2011. május 30., hétfő

Heimann Zoltán borvacsora

Mostanában nincs hiány a programokból, nem mondhatnám, hogy bármikor is lenne időm és lehetőségem unatkozni. Nagyon sokat fotózok, éjt nappallá téve retusálok, de azért simán beleférnek az ilyen és ehhez hasonló elfoglaltságok, egy kis váltásnak (nem mintha ide nem vittem volna magammal a fényképezőgépet...). 

Az ételfotók csak gyűlnek és gyűlnek a gépemen, mert azért főzök, de arra már nem mindig jut időm, hogy a bejegyzést is megírjam. 

Közeledünk a facebook-on a bűvös 1000-es olvasói szám felé és azon gondolkozom, hogy milyen ajándékot sorsoljak ki.... Minek örülnétek a legjobban?





Na de most kicsit elkanyarodtam a témától, tehát visszatérve a címben szereplő eseményre:

Csütörtökön a 67 étterembe voltunk hivatalosak a Heimann Zoltán borvacsorára. Most próbálom összeszedni a gondolataimat és az emlékeimet az estével kapcsolatban, ami a sok-sok pohár elfogyasztott bor miatt kicsit nehézkes. Még szerencse, hogy fotóztam, így nagyjából mindent fel tudok eleveníteni. (bizonyára jótékony hatással voltak rám a borok, ugyanis sajnos nem vittem magammal a kajafotós obimat és a vakumat sem, így nagyon igyekeztem, hogy még elviselhető ISO értékkel, használható képeket készítsek és úgy vettem észre, hogy minél több pohár csúszott le, annál jobbak lettek a kajafotók és a rendezvényfotók is :D)
Elöljáróban annyit, hogy a menüsor és a borok nagyon jók voltak, szépen sikerült összepárosítani az ételeket az italokkal. A borokhoz továbbra sem értek, de hála az égnek nagyon kielégítő leckét kaptunk Heimann úrtól, hogy miként is kell "szakértelemmel" bort  kóstolni. (erre kitérek a későbbiekben, mert megér egy misét)

Szóval a napomat koplalással töltöttem, míg eljött végre a 18:50, amikor elindultunk a 19:00-kor kezdődő borvacsorára (igen, ilyen messze van tőlünk az étterem...). Ekkor már nagyokat kordult a gyomrom, de tényleg az esti menüsorra gyúrtam, nem akartam úgy járni, hogy esetleg a desszert ne férjen már le. 




Az üdvözlő ital egy 2009-es Heimann Fukszli volt. Hiába is akarnék komoly és hangzatos szózatot zengeni a borról, hozzá nem értésemből fakadóan, csupán annyira futja, hogy nagyon ízlett, kétszer is utántöltötték a poharam. Lehet annak köszönhető, hogy kadarka és kékfrankos elegye e ital? Na szóval inkább belinkelem a  pontos leírását, így biztos nem fogom hülyeségekkel traktálni az olvasót.

Szépen lassan befutottak a vendégek, megérkezett a borász maga, Zoli közreműködésével még be is mutatkoztunk neki személyesen. (na jó, ez nem személyes kiváltság volt, ugyanis mindenki megkapta a kézfogást...)

Helyet foglaltunk, kis híján megtelt az étterem (pedig állítólag most még nem is voltunk olyan sokan!) és már jött is az amuse bouche, hideg paprikakrémleves formájában, egy kevés tejhabbal. Igazi nyárias fogás és az az információm (remélem nem szupertitkos, mert akkor én ezt most jól kikotyogom), hogy az új étlapra is felkerül.



Minden fogás között egy-egy történet következett a borásztól, nevezetesen Heimann Zoltántól, az adott fogás mellé kínált borról, a szekszárdi borvidéken honos szőlőfajtákról, a borászat filozófiájáról, dogmáiról.

A hideg előétel kardhal carpaccio volt (imádom a kardhalat!), nagyon ízlett és kimondottan tetszett, hogy ilyen mediterrán stílusú ételekkel kezdődik a vacsora. Ehhez ismét Fukszlit ittunk, de 2010-es évjáratból. Nem mondom, hogy rossz bor volt, de a 2009-es fényévekkel előtte jár. (persze ez az én személyes véleményem) Mondjuk a tavalyi év egyértelműen nem volt szerencsés.


A meleg előétel Dani kedvence (na jó, nekem is a dobogó legfelsőbb fokán végzett egy másik fogással egyetemben). Szent Jakab kagyló karfiol veloutéban leheletnyi vaníliával és curryvel. Ehhez az ételhez fehérbor dukált, méghozzá egy Heimann Viogner szintén a 2010-es évjáratból. Nekem tetszett az enyhén savas, citrusos íz, de nem mindenki vélekedett így. Hiába, különbözőek vagyunk. Ez a fajta a birtok egyetlen fehérbora, évről évre igyekeznek finomítani a stílusát.



A következő fogás mangalicapofa volt lecsós tarhonyával. Nem gondoltam volna, de nálam ez az étel került holtversenyben első helyre a levessel egyetemben, viszont az ehhez járó bor lett az abszolút kedvencem, ami nem más, mint egy 2009-es Heimann Iván-völgyi Kadarka. A szárd (fregula sarda) tarhonya al dente megfőzve, tökéletes állag, tökéletes ízvilág, tökéletesen elkészített hús. A bor fűszeres, ízes, mélyvörös színű, szerintem tökéletes (ebből beneveznék egy-két...tíz palackra).








A második főétel borjú bélszín és garnéla parajjal és sörretekkel. Igazából ez az étel is úgy volt jó, ahogy volt, nekem nagyon ízlett a hús (bár a garnéla számomra totálisan elhanyagolható, nem is nagyon szoktam rákot/tenger gyümölcseit, halat stb. hússal együtt fogyasztani). Ehhez egy 2007-es évjáratú Heimann Birtokbor dukált.


Persze, hogy ismét betoltam a képem a konyhára.... :)


A desszert érkezése előtt újabb bor került a poharakba, méghozzá egy 2008-as Heimann Franciscus. Sajnos az erről szóló beszédet nem hallottam, mert épp a konyhán néztem és fotózgattam a desszert előkészítését, amely egy epres-vaníliás tortácska volt házi készítésű (ultrakrémes!) ananászfagylalttal.


És persze azt is megtanultam, hogy miként kóstoljon szakszerűen egy fiatal nő (mondjuk én) bort:

  1. lötyköljük körbe a pohárban a bort
  2. nézzünk szúrósan, mintha valami gyanús lenne
  3. szagolgassuk és bátran mondjuk ki, hogy "remek a harmóniája"
  4. gurgulázzunk
  5. majd hagyjuk a férfit beszélni és győzedelmeskedni


Ugye milyen tanulságos? :)





4 megjegyzés:

BéVé írta...

Jók a képek, meg sem mondanám, hogy nem használtál vakut? Mi volt az iso?
A borokhoz kb. annyit értek, mint te. Szuper lehetett! Mi a barátainkkal rendszeresen szervezünk hasonló, ámde amatőr borvacsorát. Leosztjuk a menüsort, mindenki megfőzi az ételt otthon és hoz hozzá maga által választott bort, amihez beszédet is kreál. Zseniálisak szoktak lenni. Legközelebb viszek fotoapparátot is és beszámolok róla egy post erejéig.

Reni írta...

Aha, mind-mind vaku nélkül készült, mert csak a gépet akasztottam a vállamra az éppen rajta lévő objektívvel. ISO 2000-rel van az összes.
Olyan jók az ilyenek! Bárcsak nekünk is lenne olyan baráti társaságunk, akikkel mi is tudnánk ilyeneket játszani.... :)

e-agi írta...

Nagyon jó lehetett a borvacsora! :) Jók a képek, guszták a kaják! :) Én is nagyon szeretem a borokat, főleg a vöröset. :)

BéVé írta...

Iso 2000? aztaaaaaa!!! Én 800-ig merem csak feltekerni...
A társaság nem állandó egyébként van fluktuáció, de mindig nagyon jó hangulatú, sokszor alig ismerünk valakit. Általában 6 pár vesz rajta részt. Többet nem bírnánk enni :))). Van egy szabály, mit mindig szigorúan betartunk: nem ülhetsz a párod mellett és minden fogás előtt olyan mellé kell ülnöd, aki mellett még nem ültél. úgyhogy meg lehet szervezni simán nem túl szoros kapcsolatokkal is.