Tökfőzelék borsós cukkinilepénykékkel


Most már nagyon a VKF! összefoglalónak kellene következnie, de egyelőre még nem tudtam összeszedni magam egy ilyen nagy volumenű bejegyzés megírásához. Szerencsére rengeteget fotózok mostanában, így nagyon sok dolgom van, szegény kis gyermekem, "Az élet napos oldala" pedig picit hanyagolva van. A héten még főzni sem főztem... :)

Ez a tökfőzelék is már jó régen készült, nekem nagyon ízlett. Elsőre Daninak is, aki miután megevett vagy dupla adagot, rájött, hogy ő mégsem szereti ezt...  Pedig jó kapros volt és hát ő imádja a kaprot.


A napokban rám jött ismét valami lelkis állapot, amit nem tudok hova tenni, mert azzal foglalkozom, amit szeretek, rengeteg munkám van és pontosan ez az, amire vágytam. Talán begolyóztam kicsit a rengeteg számítógép előtt éjszakázástól.. :))
A felkéréseim ellenére vannak olyan napjaim, amikor úgy érzem, hogy nem ér semmit a munkám, nem vagyok elég jó (mondjuk az már rég rossz lenne, ha nagyon jónak érezném magam)... Nem megy az írás, mert annak ellenére, hogy rengeteg ételfotó tobzódik és várakozik a háttértárolón, egyszerűen nem kerülnek fel ide, mert pihenés gyanánt a blogírás helyett inkább eldőlök, ölembe veszem a macskát és zenét hallgatok. Na, de nem siránkozom, mert nem helyénvaló. Megbecsülnöm azt, hogy azzal foglalkozhatok, amit az életemnek, hivatásomnak tekintek. A fotózással... Ritka ajándék az ilyen lehetőség. Nem gondoltam volna, hogy azzal a fordulattal, hogy január közepén otthagytam a munkahelyemet ekkora változás történik az életemben. Hogy sorban állnak egyes szombatjaimra az esküvőjüket szervező párok, hogy gyerkőcöket, ételeket fotózok és még sorolhatnám...


Na de akkor most a "lélekdoktor" rovatról libbenjünk át a "konyhatündér" oldalakra és nézzük azt a tökfőzeléket. Régen ki nem állhattam, még az illatát sem bírtam. Egyszer aztán éreztem valami késztetést anyánál, hogy megkóstoljam... aztán bevágtam egy egész tányérral. Azóta erre vágytam, hogy itthon is elkészítsem. Én persze kicsit másként, mint ő. Anya tejföllel sűríti én tejszínnel és kevés étkezési keményítővel tettem ezt. Anya rak bele pirospaprikát én ezt kispóroltam belőle, viszont beleszórtam egy-két marék cukorborsót (csak úgy). Hogy ne csak a főzeléket kelljen önmagában enni, cukkinifasírtokat sütöttem mellé.

Igazi nyári fogás és bizony ha nem liszttel sűríti az ember, akkor még könnyű is.


Hozzávalók 2-3 főre:

  • 50 dkg gyalult tök
  • 2 dl zsíros tejszín
  • 1 ek. étkezési keményítő
  • 1 csokor friss kapor
  • 1 fej lilahagyma (vagy vörös)
  • olívaolaj
  • bors

Elkészítés:

  • A hagymát vágjuk finomra, majd dinszteljük meg kevés olívaolajon.
  • Dobjuk rá a tököt, (én vizet nem adtam hozzá, mert elég levet eresztett a tök maga) fűszerezzük a kaporral, sóval és borssal, majd lefedve pároljuk meg a tököt. 
  • Öntsük hozzá a tejszínt (hőkiegyenlítéssel! - a tejszínhez keverjünk a tök forró főzőlevéből és úgy öntsük a főzelékhez) és a kevés vízzel elkevert étkezési keményítőt. Sűrítsük be, majd tálaljuk.

Ha valaki savanykásabban szereti, akkor a tejszín helyett tejfölt használjon. Én dobtam bele némi zöldborsót is a tökkel együtt a főzelékbe, de ez abszolút ízlés kérdése.


Hozzávalók a cukkinilepénykékhez:

  • 2 közepes cukkini
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 2-3 marék zöldborsó
  • zsemlemorzsa
  • 1 tojás (ha nagyon pici tojásunk van, akkor mehet bele 2 is)
  • bors
  • kapor 

Elkészítés:

  • A cukkinit reszeljük le a nagyobb lyukú reszelőn, majd adjuk hozzá a villával felvert tojást, a finomra vágott hagymát, 1-2 marék zsemlemorzsát és a fűszereket. 
  • Enyhén olajozzunk ki egy serpenyőt, majd kanalazzunk bele evőkanálnyi adagokat a masszából. Kicsit lapítsuk ki, majd süssük mindkét oldalát aranybarnára.


Bár lehet a facebook-on már mindenki látta, azért mutatok néhány kedvenc fotót az utóbbi esküvőimről :)






 








Megjegyzések

  1. Tökfőzi rulez! Tejföllel, paprikásan, liszttel ééééés marhapörivel! :)))Azért én irigyellek, hogy a sok "meló" miatt hanyagolod a blogot. Én is retusálok éjjelente. Remélem, egyszer végre már nem ingyen :))).

    VálaszTörlés
  2. Persze, én is azért írtam, hogy nem siránkozom, mert azzal foglalkozom, amivel szeretnék :) A hobbim a munkám :) Még én is nagyon sok grátisz melót bevállalok :]
    Amúgy állandóan elégedetlen vagyok magammal. Bárkinek (persze bizonyos szint felett) a fotóit nézem, legyen az esküvős, gyerkőcös, portré vagy kajás sokkal jobbnak találom mindet az enyémnél... nagyon nincs helyén az önbizalmam... :/

    VálaszTörlés
  3. Én is mindenkiét jobbnak látom, mint a sajátjaimat. Aztán ha később visszanézem őket, már nem látom annyira szebbnek/jobbnak. Próbáld ki! Az utolsó esküvői sorozatod nagyon ott van! világbajnok fotók lettek! Látszik, hogy szeretted őket nagyon fotózni.

    VálaszTörlés
  4. Ez jó! Én ha később visszanézem őket, még rosszabbnak látom :D Persze vannak kedvenceim, de akkor is mindenkire úgy nézek, hogy jobb nálam. Katasztrófa. "Rossz" az, amikor tudod mit szeretnél, de nincs hozzá megfelelő modelled, ismerősi köröd stb....

    VálaszTörlés
  5. Aha, ismerős. Nekem még megfelelő obim sincs.. :DDD

    VálaszTörlés
  6. Hát mert ugye sajnos nem két forint a felszerelés. És még nem is profi kategóriára gondolok, hanem mondjuk félprofira. Én is szeretnék egy megbízható fix, nagy fényerejű optikát, de annak ellenére, hogy munkaeszköz és előbb-utóbb megtérülne, nem tudom megvenni, mert itt van a hitelünk, a félig lerobbant lakásunk stb. Na meg egy autó is jó lenne... lehet lottózni kéne :]

    VálaszTörlés
  7. Szia Reni, majd átlibbensz ezen a "lelki problémán" szerintem ne aggódj, ezen mindenki átesik, az "örök eleégedetlenség próblémája". A rengeteg meló miatt lehet, hogy mindig többet vársz el magadtól. Ez teljesen normális, mivel a maximumra törkszel! Szerintem tökéletes fótókat csinálsz, és rengeteget aminek csak örülhetnek a párok, én mindig ámulok és bámulok rajtuk :). Örültem volna ha a mi esküvőnkön (2009-ben) is ilyen rengeteget és ilyen csodálatos képeket csinált volna a fotós :). Ha most házasazodnék tuti téged választanálak, kertelés nélkül. Fel a fejjel szerintem nincs okod panaszra, sok esküvőifotós, akik egy rakás tanfolyást elvégezetek titokban irigykednek rád. Nem utolsó sorban, pedig sok a melód, amit szerintem azt igazolja, hogy jól csinálod amit csinálsz :). És főleg amit szeretsz és élvezel. Ezzel kevesek vannak így.

    VálaszTörlés
  8. Reni!

    Én sem szerettem a tökfőzeléket gyerekkoromban. Aztán egyszer én is megkóstoltam anyáét és azóta nagyon szeretem. Szuper, hogy ilyen vegásan intézted el a dolgot és cukkiniből csináltál mellé fasírtot. Imádom az ilyen kajákat.

    Ja, és igazad van! Nyugodtan dőlj hátra, hallgass zenét a macskáddal az öledben! :) Most nyáron valahogy nekem is nehezebben megy a blogírás, pedig én talán nem is ülök annyit a gép előtt, mint te (bár így is soknak tartom... tudom, hogy rá vagyok kattanva az Internetre). Vannak ilyen időszakok, ezt el kell fogadni. Egy gasztroblog írása nagy meló: recept megtervezése, bevásárlás, alapanyagok fotózása, főzés, tálalás, styling, fotózás.

    Néha kell egy kis szünet. Ha megnézed a külföldi gasztroblogokat ott nincs az az iszonyú tempó, mint itthon. Jó, ha hetente egy, néha két receptet publikálnak. Ennyi! :) Ha van az embernek ideje, energiája, csináljon többet. Ha nincs, ne aggódjon amiatt, hogy nincsen rá ideje.

    Szóval no worry, chicken curry! :)

    VálaszTörlés
  9. Én a cukkinifasértért oda vagyok. A fotóktól is. Szuper már megint!

    VálaszTörlés
  10. A cukkinilepény jól hangzik, a tökfőzeléket én még mindig nem mertem megkóstolni...talán majd egyszer. :))

    VálaszTörlés
  11. Adtál egy ötletet a borsó-cukkini vonalon ;-)
    Csin-csin fotók!!

    VálaszTörlés
  12. Marianna, nagyon szépen köszönöm! Igen, azt hiszem, hogy az örök maximalizmus miatt nem leszek sosem elégedett magammal. De sebaj, ennek így kell lennie, hiszen így van motivációm.

    Zita, ja szoktam ilyen totál vega kajákat csinálni abszolút nem tudatosan.. egyszerűen csak így jön ki. Már Dani sem akad fenn az ilyeneken, hanem ízlik neki (na jó, a tökfőzeléket ezentúl tuti nem eszi meg...) Tényleg nem a kajafotózással van a gondom, mert azt imádom, pikkpakk lenyomok egy sorozatot, hanem utána azzal, hogy megírjam a hozzátartozó szöveget.... :) Majd egy-két hét múlva változik :)

    Eszter, próbáld ki, érdemes! Nekem nagyon ízlett, bár nem ettem belőle sokat, mert Dani felpakolta az összeset és elvitte a munkába magával... :)

    Noémi, többször nekifutottam én is a kóstolásnak, aztán mindig visszakoztam, amikor ki lett rakva elém.... aztán egyszer meggondoltam magam :)

    Anazar, örülök és köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  13. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  14. Reni, szuper a blogod, régóta olvasom már, imádom az ételeidet, de a fotóidat mégjobban. Szeretnék neked adni valami, fogadd szeretettel. A blogomban találod: http://bobita-scrapbook.blogspot.com

    Ilus (Weddingsről)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése