2011. június 9., csütörtök

Borjú bélszín steak pirított burgonyával és vörösboros hagymalekvárral


Kedden (június 7.) volt a harmadik házassági évfordulónk. Erre a két hétvégére (júni 4-5. és 11-12.) direkt nem vállaltam esküvőzést, mert szerettem volna nyugiban itthon lenni, ünnepelni. Eredetileg olyan terveim voltak, hogy elutazunk valami szép helyre, de ez nem jött össze, mert azért a sok munka itthon tart, majd talán ősszel... 

Na de visszakanyarodva az évfordulóhoz. Eleinte egyértelmű volt, hogy étterembe megyünk, aztán gondoltam egyet és inkább én főztem itthon. Sikerült viszonylag jó minőségű borjúbélszínhez hozzájutnom, amit pár napi hűtőben érlelés (tovább nem mertem, mert féltem, hogy csak rosszat teszek) után készítettem el. Sokáig úgy voltam vele, hogy én itthon biztos, hogy nem fogok steak-et sütni, mert béna vagyok hozzá stb, de aztán kikértem a hozzáértő tanácsait és már bátrabban ugrottam neki. 
Mi közepesen átsütve szeretjük és baromira tartottam attól, hogy nem sikerül majd az ideális állapotot elérnem. Vagy nyers marad, vagy túlsütöm. Aztán mégiscsak sikerült.... :)


Hogy miért döntöttem a steak mellett? Tudni kell Daniról, hogy az egyik kedvenc éttermi fogása... szerettem volna valami olyat készíteni, ami nem minden nap készül, ami kicsit rendhagyó a konyhámban.

Köretként vajon sült rozmaringos újburgonya és vörösboros hagymalekvár került mellé. Tökéletes harmónia.

A desszert egy fűszeres madártej volt, de erről sajnos nem készült fotó, mert az az egy adag, amit félreraktam fotózás céljából eltűnt, amikor anyukámmal telefonáltam... vajon a cica nyitotta ki a hűtőt és emelte le az edényről a fedőt, vagy Dani? :))))


Hozzávalók 2 főre:
  • 8 szem újburgonya
  • 2 szelet bélszín (darabonként 4-4 cm vastagságúak)
  • bors
  • 1 ek. vaj
  • 2 + 1 ek. olívaolaj
  • 2-3 ág rozmaring
  • 2 nagyobb fej hagyma
  • 1 dl vörösbor
  • 2 ek. balzsamecet
  • 2 ek. nádcukor
  • chili
    + Maldon só

Elkészítés:
  • A húsokat vegyük ki a hűtőből, ugyanis fontos, hogy szobahőmérsékletűek legyenek, amikor sütni kezdjük őket. 
  • A burgonyát főzzük meg, majd vágjuk őket negyedekbe. Egy serpenyőben hevítsük fel az egy evőkanál vaj és két evőkanál olívaolaj keverékét, majd dobjuk bele a rozmaringágakat és a burgonyacikkeket. (sütés alatt ügyeljünk arra, hogy a krumpliknak mindkét vágott fele megpiruljon)
  • A hagymát vágjuk vékony szeletekre. Hevítsünk fel egy serpenyőt, öntsük bele az egy evőkanálnyi olívaolajat, majd dobjuk rá a két evőkanál nádcukrot és olvasszuk meg. 
  • Öntsük fel a karamellt vörösborral, adjuk hozzá a balzsamecetet, majd a hagymát, a chilit, sózzuk és borsozzuk. Lassú lángon főzzük lekvár állagúra.
  • Mossuk meg a hússzeleteket, majd töröljük papírtörlővel szárazra, majd kenjük be vékonyan olívaolajjal őket. Hevítsünk fel tűzforróra egy vastagfalú serpenyőt, majd helyezzük rá a hússzeleteket és vegyük lejjebb a lángot. Süssük 3-4 percig az egyik oldalát, majd fordítsuk meg, ekkor sózzuk és borsozzuk meg (!!!!) és azt az oldalát is süssük 3 percig. Pirítsuk körbe a szeletek oldalát is, majd tegyük 80°-ra előmelegített sütőbe 7-8 percre. Vegyük ki a sütőből, takarjuk le 5-6 percre fóliával és csak ezután szervírozzuk. (így közepesen sül át a hús, ha teljesen át szeretnénk sütni - ami szerintem vétek -, akkor növeljük a serpenyőben a sütési időt +2-2 perccel)
  • Tálalásnál halmozzunk burgonyát a tányér közepére, az egyik oldalára helyezzük a steaket, a másikra a hagymalekvárt. A húst szórjuk meg kevés Maldon sóval.
Nem tudom, hogy mennyire szakszerű így a steak sütése, de így elsőre nekem ez tökéletes sikerélmény volt. Szívesen fogadok tanácsokat, ha valamit rosszul csináltam!

Jaa és volt egy kukkolóm is a kajafotózás közben :))


11 megjegyzés:

Zizi írta...

Vicces a kukkoló! :) Gondolom az illatra jött, számára a látvány nem annyira fontos! :)

chriesi írta...

Még sok boldog évet! A steak nagyon szépen megsült. A kukkoló tekintetében minden benne van. :)))

Doctor Pepper írta...

ez a cicás kép nagyon cuki:) és gratulálok persze. meg ügyes is vagy meg ilyesmik:)

Bianka írta...

Még 10X ennyit :)

Turák Kinga írta...

most hirtelen összeállítottam - képzeletben - a holnapi menümet. Tiéd a főétel, a la carte-nál pedig a desszert, a gofris epres torta :)

Gabah írta...

Tengernyi boldogságot nektek még sok-sok évig!

strawberry írta...

Gratulálok az évfordulóhoz! Az elkészítésre pedig azt mondaná a főzősuli-üzlettársam, hogy: perfekt. :) (Elég nagy gasztro szakbubus). Én nagyon gyakran sütök bélszínt, mert az az én párom kedvence is, sőt, gasztrobloggerség ide-oda, ő szerettette meg velem a steaket. Én a következőképpen sütöm: serpenyő vékonyan kiolajoz, jó forróra, hús rá, durva só, bors, 3 perc, megfordít, só, bors, ezen az oldalon is 3 perc. A sütési idő vége előtt 1-1,5 perccel egy-egy diónyi vajat teszek a hússzeletekre, majd amikor lefolyt/elolvadt a vaj, a serpenyőt megdöntve, evőkanállal 4-5-ször legalább meglocsolgatom. Pihentetés kb. ugyanaz, meleg helyen, letakarva. Pirítóson tálalom, mert annál nincs istenibb, mint a végén megenni a szaftos kenyeret. Ja és még valami: a Metróban kapható argentin bélszín (a múltkor volt szeletben) igaz, iszonytatóan drága (a 2- - mondjuk nagy- szelet majdnem 4ezer volt) de ha egyszer meg akarod lepni Danit, feltétlen vegyél, semmmmmmi köze a "sima" bélszínhez. :)

Reni írta...

Ez a macska mindig levesz a lábamról engem is :)))

Én direkt a húst olajoztam, mert úgy tutira nem fröcsög :)

Ettünk már Argentin Angus bélszínt étteremben, tényleg egészen más, de hála az égnek az enyém sem maradt le olyan nagyon sokkal mögötte :)

Névtelen írta...

Szia!

Nagyon szép fotókat készítesz igazán színvonalas a blogod! Gratulálok hozzá!
Egy dolog azonban zavar: a blog az utóbbi időben lassan töltődik be. (Nem nagyon lassan, csak a többi hasonló oldalhoz viszonyítva jóval lassabban.)

Üdv: Gabi

Reni írta...

Gabi, köszönöm szépen!
Valószínűleg a sok fotó miatt töltődik lassabban, mert hiába nem nagy a mérete egy-egy fotónak, azért elég sok van belőle egy oldalon. :/

Kázmér Kacsa írta...

Szia Reni!
Érdeklődnék, hogy elegendő sütésnél a 80°C?
További sok sikert és jó étvágyat!
Üdv.: Gábor