2011. január 26., szerda

Olívaolaj és balzsamecet kóstoló a Csillagánizsban

A kínálat

Még november elején volt, amikor Mautner Zsófi meghirdetett a blogján egy játékot. Fel kellett sorolni, hogy hol szoktunk olívaolajat beszerezni és cserébe friss, szűretlen Montecchia olajat sorsoltak ki. Na az olívaolajat nem én nyertem. A nagy érdeklődésre tekintettel viszont volt egy bónusz nyeremény... Olívaolaj és balzsamecet kóstoló Giueseppevel a Csillagánizs Főzőiskola jóvoltából. Na ezt már én nyertem. Igazából értékeltem volna az a csodás friss olajat is, de ennek talán még jobban örültem. Nem jártam még sosem a Csillagánizsban, így örültem, hogy eljuthatok (remélem lesz még alkalmam) és hogy egy ilyen izgalmas estén "órán" vehetek részt. Kicsit korán érkeztem, de sebaj, bemutatkoztam Timinek, majd leültem és az ölembe vettem néhány GoodFood-ot. Aztán szépen lassan befutottak a többiek is. Még ismerőssel is találkoztam, Zitával.

Gondolom akik rendszeresen követik az írásaimat tisztában vannak vele, hogy néhány kivétellel, szinte mindig olívaolajat használok a főzéshez. Értek már negatív hozzászólások azzal kapcsolatban, hogy az olívaolajat nem szabad hevíteni, nem szabad vele főzni-sütni, de hála az égnek én ezzel nem foglalkoztam és a pozitív irányú döntésemben tegnap a szakértő is megerősített. 

A különböző olajok kóstolása között egy-egy szelet zöldalmát ettünk, mert az alma tökéletesen semlegesíti a szájban lévő ízeket és a savtartalma "elűzi" az olajosságot

Kezdem talán az elejéről, igyekszek a két oldalnyi jegyzetemből egy értelmes szöveget fogalmazni. (Korábban írtam már az olíváról a Gasztrotippen és tegnap megnyugodtam, hogy olyan bődületes baromságokat akkor sem tettem közzé.)

Giuseppe is a történelemmel kezdte, de ezt nem taglalnám, hiszen ezeket a fent linkelt cikkemben is leírtam.

A program egy elméleti "oktatással" kezdődött. Érdekes volt, ahogy az egyes extra szűz olívaolajok címkéjét olvasva (nem akarok nevesíteni, de az egyik hiper saját márkás termékéről van szó) olyanokon akad meg az ember szeme, hogy nyomokban diót és mogyorót tartalmaz... Tessék?! Akkor most extra szűz, vagy nem extra szűz? Ez csak azért is felháborító, mert az extra szűz olívaolaj az kizárólag az első sajtolásból származó olaj, amely kizárólag az erre a célra fenntartott szerkezettel készülhet. Ergo, semmi más nem kerülhet bele, csak a friss, mosott olajbogyó. Mindegy, ezen  nem is háborgok tovább, mert alapvetően nem ez volt a főszereplője az estnek. Nem kóstoltuk meg.


A különböző olajakat kis pohárkákból kóstoltuk a következő módon:
Az egyik tenyerünkben tartva, a másik tenyerünkkel lefedve testhőmérsékletűre melegítjük, így kioldódnak belőle az illóolajok. A szánkba veszünk egy cseppnyit, majd a nyelvünkkel szétkenjük a szájpadlásunkon, majd "szörcsögve" megpróbálunk az orrüregbe is "felküldeni" az íz/illatanyagokból. Ez a kóstolási módszer leginkább a tiszta, extra szűz olajaknál fontos, az ízesített fajtáknál már nincs olyan jelentősége.

Az első kóstoló a Bertolli volt (Tudtátok, hogy a Bertollinak csak a neve hangzása olasz, de a cég maga az nem az? Felvásárolták a spanyolok...). A Bertolli olajaknak gyönyörű zöldes színük van, de ez mind csalóka lehet. Ne a színük alapján vásároljuk olajat, mert az mesterségesen előállítható, ipari körülmények között, klorofill és béta-karotin hozzáadásával. Sajnálatos módon az olívaolaj "hamisítás" rendkívül nehezen, csak laboratóriumi körülmények között mutatható ki, így hagyatkozzunk az ízlelésünkre és a szaglásunkra. A Bertollinak "klasszikus" olívaolaj illata van. Gondolnánk... persze  ha találkoztunk már jó minőségű olajjal, akkor már tudjuk, hogy nem az. Savanyú. 

1. Ízesített olajak: mandarinos és bergamotos
2. Frantoio Colonna - Molise-ből
3. Baudilli - Szicília
4. Macrí - Calabria 


Előtérben a "Csillagánizs-olaj" :)




Másodiknak egy szicíliai olajat, a Baudillit kóstoltuk. Ég és föld volt az iparilag előállított Bertolli és az e közötti különbség. Ennek a fajtának már finom, lágy olaj, füves, zöldfűszeres ízzel. Nekem nagyon ízlett, az ötből négy csillagot kapott (csak azért nem adtam rá többet, hogy ha lesz jobb, akkor azt is tudjam osztályozni).

Ezután calabriai olaj (a csizma orra) következett a Macrí. Szintén finom, fűszeres olaj, enyhén kesernyés. Én ennek háromésfelest adtam, de nem azért mert bármi gond lett volna vele, nekem az előző egészen egyszerűen jobban ízlett.

Aztán jött a negyedik. A személyes kedvencem, egy szintén szicíliai gyönyörűség, a Piano Grillo. Szerintem ez egy nagyon szép olaj, gyümölcsös.... vagyis konkrétan paradicsomos ízzel (itt nem magára a gyümölcsre, hanem a paradicsom leveleire kell gondolni). Giuseppe szerint jelen van még benne az articsóka és némi mandula is. Na nálam ez vitte el az öt csillagot.


Piano Grillo - Szicília


Az utolsó extra szűz olívaolaj nem más volt, mint a Giuseppe szülőhelyéről, Abruzzóból származó Frantoio Montecchia olaj. Ez az olaj egy "keverék", ami azt jelenti, hogy 7 fajta olívabogyóból készül, méghozzá a következőkből: tortiglione, leccino, frantoio, dritta, maurino, moraiolo, carboncella. Ez egy igen friss olaj (ugyebár novemberi), így az íze még enyhén kesernyés, igen karcos, testes.


Frantoio Montecchia - Abruzzo


Ezután következtek az ízesített olajfajták. Giuseppe csak olyan fajtákkal foglalkozik, amelyek természetes eljárással készülnek, azaz az ízesítő anyagokat (gyümölcsöket, fűszereket, zöldségeket) az olajbogyóval együtt darálják és sajtolják. Az elsőt ha kitaláltuk volna, akkor  meg lehetett volna nyerni. Mentségemre szolgáljon, nem szoktam Earl Grey teát inni, így nem ismertem fel a bergamot ízét, csupán annyit, hogy ez biztos valami citrusféle lesz. Aztán kóstoltunk még mandarinolajat, aminek az az érdekessége, hogy nem csak a gyümölcs héja van kisajtolva, ahogy az általában a citrusoknál lenni szokott, hanem az egész gyümölcs. Isteni lehet desszertekhez! Olyan, mintha folyékony mandarint nyalogatnánk. Ezután kardamomos olajat kóstoltunk, ami kitűnő  lehet kávés/csokoládés desszertekhez és végül egy országos premierrel találkozhattunk, a rózsás olajjal (ez is megmozgatta a fantáziámat.... gyönyörű lehet egy gránátalma fagylalttal, vagy sorbet-val....).

Még egy két érdekesség az olívaolajról, mielőtt áttérnék a balzsamecet témára...

Az olívaolajjal igenis lehet sütni és főzni, ennek az ellenkezője csupán tévhit és berögződés. Ez a legstabilabb növényi zsiradék, csupán 2 % különbség van a magolajok és az olívaolaj között (amik a természetes színezékek: klorofill és béta-karotin). Az olívaolaj füstölési pontja kb. 180°-nál van. 

És akkor balzsamecet... nem is tudom, hogy az olaj, vagy az ecetkóstolást élveztem-e jobban. Mindegyiket imádom, mindegyiket másért... Hát  ha még ilyen csodákat kóstol az ember, amilyeneket itt!

1. Saba - A "szegények balzsamecete"
2-3-4. A Villa Bisini Gambetti kistermelő tradicionális modenai balzsamecetei

A balzsamecet kizárólag fehér szőlőből készül. A fehér szőlőből készült mustot besűrítik, akár a 70%-ra beforralják, jó minőségű anyaecettel beoltják, majd hordókba öntik és jól szellőző padláshelyiségben tárolják. A hordó nyílását textillel, esetleg folyami kövekkel fedik le, így nem megy bele kosz és rovar, viszont biztosítva van a folyamatos szellőzés. Az ecetet minden évben új hordóba öntik, mindig egyre kisebbe, mert ugye az ecet folyamatosan párolog, így folyamatosan csökken a térfogat. Ez a folyamat egy-egy adag ecettel legalább 12 éven át tart. Ekkor a kör lezárul, az ecetet palackozzák, majd a lecsapolt mennyiséget egy másik hordó tartalmával pótolják. 
Nagyon figyeljünk arra, hogy milyen balzsamecetet vásárolunk, ugyanis a hipermarketek polcain lévő ecetek legtöbbször a mesterségesen hozzáadott színezéktől (karamell stb.) olyanok, amilyenek. A jó minőségű balzsamecet nem olcsó, viszont nagyon hálás dolog. Olyan pikantériát tud csempészni egy hagyományos gyümölcssalátába, fagyiba is, hogy az összes ujjunkat megnyaljuk utána. Aztán itt van még a fehér balzsamecet a maga lágyságával, finomságával... tökéletesen passzol azokhoz az ételekhez, ahol a sötét balzsamecet színe nem mutatna túl esztétikusan. Mehet salátákra, desszertekre.... Tele van nyállal a szám, ha csak rágondolok az ízükre :)

Fehér balzsamecet

A kóstoló lezárásaként előkerültek a gigabogyók. Kicsit félve haraptam beléjük, ugyanis én itt Magyarországon nem eszem meg az olajbogyót. Nem sznobságból, nem hisztiből, hanem egészen egyszerűen Fehérváron nem tudok olyan bogyóhoz jutni, ami nekem ízlene. Mindegyik borzasztóan sós, mindegyiknek van valami mellékíze. Viszont ez... ez valami fantasztikus. Enyhén sós, édeskés, olyan íze van, mintha articsókát és kukoricát kereszteztünk volna. Ezt simán felszolgálnám vendégségben előételként. 

Ez egy nagyon kellemes este volt, köszönöm, hogy ilyen fantasztikus élménnyel gazdagodhattam. Remélem még visszatérek.

Olive verdi dolci giganti  a hivatalos megnevezés


2011. január 21., péntek

Cottage pie


Ami majdnem shepherd's pie, csak én nem bárányhúsból, hanem marhából készítettem. Már régóta el akarom készíteni ezt az egytálételt, de valahogy sosem jutott eszembe. Ha marharagut készítettem, leginkább tésztával, metélttel végezte, nem pedig krumplipüré alatt. Most eljött az ideje, hogy elkészítsem ezt a kultikus angol kaját. (Bár ahogy én készítettem nem nagyon nevezhető britnek, mert én parmezánnal és szerecsendióval ízesítettem a krumplipürét, illetve a raguba tettem csillagánizst és mint feljebb említettem, marhából készítettem. Nem hiszem, hogy ezek rontottak rajta, sőt nekem nagyon ízlik, hogy enyhén parmezán íze van a krumplirétegnek.) 


Ez az a kaja, amit a sütőtálból kivéve baromira nem lehet fotózni, ugyanis melegen nem nagyon van tartása, szétcsúszik az egész, így olyan kép nem is készült. A fotókat most kicsit megszűrőztem (ugyanezt a szűrőt szoktam használni az esküvős/gyerek/egyéb fotókon is, de az ételfotókon csak nagyon ritkán. Remélem így is tetszenek. 

Hozzávalók:
  • 80 dkg darált marhahús (lehet vegyesen sertés/marha, vagy szimplán bárány)
  • 2 szál szárzeller
  • 1 nagy répa
  • 1 nagy vöröshagyma
  • 3 ek. paradicsompüré
  • 1 db babérlevél
  • 1 db csillagánizs
  • 1-2 dl húsleves
  • 1 kg burgonya
  • 2 dl tejszín
  • 2 ek. vaj
  • 4-5 dkg reszelt parmezán
  • szerecsendió
  • kevés olaj
  • bors
Elkészítés:
  • A hagymát, répát és zellert tisztítsuk meg, majd vágjuk apró kockákra.
  • Egy serpenyőt forrósítsunk fel, öntsük bele az olajat, majd dobjuk rá a zöldségeket és pároljuk üvegesre őket. Ezután öntsük rá a húst, hirtelen pirítsuk meg. Ezután adjuk hozzá a paradicsompürét, a babérlevelet, csillagánizst, öntsük fel a húslevessel, sózzuk és borsozzuk. Fedjük le és alacsony lángon legalább másfél órán keresztül főzzük. 
  • Közben készítsük el a krumplipürét. A krumplit főzzük meg, törjük át, majd majd dobjuk bele a vajdarabokat, öntsük hozzá a tejszínt, reszeljünk bele szerecsendiót és parmezánt. 
  • Miután a ragu elkészült, szedjük ki belőle a csillagánizst és a babérlevelet, majd öntsük az egészet egy hőálló sütőtálba és simítsuk rá a burgonyapürét. A tetejére dobáljunk még apró vajdarabokat, reszeljünk rá kevés sajtot és toljuk 180°-ra előmelegített sütőbe grill funkción kb. 25 percre.
Forrás: Rachel Allen



2011. január 19., szerda

Narancsos baklava


Nem gyakran készül itthon baklava, mert azért kettőnknek egy egész tepsi eléggé hatalmas mennyiség. Legutóbb karácsony környékén készült, amikor annyira jól sikerült, hogy pillanat alatt elfogyott, mondjuk akkor többször és többen is jártak nálunk, meg küldtem haza az öcsémnek stb. Aztán maradt még réteslap a hűtőben... hát mi lett belőle megint? Persze, hogy baklava... Ki fog tartani egy darabig, mert egyszerre egy darabnál többet képtelen vagyok megenni, pedig én édesszájú vagyok... hajajj, hogy mennyire...

Sajnos most nem készült túl sok kép a sütiről, mert ma fontos vendéget várok és a lakás úgy néz ki, mint valami háború sújtotta övezet, mindenütt poharak, tányérok, ilyen-olyan textildarabok, derítőernyők.... szóval, ha nekiállok még bíbelődni a fotózással, akkor tuti eltolok rá egy csomó időt, amit mással is eltölthetnék.



Hozzávalók:

  • 1 cs. (10 lap/cs.) réteslap
  • 20 dkg vaj, 40 dkg darált dió
  • 3,5 dl frissen facsart narancslé
  • 3 csésze + 6 ek. nádcukor
  • 1 db 5 cm-es fahéjrúd 
  • 2 db csillagánizs
  • 3-4 db szegfűszeg
  • 2-3 ek. narancsvirágvíz





Elkészítés:

  • A vajat olvasszuk fel.  A darált diót (használhatunk mandulát is) keverjük el 6 evőkanál nádcukorral.
  • A réteslapot tekerjük ki, majd vágjuk félbe (így 20 db lapot kapunk).
  • Kenjünk ki olvasztott vajjal egy tepsit, simítsunk bele egy réteslapot, amit kenjünk le vajjal. Ezután jöhet még egy réteslap és a vajjal való lekenés. Folytassuk ezt 5 lapig. Ezután szórjuk meg a cukros dió harmadával. Simítsunk rá a fentiek szerint újabb 5 db réteslapot, majd ezt szórjuk meg a dió második harmadával. Simítsunk rá újabb 5 db réteslapot. Ezt szórjuk meg a maradék dióval. Simítsuk rá a szokásos eljárás szerint a maradék 5 réteslapot. A tetejét alaposan kenjük meg olvasztott vajjal, vágjuk háromszögekre vagy rombuszokra, majd toljuk 180°-os sütőbe és süssük aranybarnára az egészet.
  • Közben a sziruphoz öntsük egy forralóedénybe a narancslevet, a 3 csésze barnacukrot, dobjuk bele a fahéjrudat, a csillagánizst és a szegfűszeget. Főzzük szirupos állagúra. Miután elzártuk a gázt alatta, keverjük hozzá a narancsvirágvizet.
  • Miután a sütit kivettük a sütőből, még melegen locsoljuk meg a sziruppal (az egész mennyiség menjen rá!)
  • Hagyjuk kihűlni, majd szórjuk meg darált pisztáciával és kandírozott narancshéjjal.

Fontos, hogy minden egyes réteslapot kenjünk meg olvasztott vajjal és ne csak kettesével, hármasával!
A tepsi mérete 25x40 cm-es volt.

2011. január 17., hétfő

Kacsamell, villámgyorsan



Azt hiszem, nem szerepelt még a blogomon Gordon Ramsay ihlette étel... hát ez most olyan. Magányos délutánjaimon, amikor ülök a gép előtt, retusálok és már nincs kedvem huszonegyedszer meghallgatni az új Punnany Massif albumot, akkor benyomom a tévét, hátha van valami értelmes műsor... így szoktam kifogni egy-egy sztárchef főzőműsorát is. A múltkor a már ezredszerre újravetített "Fickó F-fel" (ilyen hülye címet) sorozat ment, amikor azért felhergelte a fantáziámat ez a kacsamelles recept. Kíváncsi voltam, hogy milyen az uborka és a kacsa együtt. Vettem hát egy szép pecsenyekacsa mellet és ez lett belőle. Amolyan pikk-pakk, egyszemélyes ebéd. Én vadrizzsel elkevert barnarizst ettem hozzá köretnek, de fogyaszthatjuk salátával is.

Kicsit ódzkodtam a kacsától, mert régóta nem ettem már, de kapott egy új esélyt és biztos, hogy Danit is rá fogom venni előbb-utóbb, hogy megkóstolja. Ki is próbálom legközelebb ezt a receptet uborka helyett mondjuk sárgarépával. Hm. Lehet nekem répával még ennél is jobban ízlene. Elég jól haladok a nem édességes posztokkal, nem? :-)

Ötfűszer keverékem nem volt itthon, mert nem nagyon használok boltban vásárolt fűszerkeverékeket, de minden alapanyag megtalálható volt a fűszereim között. Gyorsan mozsárba szórtam az illatos szépségeket és porrá zúztam őket. Szitán átszitáltam, hogy a nagyobb darabokat még egyszer át tudjam törni és végül az egész finom por alapú lett.



Hozzávalók (a mennyiség 2 főre szól)

  • 1 egész kacsamell
  • 1 tk. ötfűszer keverék
  • kb. 5 cm hosszú kígyóuborka darab
  • 4 szál újhagyma
  • bors
  • 1 ek. olaj (mogyoró/napraforgó)
  • 1 ek. sötét szójaszósz
  • 1 ek. halszósz
  • szezámmag
Elkészítés:
  • Forrósítsunk fel egy wokot.
  • Készítsük elő a zöldségeket: az uborkának vágjuk ki a leveses magját, és szeleteljük hajszál (!) vékonyra. Az újhagymát vágjuk nagyobb darabokra.
  • A kacsamellről fejtsük le a bőrét és a zsírját majd vágjuk ujjnyi vastagságú csíkokra és forgassuk meg a szójaszósz és az ötfűszer keverékében. Öntsük az olajat a wokba, majd dobjuk rá a húst és a wokot folyamatosan rázogatva, süssük 2 percig a húst. Adjuk hozzá a zöldségeket, a halszószt és süssük további 1-2 percig és zárjuk el alatta a gázt.
  • Halmozzunk egy tányérra rizst (vagy salátát) kanalazzuk rá a zöldséges húst és szórjuk meg szezámmaggal.

Fontos, hogy a zöldségeket, szószokat a hús sütése előtt előkészítsük, mert a hús szempillantás alatt megsül!! Hogy még vékonyabb szeleteket kapjunk, szeletelhetjük a zöldségeket hámozóval!

2011. január 16., vasárnap

Tonhal steak


Igen, igen... vörös tonhalból. Sajnos a kékúszójú vörös tonhal kihalófélben van a túlhalászat miatt. Japán átlagosan 60.000 tonna kékúszójút dolgoz fel egy évben és ennek legnagyobb része sashimiként végzi. Ezen  hatalmas mennyiségnek a 2/3 részét a földközi-tengeri térségből importálja. Az Európai Bizottság, az UNIÓ és a természetvédők igyekeznek lekorlátozni ezt az exportálási kvótát, de a kereskedők sajnos mindig megtalálják annak a módját, hogy valahogy ezt kijátsszák. És én mindezek ellenére vettem egy fél kilos filét... persze a saját lelkiismeretemmel már birkózzak meg én, de azért ennyi talán belefért. Amúgy sem fogok minden nap vörös tonhalat venni, hiszen azért az ára elég borsos... így akciósan is.

Minden esetre sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen belőle. A lehető legméltóbb módon szerettem volna ezt a nemes halat megsütni. Nem bonyolítottam túl, inkább a hal ízére próbáltam a figyelmet terelni. Saláta köretet adtam hozzá és a halszeleteket grillserpenyőben sütöttem meg. Elmondhatom, hogy ezen a hétvégén igen egészségesen étkeztünk.


Persze ez sem a beígért húsos bejegyzés, de legalább nem édesség. És amúgy is... egészen egyszerűen azért nem kerül fel több húsos fogás a blogra, mert csak nagyon ritkán eszünk húst, mert én nem a blogra főzök, hanem a blogra rakom azt fel, amit főztem.


Hozzávalók 2 főre:
  • 2 szelet (darabonként 20-25dkg-os) vörös tonhal filé
  • olívaolaj
  • 1 narancs
  • bors
  • friss saláta (pl. jégsaláta, radicchio, bébi mangold, bébi spenót, madársaláta stb.)

Elkészítés:
  • Egy grillserpenyőt hevítsünk tűzforróra. A tonhalszeletek mindkét oldalát vékonyan olajozzuk be, borsozzuk picit meg, majd a serpenyőbe helyezzük őket és süssük oldalanként 2,5-3 percig (nem kell teljesen átsütni). 
  • A salátát mossuk meg, csöpögtessük le, ha szükséges tépkedjük darabokra. Facsarjuk rá egy narancs levét, locsoljuk meg olívaolajjal, sózzuk és borsozzuk.
  • Halmozzuk tányérra a salátát, majd helyezzük rá a tonhalszeleteket. Egy pohár finom száraz rozéval, vagy fehérborral öblítsük le.


Készült hozzá narancsos-balzsamos krumpliköret is egy nem túlsütött halszelettel.


2011. január 15., szombat

Fekete kagyló, egyből kétszer


Az egyik elkészítési mód olaszos a másik inkább franciás. Nem is tudom, hogy nekem melyik ízlett jobban, mindegyik erősen szerepelt. Ha mégis választani kell, akkor nálam a paradicsomos változat az abszolút nyerő, mert az olasz ízek állnak a legközelebb hozzám, viszont tényleg semmi rosszat nem tudok mondani a másik változatra sem. A metro-ban akciós a fekete kagyló (1.000 Ft/kg), így kihasználva a jó árat, vettünk két kilot. (áldom a metrot, hogy végre Fehérváron is van halpult friss áruval!). Persze odajutni kalandos, mert nem megy addig busz (ki az aki gyalogosan, vagy busszal jár rajtunk kívül a metroba?), mert csak az elkerülő vagy a susnyás vezet oda... hát mi a susnyást választottuk, de szerintem legközelebb is így lesz. Került a kocsiba még egy darab vörös tonhal filé is (recept a következő bejegyzésben!)



Kagylót az "r"-es hónapokban érdemes venni, ekkor a legjobb minőségűek. Manapság már egész évben kapható (én is ettem isteni kagylós fogásokat Olaszországban májusban), bár elméletileg az "r" nélküli hónapokban kellene regenerálódnia. Népszerű alapanyag az összes tengerparttal rendelkező országban, de a multiknak és egyre nagyobb keresletnek köszönhetően már gyakorlatilag az egész világon. (ahogy nálam is)
A metro halkínálatára nem lehet panaszom. Gyönyörű kagylókat kaptam, frissen bontották előttem az dobozt és gondosan átválogatva csak azt kapja meg a vevő, ami biztosan él. Ami kicsit is kinyílott azt az eladó eldobja. Mondta az eladóhölgy, hogy ez náluk szabály, rossz/romlott árut (ez esetben kagylót) nem adhat ki a kezéből. A fekete kagylónak számtalan felhasználási módja van, ehetjük tésztával, így levesként, zsemlemorzsa takaróban sütve, grillezve, akárhogy... csak a fantáziánk szabhat határt annak, hogy miként variáljuk a hozzávalókat.



Zuppa di cozze

Hozzávalók:

  • 1 kg fekete kagyló
  • 10-12 db koktélparadicsom
  • 1 ek. paradicsompüré (passata)
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 csokor petrezselyem
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 ek. olívaolaj
  • kevés frissen őrölt bors


Elkészítés:

  • A kagylókat megtisztítjuk: A kagylók szakállát tépjük le (moszatnak kinéző akármi, ezzel kapaszkodik a tengerben a talajhoz), majd folyó víz alatt tisztítsuk meg, kapargassuk le őket. Ami kinyílt, dobjuk ki.
  • Egy vastag falú edényt hevítsünk fel. Dobjuk bele a félbevágott paradicsomokat, és az egész fokhagymagerezdeket. Pároljuk a zöldségeket 1-2 percig, majd öntsük rá a kagylókat, a bort, borsozzuk és szórjuk meg finomra vágott petrezselyemmel. Fedjük le az edényt és pároljuk a kagylókat 3-4 percig. 
  • Merjük levesestányérokba/tálakba a kagylókat a lével együtt, adjuk hozzá friss, kovászos kenyeret.



Sáfrányos kagyló

Hozzávalók:
1 kg fekete kagyló
1/2 kk. sáfrány
1,5 ek. vaj
1 ek. olívaolaj
1 csokor petrezselyem
frissen őrölt bors

Elkészítés:

  • A kagylókat a fentebb leírtak szerint tisztítsuk meg.
  • Egy vastag falú edényt hevítsünk fel, dobjuk bele a vajat, adjuk hozzá az olívaolajat és a sáfrányt. Amikor a vaj elolvadt öntsük az edénybe a kagylókat, a bort, borsozzuk és szórjuk meg a finomra vágott petrezselyemmel. Fedjük le az edényt és pároljuk a kagylókat 3-4 percig. 
  • Merjük levesestányérokba/tálakba a kagylót a levével együtt és kínáljunk hozzá friss kenyeret.



2011. január 14., péntek

Egy tészta és a hanyagság



... mert bizony így az év elején eléggé elhanyagoltam a blogom. Főztem én, meg elvoltam én, de semmi újdonság nem került az asztalra, vagy ha került is, akkor fényképező elé nem került. Így most egy olyan receptet teszek közzé, ami a karácsonyi magazinomban szerepelt. Egyszerűen fantasztikus dolognak tartom, hogy milyen sokféle alapanyagból lehet pesto-t készíteni. A legkülönfélébb olajos magvakkal, zöldfűszerekkel és levelekkel. Imádom őket. 10 perc alatt kész a családi vacsi (és csak a tészta főzési ideje miatt 10 perc). Még sok-sok ötletem van, hogy mit-mivel és hogyan lehetne kombinálni, hamarosan jön majd ehhez is sok-sok ötlet. Éljenek a húsmentes ételek egy húsevőtől :) Ígérem jön majd a báránygerinc is és tervezek még egy-két húsos fogást (kacsamell, marha stb.), de most erre a könnyed tésztára futja. Sajnos sok fotó nem készült az ételről, így untatlak titeket néhány bébifotóval még és néhány hangulatfotóval még egy gyönyörű őszi napról.

Hozzávalók 4 főre:
  • 400 g fusilli tészta
  • 200 g bébispenót
  • 7-8 levél bazsalikom
  • 2 marék hámozott pisztácia
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 dkg reszelt parmezán
  • 2 dkg reszelt pecorino
  • olívaolaj
  • bors
Elkészítés:
  • A spenótot, bazsalikomot, pisztáciát, a reszelt sajtokat, a felaprított fokhagymagerezdeket, a sót és borsot, az olívaolajat tegyük mozsárba és pépesítsük. Miután krémesre zúztuk az egészet olívaolajjal állítsuk be a sűrűségét.
  • A tésztát főzzük ki, majd a főzővízből kiemelve egyből forgassuk össze a pesto-val.
Néhány ff kép Balázsról, akiről korábban már mutattam itt egy-két fotót.


És az őszi kollázs az udvarról (Dani mamájának az udvaráról):



2011. január 3., hétfő

2 éves lett a blogom!


El sem hiszem, hogy már két éve írom a blogot. Visszanézve az első bejegyzéseimet, ma már nem biztos, hogy vállalnám őket, de így kezdtem, már ott maradnak. :) Nem gondoltam volna, hogy naponta több százan, sőt előfordul, hogy ezren is rákattintanak a blogomra. A facebook-on már 535 követője, itt 250 követője van a blogomnak. Ez hihetetlen! Igyekszem igényesen írni a blogot és ígérem, próbálok még változatosabb recepteket hozni (húsos, zöldséges ételeket). Fotók szempontjából igyekszem még igényesebbnek lenni, de sajnos a kiegészítőim száma véges, így nem mindig tudom úgy komponálni a képeket, ahogy én azt elképzeltem.
Remélhetőleg előbb-utóbb elkészül a honlapom is (a blogspot nem minden igényemet elégíti ki). Készül az új "arculat" is, így tényleg egyedi ruhát kap majd az Élet napos oldala. Ígérkezik még egy-két izgalmas dolog gasztronómiai témában, de ezekről nem árulok el többet, egyelőre legyen titok.


Ez a blog nagyon sokat adott nekem. Kedves embereket ismertem meg és egy olyan hobbit nyertem általa, amit imádok csinálni, ami által úgy érzem, hogy kiélhetem, megvalósíthatom önmagam. Kiszakított a hétköznapok szürkeségéből, a főzés-fotózás párosa új színt vitt a napjainkba.

És hogy mivel ünnepeltem a blog születésnapját? A képek alapján gondolom nem kérdés.... Hát persze, hogy a szörnyen közhelyes tiramisúval! De mindegy is, snassz vagy sem, nekem az egyik kedvenc desszertem. Mascarponeval, nyers tojássárgájával és tojáshabbal... amarettoval.... presszókávéval és keserű kakaóporral.... :)


Induljon a harmadik évad!

2011. január 2., vasárnap

Lilahagymás tortácskák


Kezdhettem volna valami extrább recepttel is az újévet, de nem volt hozzá humorom. Tegnap délben, amikor kitámolyogtam az ágyból, nagy lendülettel nekiálltam lilahagyma lekvárt főzni, de a lendület hamar távozott, foglaltam inkább asztalt a 67-be, hogy megkoronázzuk az év első napjának estéjét valami csodás vacsorával. Ez sikerült is, ennek az étteremnek a konyhájában eddig még sosem csalódtam. Zöldborsókrémlevest ettem, majd főételnek argentin angus bélszínt közepesen átsütve, vargányás burgonyapürével, s végül desszertnek valrhona csokoládé tortát választottam házi gyümölcsfagylalttal. Az elismerő szavakat már megkapta korábban az étterem, így erről többet nem is írnék :)


A lilahagyma lekvár viszont ott várta a befőttesüvegben, hogy történjen vele valami. Kaptam néhány tippet a facebookon, de igazából volt nekem elképzelésem, hogy mi is legyen belőle pontosan. Volt a hűtőben leveles tészta, így nagyon mini torták akarództak belőle készülni. Eléggé jó választásnak tűnt, a tökéletes jelzőt viszont csak akkor tudtam volna ráaggatni, ha a leveles tésztát én készítem - ahogy itt is tettem - és ha nem felejtem el kivajazni a formákat. Ezek az ízeken nem rontottak és az a lényeg, hogy nagyon finom.


A sok húsos fogás után kimondottan jól esett ez a vega kaja. Finom melegen és hidegen is, kínálhatjuk előételként, vagy akár önmagában uzsonnára stb. Mi ebédre ettük. 

Hozzávalók:

  • 1 cs. élesztős leveles tészta
  • 20 dkg lilahagyma
  • kevés olívaolaj
  • 2 ek. cukor (cukor helyett mézet is használhatunk)
  • 4-5 ek. balzsamecet
  • 4-5 ek. száraz vörösbor
  • 1 db chili
  • tengeri só
  • frissen őrölt bors
  • 1 marék aszalt vörösáfonya
  • kevés sajt
  • vaj


Elkészítés:

  • A lilahagymát vékony szeletekre vágom.
  • Egy serpenyőbe öntöm az olajat, beleszórom a nádcukrot és karamellizálom.
  • Hozzáadom a lilahagymát, a vékony karikákra vágott chilit (ekkor megkeményedik a karamell, de vissza fog olvadni, amint a hagyma is átmelegszik) és megpárolom őket.
  • Amikor a hagyma összeesett, hozzáadom a balzsamecetet, a vörösbort, a finomra vágott aszalt vörösáfonyát, sózom, borsozom és lekvár állagúra főzöm az egészet (kb. 15-20 perc)
  • A leveles tésztát hat részre osztom, majd kivajazott mini pite/tortaformákba nyomkodom őket. 
  • Beléjük kanalazom a hagymalekvárt megszórom a tetejüket sajttal (én négyet érlelt juhsajttal szórtam meg, de még jobb valami frissebb, lágyabb fajta, kettőt pedig bavaria blu sajttal) és 180°-ra előmelegített sütőben 18-20 perc alatt készre sütöm őket.