2011. április 12., kedd

Panna cotta rozmaringos eperszósszal


Bár az eperszezon még nincs a nyakunkon, félredobva minden elvemet, elcsábulok néha-néha egy-egy doboz import epernek. Idén eddig szerencsém volt, mert elég jó ízük volt, nem csak eperformára hízlalt vörös gömbök voltak. Készült belőle (vagyis vele) sütemény, panna cotta és még egy kacsás étel köreteként is szolgált. 


Az utóbbi bejegyzéseimnek nem igazán volt nagy sikere, gyakorlatilag minimális visszajelzést kaptam, kettő darab komment formájában. Hát de ez van, mi ezt ettük itthon, úgyhogy ez került fel a blogra is :) Nagyon sok sorban álló receptem és fotóm van, csak ugye mivel beindult az esküvős szezon, így kevesebb időm jut a gasztro vonalra. Persze igyekszem nem elhanyagolni. Fotóztam szerdán, aztán szombaton és tegnapelőtt is és hála az égnek az előttem álló időszak (úgy októberig biztosan) szintén ilyen sűrűnek ígérkezik. Nem nagyon akarom most ide feltölteni a kedvenceimet, akit érdekelnek a más jellegű fotóim, azok a renifoto.blogspot.com oldalon megnézhetik. Remélem, hogy az esküvőfotózás mellett beindul a gyerkőcfotózás is, mert mostanában sok pöttömmel volt alkalmam találkozni és nagyon élveztem minden egyes munkát kicsikkel és nagyobbacskákkal egyaránt.



Na de akkor vissza a receptre. Panna cotta valami oknál fogva tavasszal és nyáron sokkal sűrűbben készül, mint a téli időszakban, ez talán köszönhető annak, hogy leginkább gyümölcsökkel, azon belül is a piros bogyósokkal szeretem, amiknek ugye ekkor van szezonja. A hidegebb évszakokban is készítek néha-néha, de akkor biztos, hogy fagyasztott gyümölcs, esetleg karamella, karamellizált olajos magvak kerülnek mellé.



Az alaprecept ugyanaz, mint mindig, csupán a feltét más.

Hozzávalók:

  • 5 dl tejszín
  • 2 dl zsíros tej
  • 4 lap zselatin
  • 1 rúd vanília
  • 3+2 ek. méz
  • 200 g eper
  • 1 ág rozmaring
  • 1 ek. étkezési keményítő kevés vízben feloldva


Elkészítés:

  • A lapzselatinokat áztassuk be vízbe.
  • A tejet öntsük össze a tejszínnel, adjuk hozzá 3 ek. mézet, a vanília kikapart magjait és forraljuk fel, majd zárjuk el alatta a gázt és keverjük el benne a felpuhult zselatint.
  • Öntsük formákba, majd egy éjszakára tegyük hűtőbe.
  • Az epreket vágjuk félbe (nagyobb darabokba), majd a 2 evőkanál mézzel és a finomra vágott rozmaringgal főzzük pár percig (Az eprek még maradjanak egészben, de kicsit essenek össze. Ekkorra levet eresztenek majd).
  • A feloldott étkezési keményítőt keverjük az eperszószhoz, sűrítsük be, majd hagyjuk kihűlni és kanalazzuk a megdermedt tejszínpuding tetejére.




22 megjegyzés:

Édes és Keserű írta...

Ez a rozmaringos eper nagyon jól hangzik, biztosan ki fogom próbálni, nagyon is nyerő párosnak tűnik.

Kati írta...

Gyönyörűek a képeid, én is szívesen elcsábulnék egy ilyen epres panna cottára.

Reni írta...

Tényleg finom az eper és a rozmaring együtt :)

Jajj annyi képet kattintgattam, hogy muszáj volt ilyen kollázsokba rendezni, különben naggyon nehezen töltené be mindenkinek az oldalt :/

e-agi írta...

Gyönyörű fotók!! :) Nagyon guszta és jól hangzik a rozmaring-eper párosítás! :)

Reni írta...

Köszönöm, Ági! :)

Erinacea írta...

De jó, hogy eszembe juttattad, holnap csinálok is valami gyümis panna cottát! Bazsalikommal próbáltad már az epret? Úgy milyen?

Reni írta...

Én próbáltam már az epret mentával, bazsalikommal (fagyiba, azaz sorbet-ba) és kakukkfűvel is. Nekem mindegyikkel ízlett nagyon! :)

Beatbull írta...

Oh, ezek a képek ... szerelmes lettem ... ;)

Fondantina írta...

nagyon-nagyon szepek a kepek:) gratulalok!
a recept is tetszik azt hiszem kiprobalom :)

Nelli írta...

A képek szinte meghozzák az ember kedvét, hogy elkészítse ezeket a finomságokat.
Gyönyörű képek!

Reni írta...

Robi :}

Fondantina, próbáld csak! :)

Nelli, köszönöm, ez volt a cél :)

kiselefánt írta...

Csak ismételni tudom! Gyönyörű képek! Már egy ideje kacérkodom a panna cotta gondolatával... most aztán feldobtad a labdát :)))

Névtelen írta...

Kedves Reni! Nem jött még el annak az ideje, hogy a civil munkád magad mögött hagyd? :-) Emlékszem az útkeresésre is, de hol van az az idő már? Jól döntöttél annak idején :-) Manapság rengeteg bókot begyüjtesz.

Reni írta...

Kiselefánt hajrá! Nálunk Daninak (na jó nekem is) az egyik kedvenc krémdesszert :)

Kedves Névtelen!
Igen, valóban sok kedves hozzászólást és bókot kapok mostanság, de nekem vannak bizonyos elvárásaim magammal szemben és még nem értem el azt a szintet, amire én azt mondanám, hogy ez igen!
A civil munkám január 15-ével megszűnt, így most a fotózásból próbálom megkeresni a kenyerem. Ez nem gasztronómiai vonalon történik, az továbbra is hobbi, hanem inkább az esküvő- és babafotózás terén. Igyekszem nagyon, gyakorolok, tanulok a hibáimból és remélem, hogy előbb-utóbb büszke lehetek magamra és a műveimre. Ehhez persze nagyon nagy alázat és kitartás szükséges.
Ha gasztronómia terén (fotózás) is jön valami munka, azt meg csak kellemes mellékterméknek fogom majd fel :)

Névtelen írta...

Kedves Reni!

Sajnálom. A gasztro vonal is nagyon jó, de a képeid álomszépek, szóval jó úton jársz, meglesz a gyümölcse. Nem vitás!

Sok sikert!

Reni írta...

Köszönöm szépen!

Sajnálni nem kell, én döntöttem így és nem bántam meg!

Bianka írta...

Gyönyörű

Névtelen írta...

ez az epres panna cotta szuper,
de en az elozo bejegyzesed vedelmeben szolnek.. :)) 2nap alatt 2x sutottem grissinit. raadasul liszterzekeny a kisfiam, ugyhogy glutenmentes valtozatban es nagyon finom lett!!!!!! kenyer helyett vacsorara is szuper volt, es nagyon elvezte a rudacskakat. alig varom, h vendegek jojjenek es suthessek nekik is! nagyon koszi!! virag

Nagy Kati írta...

Reni!Már most is büszke lehetsz,csak bátran! ;)
Az egész élet egy fejlődés,olyan soha nem lesz, hogy na most,most már mindennel elégedett vagyok.Ez viszi előre az embert,ez az értelme az egész küzdésnek.A küzdés maga.
Szóval időnként dőlj hátra és mondd ki bátran,"jó vagyok, jól csinálom,büszke vagyok magamra". :)

MuciFoci írta...

Reni, nagyon szep a desszert (most ki is megyek egy kis dugi kekszert), viszont nekem teljesen mas jellegu kerdesem van:

A blogom figyelmeztetett hogy elertem az 1 gigas limitemet, es leszek szives vagy letorolni a regi kepeimet (jajj), vagy tobb tarhelyet vasarolni (jajjajjajj).

Nalad rengeteg foto van, sot szerintem nagyobb felbontasuak mint nalam. Te hogy kuszobolod ki, illetve hogyan kezeled a tarhely-helyzetet?

Kati

Krisztina írta...

Hú, mesés fotók, az eper amúgyis hálás "téma", már csak a színe miatt is, de ezekben a kis üvegekben....hú, összefolyik a nyál a számban!.
A grissinit is néztem múltkor, csak nem kommentáltam. Gondolkodom rajta, hogy én is megcsinálom a családnak, igen hamar elfogyan azt hiszem, mert a fiúk szeretnek ropogtatni:)
üdv: Kriszta
u.i. Ha én csak feleúgy tudnék fotózni, mint Te, már repkednék a gyönyörtől....Mesések a fotóid, az esküvősök is...csak így tovább!:)

Eszter írta...

1. szerelmes vagyok a fotókba.
2. Tuti el fogom készíteni.