2010. november 26., péntek

Gyógyító hatású chilis csokimousse


Legalábbis remélem, mert nagyon rám férne. A hét elején ledöntött valami nagyon durva betegség, tegnap óta már dolgozni sem tudok menni. Mivel krónikus bronchitisem van, így minden vírus és bacilus kapásból a légzőszerveimet támadja meg. Most minden be van gyulladva, ami csak légzéssel kapcsolatos. Ezt a csokimousset azért vállaltam be, mert 5 perc alatt összedobható és gondoltam majd a chili megizzaszt kicsit. :) Elindítottam a habverőt, leültem a konyhaszékre és megvártam, míg minden egyes összetevőt szépen kikever. A hétvégén remélem sikerül összeszednem magam, kaptam valami atomerős gyógyszert is (ami atomdrága volt) és amúgy is. Milyen helyzet ez már? Most játsszák a Harry Potter legújabb részét a mozikban (imádom, a könyveket többször olvastam) és nem tudok elmenni rá....  Szerdán kell visszamennem a dokinénihez.

A képek is olyanok, amilyenek, azt a hátteret használtam, ami épp kéznél volt.



Hozzávalók:
120 g étcsokoládé, 3 tojás szétválasztva, 2-3 ek. finomítatlan nádcukor, 1 db szárított chili, 3 ek. tejszín, csipet só

Elkészítés:
A csokit vízgőz felett felolvasztom, hozzáadom a porrá zúzott chilit. Ha felolvadt, hozzáadom a tejszínt, alaposan elkeverem vele. A tojások sárgáját fehéredésig keverem a cukorral, a fehérjéket kemény habbá verem a csipet sóval. Az olvasztott csokit folyamatos keverés mellett hozzákeverem a tojássárgájához, majd az egészbe óvatosan beleforgatom a tojáshabot. Poharakba töltöm és hűtőbe teszem néhány órára.

2010. november 20., szombat

Mézesmadzag

Csak néhány kép azok közül, amelyek a receptfüzetben fognak szerepelni :)
















Remélem tetszenek, nagyon sok munkám van bennük! :) És ez tényleg csak egy kis ízelítő :)

2010. november 19., péntek

Mangósaláta citromfűsziruppal



Péntek délután, nyugalom. Végre itt a hétvége. Délutánra bevásárlást terveztünk és átmeneti kajának összedobtam ezt a finom gyümölcssalátát. Épp ezt kanalazom. Ilyenkor, amikor szürke, borús idő van, nem csak a testemnek, hanem a lelkemnek is jót tesznek az ilyen finomságok, hiszen egy kis napfényt hoznak az életembe. Élénk, édes, gyümölcsös... És amúgy is... szükség van a vitaminra, hiszen egyre több beteg, megfázással küszködő ember vesz körül minket.
Igazából ez megint nem egy nagy recept, improvizációs játék volt csupán a konyhában, de az ízek annyira jól harmonizálnak egymással, hogy van helye itt a blogon. Mangó helyett szerintem szezonjában nektarinnal, őszibarackkal is nagyon finom lehet, de nekem még naranccsal, mandarinnal is bejönne. Próbáljátok ki, ha tehetitek!



Hozzávalók (2 főre):
1 nagy mangó, 2 szál thai citromfű, 2 lime, 3 ek. nádcukor, néhány levél friss menta és valami alkohol (az én esetemben házi citruslikőr)





Elkészítés:
A citromfű külső leveleit húzzuk le, majd vékonyan szeleteljük fel. Öntsünk egy forralóedénybe 1 dl vizet, adjuk hozzá a cukrot, egy löttyintésnyi likőrt, a két lime levét és a feldarabolt citromfüvet. Forraljuk fel az egészet, majd szűrjük át és hűtsük le. Hámozzuk meg a mangót, fejtsük le a gyümölcshúst a magról, majd vágjuk fel szép vékony szeletekre. Helyezzük őket egy tálba, öntsük rá a kihűlt szirupot és szórjuk meg a tetejét mentával.

2010. november 14., vasárnap

Kardamomos-vaníliás crème brulée


Ma az új játékszeremmel kísérleteztem. Nem elég hozzá csak a használati utasítást elolvasni, a gyakorlati alkalmazást is tökéletesíteni kell. Legalábbis nekem. Milyen lángon, milyen hőfokon stb... Én egy kicsit megégettem a cukrot - a kép semmi esetre se vegye el a kedveteket ettől a finomságtól -, de nem keserűre, így annyira nem szomorkodtam... meg hát elsőre ez nem is olyan nagyon szenes... :) Mindegy, mi megettük, finom volt. Nagyon. Crème brulée-t már régóta meg akartam kóstolni, mégsem választottam eddig soha sehol desszertnek. Nem tudom miért.



A hétvégén nagyon sokat főztem, sütöttem, nagyrészt a receptfüzethez, de azért a blogra is szánok figyelmet, nem hanyagolhatom el teljesen. A kardamomot, mint fűszert nagyon szeretem, elég sok édességhez használom a zöld fajtáját, a feketét viszont például húsokhoz, pácokhoz. A zöld lágyabb, a fekete sokkal erősebb ízű. Próbáljátok ki, szépen elkészítve nagyon elegáns és ünnepi desszert lehet.
 


Hozzávalók (4 db formába):
6 tojássárgája, 6 dl zsíros tejszín, 3 ek. porcukor + 4 tk. a karamellréteghez, 3 hüvely kardamom, 1 rúd vanília


Elkészítés:
A kardamom magjait fejtsük ki a hüvelyből és mozsárban törjük össze. A tejszínt öntsük egy forralóedénybe, adjuk hozzá a kardamomot és melegítsük fel (ne forrjon!). A tojások sárgáját keverjük fehéredésig a cukorral és a vanília kikapart magjaival. Folyamatos keverés mellett öntsük hozzá a meleg, fűszeres tejszínt. Állítsunk vízfürdőbe 4 darab szufléformát (a víz a formák feléig érjen!), töltsük beléjük a tejes-tojásos keveréket, majd toljuk be a 150°-ra előmelegített sütőbe 30-35 percre. Hagyjuk kihűlni a krémeket (legjobb, ha egy egész éjszakán át hűtve vannak) szórjunk mindegyik tetejére 1-1 teáskanál cukrot, majd karamellizáljuk. (ha nincs karamellizáló pisztolyunk, akkor toljuk be grill funkción a sütőbe néhány percre)

2010. november 7., vasárnap

Készül a receptfüzet

Egy hónapja még azt gondoltam, hogy baromira felelőtlenség volt olyan szavazást hirdetni, hogy milyen ajándék legyen idén karácsonykor a blogomon... úgy láttam, hogy nem lesz rá időm, hogy megcsináljam, de most mégis sikerült rá szakítanom valamennyit. A recepteket már gyűjtögetem egy ideje hozzá, aktívan fotózok. Leginkább olyan receptek lesznek benne, amik eddig a blogon még nem szerepeltek, de lesz olyan is, ami itt is megtalálható (pl. rugelach, macaron stb.). Egyelőre úgy néz ki, hogy amolyan "magazinszerű" lesz a dolog írásokkal, színes fotókkal. Naptár idén is lesz, de hát az erre az évre is volt, úgyhogy ez nem olyan nagy meglepetés.

Íme néhány az elkészült oldalakból, remélem tetszik. Azért nem lehet őket egy GoodFood-dal, vagy valami jóféle magazinnal összehasonlítani, de hát nem is vagyok se grafikus, se szerkesztő, se tördelő, nekem ennyire futja a kreativitásomból :)





2010. november 5., péntek

Diós-csokis cantucci



Miből látszik, hogy egy megszállott gasztroblogger él a lakásban? A derítőernyők és világítás fixen állnak a szoba sarkában, ha esetleg sötétben jutna eszébe bármit is alkotni (márpedig délután ötkor már sötét van), akkor is pikk-pakk fotózni tudjon.
Este nyolckor álltam neki ma cantuccit sütni, kapásból kétfélét... közben fotóztam a hozzávalókat, majd este tízkor a kész sütiket. Beteges? Hát  meglehet....



Amikor legelőször cantuccit sütöttem, valamit baromira elszúrtam, mert olyan atom kemény lett, hogy elrágni nem lehetett. Erről Dia barátnőm tudósított, ugyanis szegény karácsonyra kapta tőlem... hát akkor nem járt vele jól. Ezzel viszont garantáltan ki tudnám engesztelni, igazán finom lett! Igaz, a pekándióval agyoncsaptam az olaszos autentikát, de sebaj, jó ez így is :) A másik egy érdekes ízesítésű finomság lett, de nem árulom el milyen, majd kiderül a karácsonyi ajándékkiadványban. Én tejeskávéval nyomattam, de lehet borral, kakaóval, forrócsokival, teával.... vagy csak úgy magában is ropogtathatjuk.

Hozzávalók:
25 dkg rétesliszt, 2 tojás, 15 dkg cukor, 7 dkg dió/pekándió, 7 dkg csoki(pasztilla), 1/2 tk. szódabikarbóna


Elkészítés:
A hozzávalókat összegyúrom, majd két "laposabb" rudat sodrok belőle. A rudakat sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, majd 170°-ra előmelegített sütőbe tolom 30 percre. Ekkor kiveszem a sütőből a félig kész süteményt, a sütő hőfokát 140°-ra csökkentem, a rudakat kisujjnyi vastagságú szeletekre vágom, ismét sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom őket és 10 percre visszatolom a sütőbe. Megint kiveszem a sütiket, megforgatom őket és visszateszem újabb 10 percre a sütőbe. Ha a kekszek megsültek, légmentesen záró dobozba rakom őket.


Néhány fotó még a mai napról (ez megint egészen más téma ahhoz képest, amit eddig itt mutattam, dehát a fotózás a mindenem és ma egészen véletlenül egész nap velem volt a gépem :)

2010. november 4., csütörtök

Varázslatos alkony

Tudom, ez nem éppen gasztronómiai témájú bejegyzés, de nem lényeg. Ma annyira durván nézett ki az ég, hogy muszáj volt néhány fotót lőnöm az ablakból és késztetést érzek arra is, hogy megosszam veletek. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt, de volt benne valami félelmetes is, amitől elfogott egy apokaliptikus érzés. Érdekes. A színek valóban ilyenek voltak, semmi PS nincs benne. Csak letöltöttem a gépről és átméreteztem.





2010. november 2., kedd

Egy szimpla, paradicsomos spaghetti

Vannak olyan napok, hogy kimondottan egyszerű ízekre vágyom. Ilyen volt a hétfői is, hiszen vasárnap egy igazán összetett fűszerezésű húst ettünk. Igazából nem is akartam sok időt a konyhában tölteni (úgy terveztem, hogy a három napból legalább 2 napon át csak lógatom a lábam, ehelyett két és fél napig retusáltam, és fél napot pihentem), így tésztára esett a választásom. Amúgy is rég ettünk szimpla paradicsomos spaghettit. Hogy mi ezt mennyire szeretjük! Sőt, imádjuk! (persze egy olasz étteremben nem választanám soha a paradicsomos spaghettit, de itthon tökéletes étek) Gyors, finom és nagyon egyszerű.

Ezeket a koktélparadicsomokat csak lefotóztam, nem ezeket használtam.


Hozzávalók 2 főre:
300 g spaghetti (használhatunk pennét is), 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só, bors, parmezán, bazsalikom, 450 g paradicsomkonzerv (én pomodori pelatit használtam - Mutti) és én ebbe raktam most egy marék kapribogyót is



Elkészítés:
A hagymákat finomra vágom, majd kevés olívaolajon megpárolom. Ha üvegesre párolódtak, akkor ráöntöm darabos paradicsomkonzervet, sózom, borsozom, beledobom a kapribogyót, majd főzöm kb. 10-15 percig, amíg szépen besűrűsödik, majd mielőtt lehúznám a tűzről, beleszórom a finomra (lehet durvára is vágni, kinek hogy tetszik) vágott bazsalikomot. A tésztát felteszem közben főni. Ha a tészta al dente megfőtt, akkor hozzáadom a paradicsomszószhoz, összeforgatom és parmezánforgácsokkal megszórva tálalom.