szerzője nekem adta át a stafétát (hiszen titokban már régóta vágytam rá), ezáltal én lettem a VKF! következő fordulójának háziasszonya. Igyekszem eleget tenni minden elvárásnak az elfoglaltságaim ellenére, remélem élvezni fogjátok ezt a kört is. Amennyire tőlem tellett, végigböngésztem az eddigi témákat és volt egy, amit nem véltem felfedezni (vagy csak átsiklott felette a szemem?).

A nyár klasszikus kedvencei közé tartoznak a különböző jeges finomságok, hűsítő sorbet-ek, krémes fagylaltok, parfék. Létezik olyan ember, aki ne szeretné ezeket? Szerintem nem, így nem is találhatnék jobb témát a nyárra. 
Nagyon nem is szaporítanám a szót (időm sem sok van rá), így a téma legyen a következő:

Heves jeges!

Jöhet minden ami hűsít: jeges italok, frissítő graniták, krémes, főzött, vagy főzés nélküli fagylaltok, sörbetek, parfék, jégkrémek, pálcikán, dobozból, tölcsérben, kehelyben, pohárban, kiskanálban :)

Külön dicséretet érdemel majd az, aki elrugaszkodik egy kicsit a talajtól és nem csak az édességes vonalon mozog, hanem zöldségekből, mártásokból, szószokból készít fagylaltot, amelyek különböző húsételek tökéletes kísérőjeként funkcionálhatnak.

Kísérletezzünk bátran a fűszerekkel, hadd tomboljon az az orgia a szánkban!

A pályaműveket kérném a vkfxliii@gmail.com címre küldeni 

2011. június 30-ig! (júli 3-ig belefér ;)


A recepteket június 27-től tegyétek közzé a blogotokon (akinek nincs, az értelemszerűen ne), viszont arra kérlek titeket, hogy mindenképpen küldjétek el a fent megadott e-mail címre, mert nem lesz időm végigböngészni az összes blogot! Nézzétek ezt el nekem esküvőszezonban! :)



Jó játékot!

2011. május 30., hétfő

Heimann Zoltán borvacsora

Mostanában nincs hiány a programokból, nem mondhatnám, hogy bármikor is lenne időm és lehetőségem unatkozni. Nagyon sokat fotózok, éjt nappallá téve retusálok, de azért simán beleférnek az ilyen és ehhez hasonló elfoglaltságok, egy kis váltásnak (nem mintha ide nem vittem volna magammal a fényképezőgépet...). 

Az ételfotók csak gyűlnek és gyűlnek a gépemen, mert azért főzök, de arra már nem mindig jut időm, hogy a bejegyzést is megírjam. 

Közeledünk a facebook-on a bűvös 1000-es olvasói szám felé és azon gondolkozom, hogy milyen ajándékot sorsoljak ki.... Minek örülnétek a legjobban?





Na de most kicsit elkanyarodtam a témától, tehát visszatérve a címben szereplő eseményre:

Csütörtökön a 67 étterembe voltunk hivatalosak a Heimann Zoltán borvacsorára. Most próbálom összeszedni a gondolataimat és az emlékeimet az estével kapcsolatban, ami a sok-sok pohár elfogyasztott bor miatt kicsit nehézkes. Még szerencse, hogy fotóztam, így nagyjából mindent fel tudok eleveníteni. (bizonyára jótékony hatással voltak rám a borok, ugyanis sajnos nem vittem magammal a kajafotós obimat és a vakumat sem, így nagyon igyekeztem, hogy még elviselhető ISO értékkel, használható képeket készítsek és úgy vettem észre, hogy minél több pohár csúszott le, annál jobbak lettek a kajafotók és a rendezvényfotók is :D)
Elöljáróban annyit, hogy a menüsor és a borok nagyon jók voltak, szépen sikerült összepárosítani az ételeket az italokkal. A borokhoz továbbra sem értek, de hála az égnek nagyon kielégítő leckét kaptunk Heimann úrtól, hogy miként is kell "szakértelemmel" bort  kóstolni. (erre kitérek a későbbiekben, mert megér egy misét)

Szóval a napomat koplalással töltöttem, míg eljött végre a 18:50, amikor elindultunk a 19:00-kor kezdődő borvacsorára (igen, ilyen messze van tőlünk az étterem...). Ekkor már nagyokat kordult a gyomrom, de tényleg az esti menüsorra gyúrtam, nem akartam úgy járni, hogy esetleg a desszert ne férjen már le. 




Az üdvözlő ital egy 2009-es Heimann Fukszli volt. Hiába is akarnék komoly és hangzatos szózatot zengeni a borról, hozzá nem értésemből fakadóan, csupán annyira futja, hogy nagyon ízlett, kétszer is utántöltötték a poharam. Lehet annak köszönhető, hogy kadarka és kékfrankos elegye e ital? Na szóval inkább belinkelem a  pontos leírását, így biztos nem fogom hülyeségekkel traktálni az olvasót.

Szépen lassan befutottak a vendégek, megérkezett a borász maga, Zoli közreműködésével még be is mutatkoztunk neki személyesen. (na jó, ez nem személyes kiváltság volt, ugyanis mindenki megkapta a kézfogást...)

Helyet foglaltunk, kis híján megtelt az étterem (pedig állítólag most még nem is voltunk olyan sokan!) és már jött is az amuse bouche, hideg paprikakrémleves formájában, egy kevés tejhabbal. Igazi nyárias fogás és az az információm (remélem nem szupertitkos, mert akkor én ezt most jól kikotyogom), hogy az új étlapra is felkerül.



Minden fogás között egy-egy történet következett a borásztól, nevezetesen Heimann Zoltántól, az adott fogás mellé kínált borról, a szekszárdi borvidéken honos szőlőfajtákról, a borászat filozófiájáról, dogmáiról.

A hideg előétel kardhal carpaccio volt (imádom a kardhalat!), nagyon ízlett és kimondottan tetszett, hogy ilyen mediterrán stílusú ételekkel kezdődik a vacsora. Ehhez ismét Fukszlit ittunk, de 2010-es évjáratból. Nem mondom, hogy rossz bor volt, de a 2009-es fényévekkel előtte jár. (persze ez az én személyes véleményem) Mondjuk a tavalyi év egyértelműen nem volt szerencsés.


A meleg előétel Dani kedvence (na jó, nekem is a dobogó legfelsőbb fokán végzett egy másik fogással egyetemben). Szent Jakab kagyló karfiol veloutéban leheletnyi vaníliával és curryvel. Ehhez az ételhez fehérbor dukált, méghozzá egy Heimann Viogner szintén a 2010-es évjáratból. Nekem tetszett az enyhén savas, citrusos íz, de nem mindenki vélekedett így. Hiába, különbözőek vagyunk. Ez a fajta a birtok egyetlen fehérbora, évről évre igyekeznek finomítani a stílusát.



A következő fogás mangalicapofa volt lecsós tarhonyával. Nem gondoltam volna, de nálam ez az étel került holtversenyben első helyre a levessel egyetemben, viszont az ehhez járó bor lett az abszolút kedvencem, ami nem más, mint egy 2009-es Heimann Iván-völgyi Kadarka. A szárd (fregula sarda) tarhonya al dente megfőzve, tökéletes állag, tökéletes ízvilág, tökéletesen elkészített hús. A bor fűszeres, ízes, mélyvörös színű, szerintem tökéletes (ebből beneveznék egy-két...tíz palackra).








A második főétel borjú bélszín és garnéla parajjal és sörretekkel. Igazából ez az étel is úgy volt jó, ahogy volt, nekem nagyon ízlett a hús (bár a garnéla számomra totálisan elhanyagolható, nem is nagyon szoktam rákot/tenger gyümölcseit, halat stb. hússal együtt fogyasztani). Ehhez egy 2007-es évjáratú Heimann Birtokbor dukált.


Persze, hogy ismét betoltam a képem a konyhára.... :)


A desszert érkezése előtt újabb bor került a poharakba, méghozzá egy 2008-as Heimann Franciscus. Sajnos az erről szóló beszédet nem hallottam, mert épp a konyhán néztem és fotózgattam a desszert előkészítését, amely egy epres-vaníliás tortácska volt házi készítésű (ultrakrémes!) ananászfagylalttal.


És persze azt is megtanultam, hogy miként kóstoljon szakszerűen egy fiatal nő (mondjuk én) bort:

  1. lötyköljük körbe a pohárban a bort
  2. nézzünk szúrósan, mintha valami gyanús lenne
  3. szagolgassuk és bátran mondjuk ki, hogy "remek a harmóniája"
  4. gurgulázzunk
  5. majd hagyjuk a férfit beszélni és győzedelmeskedni


Ugye milyen tanulságos? :)





2011. május 27., péntek

Padlizsánfasírt


Nagyon szeretem a különféle zöldségekből készült fasírtokat, legyen szó csicseriborsóról, babról, cukkiniről vagy akár padlizsánról (és még sorolhatnám). A múltkor még bedobtam a kosaramba két darab padlizsánt a célból, hogy krémet készítek belőle. Végül meggondoltam magam, aminek így utólag nagyon örülök (nem mintha bármi problémám lenne a padlizsánkrémmel) és ez lett belőle. Eléggé kutyulós volt a téma, kábé amit itthon találtam és úgy gondoltam, hogy illik hozzá, azt beleszórtam. Ha lett volna itthon mentám, akkor például biztos, hogy petrezselyem helyett azt raktam volna bele.

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat és pontosan megadni a recepthez való mennyiségeket, mert ugye én mindent csak szórtam, öntöttem. Ha valaki nem szereti a bő olajban sütést, akkor szerintem nyugodtan el lehet úgy is készíteni, hogy csak kevéske olajat teszünk a serpenyőbe és jól átsütjük minden oldalát.


Hozzávalók 2 főre:
  • 2 közepes padlizsán
  • 2-3 ek. zsemlemorzsa 
  • 1-2 szál újhagyma
  • 1/2 mk. őrölt római kömény
  • 1/2 mk. őrölt koriandermag
  • bors
  • friss petrezselyem/menta
  • 1 ek. zabpehely
  • 1 tojás
  • + zsemlemorzsa a hempergetéshez, olaj a sütéshez

Elkészítés:
  • A padlizsánokat szurkáljuk meg, majd helyezzük őket sütőpapírral bélelt tepsibe és toljuk be 30-40 percre 220°-os sütőbe.
  • Kaparjuk ki a padlizsán húsát egy szűrőbe, nyomkodjuk meg kicsit, hogy kifolyjon belőle a felesleges víz. Öntsük át a húst egy tálba, villával törjük össze és adjuk hozzá a koriandert, a római köményt, a zsemlemorzsát, a finomra vágott zöldfűszert és újhagymát, illetve a zabpelyhet és a tojást. Dolgozzuk össze. 
  • Formáljunk a masszából tetszőleges méretű gombócokat, majd forgassuk zsemlemorzsába (ha lesz panko morzsám, akkor tuti azzal fogom csinálni, mert sokkal ropogósabb lesz) és dobjuk forró olajba pár percre.
Készíthetünk hozzá mentás-joghurtos mártogatót.


Mivel erről az ételről most nem készült sok fotó, csak sebtében lekaptam, így mutatok másfajtákat. Egész nyáron esküvőzöm és hála az égnek gyerkőcözés is egyre sűrűbben van. További, nem gasztronómiai témájú fotóim még mindig itt láthatók. :)









2011. május 25., szerda

Getty Images!

Tegnap este a boltból hazaérve, leültem a gép elé, hogy folytassam a végeláthatatlan retusálási folyamatot, de előtte megnéztem a leveleimet. Egy gratulációs levél, amelyben közölték, hogy a Getty Images kiválasztotta 16 képemet. Ugrálva és sikítozva futottam ki Danihoz, annyira megörültem ennek a hírnek, ugyanis ez nagyon nagy megtiszteltetésnek számít. Ide nem lehet csak úgy beregisztrálni és árulni a fotóidat, hanem kizárólag meghívásos alapon működik a dolog. Gondolom az illetékesek fürkészik a Flickr-re feltöltött fotókat és amiről úgy gondolják, hogy elég jó, arra ráböknek. És hogy miket választottak? Leginkább ételfotókat, de került közéjük két utazásos és egy esküvős is. Vannak köztük nagyon régiek és teljesen újak is.


2011. május 24., kedd

A nagy rebarbarás poszt


Kétség nem fér hozzá, hogy az egyik kedvenc májusi párosom a rebarbara és az eper. Mivel nem akarlak titeket hosszú bejegyzéseken keresztül csupa egyforma recepttel sújtani, viszont a szezon miatt nagyon fel kéne raknom őket most, így összesűrítettem a recepteket egy bejegyzésbe, a nagy rebarbara posztba :)

A rebarbara eredetileg zöldségféle, de mi egy az egyben gyümölcsként használjuk. Van neki egy különös, fanyar zamata, amitől valakit vagy kiráz a hideg, vagy a rabjává válik. Én már az illatától is teljesen odavagyok. Az eperrel meg egyszerűen tökéletes házasságot alkotnak. Nem nyomja el egyik sem a másikat, érezni a rebarbara savanyú fanyarságát és az eper édességét egyaránt. Ha valaki még nem ismeri, nem próbálta, nézzen körül a piacon, kutassa fel a lelőhelyeket (többnyire néniknél/bácsiknál található, legalábbis nálunk Székesfehérváron tuti) és adjon neki egy esélyt, próbálja ki. 

Én is leginkább édességek alapanyagaként használom, mehet pitékbe, kevert alapú süteményekbe, krémdesszertekbe, fagyikba stb. Ugyanúgy, sokoldalúan felhasználható, mint bármilyen gyümölcsfajta.


Rebarbarás, morzsás muffin

Hozzávalók:
  • 175 g cukor
  • 200 g rebarbara
  • 2 ek. olaj
  • 1 tojás
  • 1 tk. vaníliakivonat
  • 1,5 dl natur joghurt/tejföl/író
  • 200 g liszt
  • 1 tk. sütőpor (én foszfátmenteset használok a DM-ből)
  • 1 tk. szódabikarbóna
A morzsához:
  • 50 g vaj
  • 50 g cukor (lehetőleg nád)
  • 65 g liszt
  • 25 g zabpehely
  • 1 tk. őrölt fahéj

Elkészítés:
  • A rebarbarát vágjuk 1 cm-es darabokra.
  • Keverjük habosra a cukrot a tojással, adjuk hozzá a joghurtot/tejfölt/írót, a vaníliakivonatot és az olajt. Keverjük össze, majd dobjuk bele a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, szódabikarbóna) és a rebarbarát.
  • Béleljük ki a muffinformát papírokkal, majd töltsük meg őket a masszával.
  • A morzsához a lisztet dörzsöljük el a vajjal, fahéjjal, cukorral és zabpehellyel. Ezzel szórjuk meg a muffinok tetejét.
  • Toljuk a tepsit 220°-ra előmelegített sütőbe 18 percre.
A recept forrása: GoodFood


Fűszeres rebarbaralekvár

Hozzávalók:
  • 1 kg rebarbara
  • 30 dkg cukor
  • 7-8 szem eper (csak a színe miatt)
  • 3-4 szem szegfűbors
  • 5-6 cm-es fahéjrúd
  • 1 szem csillagánizs
  • étkezési szalicil
Elkészítés:
  • A rebarbarát vágjuk darabokra, tegyük egy magasabb falú fazékba, öntsük rá a cukrot és adjuk hozzá a fűszereket.
  • Főzzük 1-1,5 órát, amíg szépen besűrűsödik. Szedjük ki belőle a fűszereket (de benne is hagyhatjuk és akkor majd az elfogyasztása közben vadásszuk ki belőle!).
  • Töltsük kiforralt üvegekbe, a tetejükre rakjuk késhegynyi szalicilt, zárjuk le, majd dunsztban hagyjuk kihűlni.


Epres, vaníliás rebarbarasorbet

Hozzávalók:
  • 30 dkg eper
  • 30 dkg rebarbara
  • 6 ek. cukor (mézet is használhatunk)
  • 1 rúd vanília
  • 1,5 dl víz
Elkészítés:
  • A vízből és a cukorból a vanília magjaival együtt főzzünk szirupot.
  • Az epret és a rebarbarát vágjuk apró darabokra, majd dobjuk a szirupba, főzzük még 2-3 percig, majd hagyjuk kihűlni. 
  • Turmixoljuk össze, kenjük át egy szűrőn és hűtsük le teljesen.
  • Öntsük fagylaltgépbe és készítsük el.
  • (Ha nincs fagylaltgépünk, tegyük egy lapos, fagyasztható tálba, majd amikor elkezd fagyni turmixoljuk át. Ezt ismételjük meg 4-5 alkalommal.)

Vaníliás eper-rebarbara smoothie

Hozzávalók:
  • 20 dkg rebarbara
  • 20 dkg eper
  • 1 rúd vanília kikapart magjai
  • szódavíz
  • a díszítéshez: kezeletlen  héjú citrom, eper, rebarbara
Elkészítés:
  • A rebarbarát pár perc alatt pároljuk meg, majd turmixoljuk össze az eperrel és a vanília kikapart magjaival.
  • Engedjük fel ízlés szerinti mennyiségű szódavízzel (vagy ásványvízzel), pakoljuk meg jól jégkockával, citromcikkekkel, eperszemekkel és rebarbara darabkákkal. Isteni hűsítő a forróságban!

2011. május 19., csütörtök

Fűszeres rebarbara crumble


Mostanában túl sokat gondolkozom. Nincs is ezzel gond, csak hajlamos vagyok egy-két dolgon túlságosan pörögni, bolhából elefántot csinálni. Úgy döntöttem, hogy ezentúl nem érdekel semmi, csinálom azt, amit szeretek, úgy, ahogy szeretem. Az, hogy esetleg pozitív visszajelzéseket is kapok, elkönyvelem kellemes pluszként.
Na de, hogy ne menjek el túlságosan én-blog kategóriába, egyből rátérek a rebarbarára. Meg merem kockáztatni, hogy az eper mellett ez az egyik kedvenc májusi-júniusi alapanyagom. Imádom. Fanyar, savanykás, igazán frissítő. 

A crumble a kedvenc édességeim közé tartozik, ugyanis minimális munkával valami egészen fantasztikusat lehet előállítani. Nem csak a gyümölcsöket lehet a végtelenségig variálni, hanem magát a morzsát is izgalmassá tehetjük különböző magvakkal, pelyhekkel és fűszerekkel. 
Sajnos nekem nem volt elég rebarbarám már itthon, így egy kis fagyasztott vörösáfonyával toldottam meg a gyümölcsös alapot (semmiképp nem édes gyümölccsel akartam, mert épp a fanyar, savanykás ízvilágra vágytam), ami szerintem nagyon jó választás volt.



Hozzávalók:
  • 400 g rebarbara (én ugye 300 g rebarbarát és 100 g áfonyát használtam)
  • 1/2 mk. őrölt gyömbér
  • 1/2 mk. őrölt csillagánizs
  • 1 citrom reszelt héja
  • 150 g nádcukor
A morzsához:
  • 150 g liszt (én teljes kiőrlésűt használtam)
  • 150 g vaj
  • 150 g nádcukor
  • 100 g zabpehely
  • 50 g hántolt mandula
  • őrölt fahéj
A vaníliaszószhoz:
  • 3 dl tej
  • 3 tojás sárgája
  • 3 ek. cukor
  • 1 rúd vanília kikapart magjai

Elkészítés:
  • A rebarbarát vágjuk nagyobb darabokra, majd adjuk hozzá a gyömbért, a csillagánizst, a 150 g cukrot és pároljuk meg (ne essen szét teljesen, csak puhuljon meg).
  • Tegyük a rebarbarát egy hőálló tál aljába, majd készítsük el a morzsát. A vajat morzsoljuk el az összes többi hozzávalóval és szórjuk a gyümölcs (zöldség) tetejére.
  • Toljuk 200°-ra előmelegített sütőbe 25-30 percre.
  • Közben készítsük el a vaníliaszószt. A tejet melegítsük fel a vanília magjaival. A tojások sárgáját keverjük habosra a cukorral, majd folyamatos keverés mellett öntsük rá a meleg tejet, töltsük vissza az egészet egy forralóedénybe és sűrítsük be (nem kell nagyon sűrűnek lennie és vigyázzunk, hogy ne főzzük túl, mert kicsapódhat a tojás!).
  • Tálalásnál locsoljuk meg a süteményt a szósszal. 


Ez a mennyiség egy nagyobb (28 cm átmérőjű) piteformához, vagy 6 kisebb (szuflé) sütőedényhez elég.



2011. május 17., kedd

Mangoldos, sajtos lepény


Már régóta vadásztam mangoldra a piacon, de eddig még sosem találkoztam vele nálunk. Aztán rendeltünk magokat, ültettem egy adagot és megjelent a piacon is. Nem baj, mert ami itthon terem, az azért mégiscsak közelebb áll a kis szívemhez, de legalább látom, hogy elindult valami pozitív irányú dolog is a székesfehérvári piacon. Van egy-két eladó, aki különlegesebb (vagyis az átlagember számára kevéssé ismert) növényeket termeszt otthon a kis kertjében és kihozza a megszokott, klasszik portéka mellett azt is a piacra. Hátha megveszik. 

Na így történt tehát, hogy vettem egy hatalmas csokor mangoldot (amikor sétáltam haza a fejemet eltakarta konkrétan) és próbáltam kísérletezgetni vele itthon. Készült egy adag borsós-mangoldos krémleves, ez a pite és pesto is, na meg persze nyersen is csipegettem belőle.

Nagyon finom, sokan azt mondják, hogy sokkal ízesebb levélzöldség a spenótnál, de én ettől függetlenül továbbra is szeretem mindkettőt.


Sütöttem nem is olyan rég egy spárgás lepényt is, ehhez is ugyanazt a tésztát használtam és gyakorlatilag a töltelék is ugyanaz annyi különbséggel ugyebár, hogy a spárga mangoldra cserélődött.

Igyekszem a héten még jönni egy-két poszttal, de gyakorlatilag minden napra jut egy fotózásom, így nem biztos, hogy annyi időt tudok szánni a posztok írására, mint amennyit szeretnék. Főzni főzök, sütni sütök, le is fotózok mindent, de ide sajnos csak csúszással kerülnek fel.

Én egy kis tejföllel ettem és langyosan a legfinomabb!

Más... 
Amúgy csak én nem vettem észre változást a bloggeren? Pedig elvileg ezért volt a több napos kimaradás....


Hozzávalók:

  • 140 liszt
  • 70 g vaj
  • 3 evőkanál víz
  • 5+5 dkg reszelt sajt
  • 1 csokor mangold
  • 2-3 ág kakukkfű
  • 3 tojás sárgája
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • rizs a vakon sütéshez
  • vaj a forma kikenéséhez 


Elkészítés:

  • A lisztet morzsoljuk el a vajjal, majd adjuk hozzá a vizet és 5 dkg reszelt sajtot. Gyúrjunk belőle gyors mozdulatokkal tésztát, majd csomagoljuk fóliába és tegyük 30 percre a hűtőbe.
  • Vajazzuk ki a piteformát. Enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát, majd helyezzük a formába. Fedjük le sütőpapírral, majd öntsük rá a rizst és toljuk 200°-ra előmelegített sütőbe 25 percre.
  • A tésztát vegyük ki a sütőből, öntsük le róla a rizst.
  • A mangoldot mossuk meg, majd vágjuk csíkokra és szórjuk a kisült tésztára.
  • A tojások sárgáját keverjük el a tejszínnel, a másik 5 dkg reszelt sajttal, sóval, borssal és a kakukkfű leveleivel, majd öntsük a mangoldra. Toljuk vissza így 25 percre a 200°-os sütőbe.
  • Hidegen, vagy langyosan tálaljuk!


2011. május 14., szombat

Rebarbarás sütemény



Imádom a rebarbarát és már alig vártam, hogy megjelenjen a piacon. Imádom. Klasszikus párosítás az eper és ez a zöldség (amit ugye mi gyümölcsként használunk), de az eper itt csak kiegészítés volt. A rebarbara önállóan is tökéletesen megállja a helyét és ezt már sokadjára bizonyítja be. Nagyon egyszerű, kevert süteményről van szó, munka nem sok van vele. Pont tökéletesen jött a napokban. 

Megfőztem az első adag (egyik) kedvenc lekváromat is, a recept itt található. Ez alkalommal több volt benne másfélszer a rebarbara, mint az eper (tavaly is így akartam, csak nem kaptam annyi rebarbarát....) és nagyon finom lett. Konkrétan elnöki. 

Amíg szezonja van, biztos, hogy sokszor és sokféle recept lesz még a blogon, úgyhogy akik szeretik, látogasson szorgosan.


Hozzávalók:
  • 100 g puha vaj
  • 250 g nádcukor (legjobb, ha muscovado)
  • 1 tk. őrölt fahéj
  • 1 tojás
  • 250 g liszt
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • 300 ml tejföl/joghurt
  • 7-8 szál rebarbara

Elkészítés:
  • A vajat keverjük habosra a cukorral, adjuk hozzá a tojást, a fahéjat, a lisztet és a szódabikarbónát. Keverjük össze alaposan a masszát, majd öntsük sütőpapírral bélelt tepsibe.
  • A rebarbarát tisztítsuk meg, vágjuk ujjnyi vastagságú darabokra és szórjuk a massza tetejére. (ha van, szórhatunk rá zabpelyhet is, illetve különböző olajos magvakat).
  • Toljuk 35 percre 180°-ra előmelegített sütőbe.
  • Ha kicsit hűlt, szeleteljük fel. Én epret ettem hozzá... 
Egy viszonylag lágy, nedves tésztájú süteményt fogunk kapni, de ennek ilyennek kell lennie.


És egy, ami nem gasztro témához kapcsolódik, de nagyon szeretném megmutatni nektek (a héten készítettem ezt a sorozatot). A többi fotó itt látható.