2010. október 31., vasárnap

Thai csirke


Szeretem a keleti ízeket, pláne, ha sikerül a keleti konyhára jellemző fűszereket beszereznem. A korianderzölddel még mindig nem kötöttem túlzottan jó barátságot (nem utálom, de nálam abszolút a petrezselyem a nyerő), de ebbe most pont azt akartam tenni, erre nem kaptam a boltban (az enyém felmagzott és utána meghalt). Végül nem lett belőle nagy gáz, mert nekem tulajdonképpen nem is hiányzott a hús pácából. Legközelebb azért majd kipróbálom úgy is.


A recept megint Rachel Allentől származik és szerintem még jó párat kipróbálok tőle. Csak nagyon keveset változtattam a recepten, én például raktam a fűszerek közé kaffir lime levelet is és én nem csirkecombot (Dani nem szereti), hanem mellet használtam.


Hozzávalók:
3 egész csirkemell (7-8 db comb), 2 db piros chili, kb. 3 cm-es gyömbér, 4-5 gerezd fokhagyma, 1 db thai citromfű, 1 csokor koriander, 2 ek. nádcukor, 2 lime leve, 3 ek. halszósz, 2 db nagyobb kaffir lime levél



Elkészítés:
A chilit kimagozom, majd a citromfűvel, fokhagymával, korianderrel, kaffir lime levéllel, megtisztított gyömbérrel együtt finomra vágom és mozsárba teszem őket. Hozzáadom a két evőkanál cukrot, a halszószt, ráfacsarom a két lime levét és az egészet pépesre zúzom a mozsárban. A csirkehúst egy zacskóba teszem, beleöntöm a mozsár teljes tartalmát, majd a zacskót lezárva alaposan összerázom az egészet. 2-3 órára (még jobb, ha egy egyész éjszakára) a hűtőbe teszem. A húsokat sütőtálba helyezem (a fennmaradt marinálólevet megtartom!) és 220°-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütöm őket. Ezután a húsokat kiszedem a sütőedényből és a pecsenyelevet besűrítem/beforralom a megmaradt marinálólével. Ezt a ragacsos, sűrű, karamellizált szószt rákenem a húsokra, majd friss salátával (vagy rizzsel) kínálom.


A recepthez persze csak a hegyes chilit használtam a habanero, illetve a jalapeño csak modell volt :)

2010. október 30., szombat

Erre a hétvégére tekintettel...


... én is csináltam töklámpást. Nem azért, mert vallanám azt, hogy itt Magyarországon is nyomatni kéne ezt a Halloween dolgot, csak láttam egy ilyen kisebb tököt a zöldségesnél és gondoltam megpróbálkozom lámpás készítésével. Lakásba nem olyan jó ötlet, mert hamar elkezd rohadni, így már ez a tökfej rég a kukában végezte.
A macska azért elég jól játssza a vámpírt nem? :)




2010. október 28., csütörtök

Őszi brownie datolyával és gyömbérrel


Néha kegyetlenül lelkibeteg tudok lenni. Olyan állapot ez, amikor nem tudok mit kezdeni magammal, fogalmam sincs, hogy mivel rángassam ki magam ebből az állapotból (na jó, igazából tudom). Nem vagyok elégedett magammal - hogyan is lennék? -, nem tetszenek a fotóim, nem tudom, hogy van-e értelme ezzel "vesződni". Aztán rá kell jönnöm, hogy ez bizony nem vesződés. Hiszen magam miatt csinálom. Szeretem ezt csinálni. A főzés, a fotózás az, ami kizökkent a szürkeségből. Körülbelül egy éve töröltem a blogom, aztán meg is bántam és gyorsan visszahoztam, mintha mi sem történt volna. Kell ez a napló, szánalmasan ragaszkodom hozzá, hisz nem más ez nekem, mint az élet napos oldala.



 [Tudom, ez nem éppen ideillő téma, dehát ez az én blogom, úgyhogy most önző módon kiírom magamból azt, ami bennem van (úgy ahogy...). Nem, ez most nem az a klasszikus alkotói válság... ez... amolyan depresszió. Ha jönne valami lehetőség, ami pikk-pakk kirántana a mostani helyzetből, egy csapásra megváltozna az életünk, ismét boldogok lehetnénk (mielőtt valaki azt gondolná, hogy válságban a házasságom, téved, szó nincs ilyenről. sőt.) Nem várok, ezekre a kezdő sorokra reakciót, csak most jól esett kiírni magamból.]



Na pont ilyen állapotok orvoslására jó ötlet ez az ultracsokis, tömény, kalóriában dúskáló bomba. A brownie tökéletes eszköze a fenéknövesztésnek és a boldogsághormonok felszabadításának is. Ez egy őszi kombináció, datolyával és gyömbérrel készül (miért érzem én ezt őszinek?). Volt már itthon muffin formájában, bogyós gyümölcsökkel sütve és most tortaként is. Csokholisták figyelmébe ajánlom, de depiseknek is jól jöhet! ;)

Hozzávalók:
100 g liszt, 100 g vaj, 200 g nádcukor, 125 g étcsokoládé, 2 ek. gyömbérszirup, 2 ek. kandírozott gyömbér, 1 marék magozott, szárított datolya, 2 tojás, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 1/2 tk. sütőpor



Elkészítés:
A vajat gőz fölött összeolvasztom a csokival és a cukorral. A tojásokat villával felverem, hozzáadom a gyömbérszirupot, a vanília kikapart magját. Miután a csokis keverék teljesen összeolvadt, a vízfürdőről levéve óvatosan, folyamatos keverés mellett hozzácsurgatom a felvert tojást. Belekanalazom a sütőporral elkevert lisztet, hozzáadom a gyömbért és a datolyát, majd alaposan összekeverem. Kivajazott formába töltöm (ebből az adagból két kisebb méretű tortaformányi jön ki) a masszát és 180°-ra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütöm.

2010. október 26., kedd

Vendégposzt a Hungarian Provence blogon

Ma nem itt, hanem a Hungarian Provence blogon olvashattok receptet - kettőt is és egyik sem édesség -, mert a blog tulajdonosa, Krisztina meghívott egy vendégposztra az oldalára. Küldtem neki egy fontina sajtos risotto receptet és egy egyszerű reggeli ötletet.

Nézzétek Krisztina írásait, hiszen nagyon sok érdekességet láthattok nála. Csupa kincs és szépség!



Majd aztán jött itt is újabb és újabb posztok rengetege..  Már sül is a következő "idevaló". Ezek az edénykék újonnan szerzett drágaságaim. Szépek nem?

2010. október 25., hétfő

Csirkés kukoricaleves




Múlt héten valamelyik reggel (úristen, már azt sem tudom mikor milyen nap van!) Juditék Fehérváron jártak és útba ejtettek engem is, hogy odaadhassák nekem a már régóta áhított Rachel Allen szakácskönyvet. Azóta is lapozgatom és tulajdonképpen nincs is benn olyan recept, amit ne ennék meg, ne próbálnék ki. Tök jó könyv - ja a Home Cooking-ról van szó -, mindenkinek ajánlom, aki bírja a nőt. Ez a leves is az ő könyvében szerepel, én csak minimális változtatást eszközöltem rajta. Imádom, hogy ilyen rusztikus kinézetű lett. Persze nem csak jól néz ki, hanem finom is. Iszonyatosan! Ne egy kukoricakrémlevesszerű okosságra számítsunk, hanem egy kukoricás csirkelevesre. Eléggé laktató és sűrű, lazán beillik egytálételnek. Az utóbbi időben úgyis sok volt az édesség a blogon, így most a hideg, őszi időszakra tökéletes ez a leves.


Hozzávalók:
450 g kukorica, 200 g csirkemell, 2 dl tej, 2 dl tejszín, 5 dl csirkealaplé, frissen őrölt bors, friss petrezselyem, 1 tk. friss, apróra vágott tárkony, 1 vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 ek. vaj, 1 ek. olaj, só


Elkészítés:
A vöröshagymát apró kockára vágom, a fokhagyma gerezdeket a kés lapjával megroppantom és finomra vágom. Egy lábasban a vaj és az olaj keverékét felhevítem, majd beledobom a hagymákat és a felkockázott csirkemellet. Kb. 10 perc alatt megpárolom a csirkemellet (én hagytam egy nagyon picit pirulni is).
A kukorica háromnegyedét leturmixolom a tej, tejszín, alaplé keverékével, majd ezzel öntöm fel a húst. Borsozom, hozzáadom a tárkonyt, a maradék kukoricát(sózni is lehet, ha az alaplé sóssága mellett még nagyon édes lenne a leves a kukoricától) és főzöm még kb. 6-7 percig. Tányérokba szedem, friss petrezselyemzölddel megszórom és tálalom.

2010. október 24., vasárnap

Látogatás a kívánságcsokik birodalmába

 

A múlt héten néztem meg a Charlie és a csokigyár című filmet. Tetszett. A bugyutának tűnő film igenis tanulságos volt, nagyon is emberi dolgokról szólt... és amúgy is. Én szeretem Tim Burtont. Na de hogy jön ez most ide? Írhatnék inkább a Gábor és a csokigyár című történetről, de ezt már sokan elsütötték. Röviden és nagyon tömören összefoglalva ez a hely nem más, mint a minőségi csokoládé, a folyton forgó temperálógépek, a mintegy 70 féle csokoládéfeltét, a kedves emberek és a sok-sok érdekes információ becses fészke. A ChocoMe csokimanufaktúra tulajdonképpen egy tündérmese valóra válása, amelynek sikerét még a tulajdonos legmerészebb álmában sem gondolta volna. Ez köszönhető persze mindannak, hogy mert nagyot álmodni és Magyarországon forradalmian újat alkotni. Kettőn állt a vásár. Vagy nagyot bukik, vagy nagyot kaszál. Egyelőre úgy néz ki, hogy a dolgok pozitívan alakulnak... Nem is ok nélkül, hiszen amit nála lát az ember... tátva marad a szája és csorog tőle a nyála.




A hétvégén látogatást tettünk a Gasztrotippes csapat töredékével a ChocoMe csokoládékészítő manufaktúrába, hogy bepillantást nyerhessünk a csokoládékészítés rejtelmeibe. A műhelybe belépve - ahol érezni a levegőben a csokoládé illatát - először kezet fertőtlenítettünk, majd Eszter (Gábor nagyon kedves munkatársa) körbevezetett minket. A fehér falak és burkolat, márvány munkalapok, hosszú polcokon megannyi doboz, mind-mind mással megpakolva. Ezeknek a dobozoknak a tartalma adja a táblás csokoládék ízesítését és gyönyörű, kézműves küllemét. A csokoládék egytől egyig kézzel készülnek, a temperált csokoládé formába öntése után minden egyes magvat, gyümölcsöt kézzel helyeznek a tetejére.
 


 
Gábor számára igen fontos a minőség és nem is hajlandó ebből engedni. A prémium minőségű, Callebaut márkájú csokoládépasztillákat használja. A Fortina Finest Selection fantázianevű étcsokoládé 65,1% kakaótartalmú, amely Gábor elmondása szerint egy díjnyertes cuvée-nek is nevezhető, hiszen az ecuadori Arriba kakaóbab és egyéb ázsiai fajták keveréke. A tejcsokoládék a 39% kakaótartalmú pasztillákból készülnek, amelynek az alapja szintén az ecuadori Arriba fajtájú kakaóbab. A fehércsokoládé valami eszméletlenül krémes, selymes, intenzíven kakaóvajas, vaníliás ízű finomság és szintén a Callebaut cégóriásnak köszönhető.




A minőség nem csak a csokoládéban magában nyilvánul meg, hanem a feltétekben is. Ezeknek gyakorlatilag tényleg csak a képzelet szabhat határt, hiszen a variációk lehetősége több millióra rúg, a klasszikustól, a tökéletesen extrémig. Ki gondolná, hogy a csokihoz jól illik a wasabis burokban lévő földimogyoró? Vagy a köménymag? Ezek a meghökkentő, már-már irreálisnak tűnő ízesítők, fűszerek egészen más dimenzióba repítik a csokoládét, új köntösbe öltöztetik az élményt, a hátuk mögött hagynak minden, az évek során a  kialakult sztereiotípiát. Legyünk merészek és válasszunk bátran az alábbi lehetőségek közül (a teljesség igénye nélküli felsorolás):
- szicíliai zöld aranya, azaz brontei pisztácia

- kandírozott virágok, mint ibolya, rózsa, jázmin
- kandírozott gyümölcsök, mint narancs, vörösáfonya
- hawaii fekete só, vörösboros tengeri só, kókuszos só
- köménymag, chili, szezámmag, tökmag, fenyőmag
- narancsbors, koriander, fahéj, kardamom, római kömény




És ezzel még koránt sem zárhatjuk le a feltétek sorát. Gáborék a magas cukortartalommal bíró, klasszikus kandírozott változat helyett leginkább úgynevezett liofilizált gyümölcsöt (őszibarackot, málnát, epret, ananászt, banánt, kivit, feketeribizlit, meggyet stb.) használnak a csokoládék ízesítésére. Ez nem más, mint egy különleges eljárással készített, szárított gyümölcs. A gyümölcsöt lefagyasztják, majd alacsony nyomáson visszamelegítik és közben kivonják belőle a megfagyott nedvességet, vizet. A jég tuladonképp légneművé változik és szublimál (hú de okosakat írok, dehát ezt így mondta el Gábor). Így lehetséges az, hogy a szárított málna úgy nézzen ki mint a friss és az íze is olyan legyen. Semmi mesterséges adalékanyagot nem tartalmaznak, csak "szimplán" szárítva vannak.

A fenti feltéteket leginkább külföldről importálja, Magyarországon ezeket gyakorlatilag lehetetlen lenne beszerezni.




Gábor szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a belga csokoládéóriásoknál tökéletesíthette a gyártással kapcsolatos tudását (a tudásom hiányos, Pilippe Van.... nem emlékszem rá) és lehetett azzá, aki ma. Csokijai egyenként mind-mind művészi alkotások. A műhelyben saját kezűleg készítik a több száz tábla csokoládét, amelyeket kívánság szerint ízesítenek, majd egyedi design-ú, formatervezett dobozokba csomagolnak.




Élmény volt a látogatás, hát még a csoki megkóstolása, amit nekünk készített. Én az alábbi kombót kértem: étcsokoládé, brontei pisztácia, kandírozott ibolya, tört kakaóbab. Nagyon finom és a szemnek is igazán jól esik a látványa (a lila-zöld színpáros csodás nem?). Az ibolya édességét tökéletesen ellensúlyozza a kesernyés kakóbab és az egyedi zamatú pisztácia, viszont egyik sem nyomja el a másikat. Tökély!
Dani nagyon  merész volt, ő ezt a kombinációt választotta: étcsoki, köménymag, szezámmag, tökmag és chili. Nagyon pikáns végeredményt kaptunk, fürödtünk az endorfinban. Gondolnátok, hogy a köménymag mennyire harmonikus ízvilágot alkot az étcsokival? Hihetetlennek tűnt, de amikor itthon megkóstoltam, alig akartam elhinni. Extravagáns de nagyon finom!

 


Már most azon gondolkozom, milyen legyen a következő....

2010. október 19., kedd

Madeleine kakaóval, naranccsal, gyömbérrel


Pénteken beszabadultam a Kéttemplom galériába. Sajnos. Vagyis.. csak a pénztárcám sajnálja, én annyira nem, mert sikerült (ráadásul akciósan) hozzájutnom egy-két gyönyörű darabhoz. Az ilyen beszerzések mindig inspirálnak, mindig új löketet adnak az ételfotózáshoz. Hiába. Ez mánia. Tényleg teljesen az életem része lett. Furcsa. Néha belegondolok abba, hogy lehet, hogy vannak olyan emberek, akik nem csak elolvassák, de ebédre, desszertnek stb. el is készítik a receptjeimet. Jó érzés. Jó, mert ez a blognak a lényege (természetesen az önmegvalósításon túl).



A madeleine a kedvenc süteményeim közé tartozik. Gyors és rendkívül színes édesség, értem ezt úgy, hogy az ízkombinációknak itt is csak a képzelet szab határt. Volt már itthon matchás, gyömbéres, parmezános (ő nem került fel a blogra, mert a fotókiállításra sütöttem éjjelek éjjelén) és most ezt a változatot kutyultam ki, szintén Gabika "zsúrjára". Gyorsan elfogyott. Alapul a matchás receptjét használtam, csak matcha helyett kakaó került bele, reszelt naracshéj és kandírozott gyömbér.


Hozzávalók (24 db):
120 g cukor, 120 g liszt, 120 g olvasztott vaj, 4 tojás, 1/2 tk. sütőpor (de ezt ki is hagyhatjuk*), 2 ek.holland kakaópor, csipet só, 1 narancs reszelt héja, 2 ek. kandírozott gyömbér


Elkészítés:
A tojásokat alaposan elkeverem a cukorral (de nem habosítom!), majd hozzáadom az olvasztott vajat és azzal is jól összekutyulom. A lisztet összekeverem a csipet sóval, sütőporral és a kakaóval, majd az egészet a tojásos keverékhez adom és alaposan összedolgozom. Ezután mehet bele a gyömbér és a narancs héja. Egy sima, fényes, eléggé folyós tésztát kapok. Egy órára beteszem a hűtőbe (minél többet áll a hűtőben, annál szebben kipúposodik a teteje). A masszát a formákba töltöm, majd 200°-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütöm. Ha kész van csokoládéba is márthatjuk, de a  natur változat is tökéletes.


* ha jó a tésztája, akkor sütőpor nélkül is megnő a kis púpja a sütinek.. hiszen a piskótához sem kell sütőpor, hogy szépen feljöjjön!

2010. október 17., vasárnap

Amaretti keksz házilag

 
 
Ritkán van itthon amaretti keksz, pedig nagyon szeretem. Nem is mindig kapni.. Nikinél találtam ezt a receptet, aztán gyorsan ki is írtam magamnak egy cetlire. Aztán az elkészítés csak váratott és váratott magára. Tegnap ordenáré nagy bulit csaptunk Gabi barátném szülinapja megünneplésének alkalmából és ezt sütöttem (egy kakaós-narancsos-gyömbéres madeleine mellett, aminek a receptje szintén jön a héten) rágcsának, sikere volt, teljesen elfogyott.


Amúgy ebből a mennnyiségből iszonyat nagy adag lett, kb. 130 darab keksz. Nagyon finom, a jellegzetes ízét a keserűmandula adja (sajnos én csak kivonatot tudtam használni, de jó lenne ezt 2-3 szem mandulával helyettesíteni. ja és ha  aromát használunk, akkor semmiképp ne azt a zöldes színűt.). Próbáljátok ki, nagyon finom tej, kávé mellé, de magában sem rossz! Sőt....


Hozzávalók:
400 g őrölt mandula, 300 g porcukor, 4 tojásfehérje, 1 vanílarúd kikapart magjai, néhány csepp keserűmandula kivonat (vagy 2-3 szem keserűmandula), só


Elkészítés:
A mandulát átszitálom a porcukorral. A tojások fehérjét kemény habbá verem egy csipet sóval. A vanílarúd magjait kikaparom, és a mandulához keverem. A tojások kemény habját alaposan, de óvatosan összeforgatom a cukros-vaníliás-mandulával és a néhány kivonattal. 2-3 órára hűtőbe teszem a masszát. A sütőt előmelegítem 180°-ra, a masszából 1 cm átmérőjű golyókat formázok, majd sütőpapírral (ez fontos!) bérelt tepsibe pakolom őket. Kb. 15 perc alatt megsütöm a kekszeket, majd ha kihűltek dobozba pakolom az összeset. Ha arról van szó, simán eláll sokáig, de nem biztos, hogy marad.... :)


2010. október 12., kedd

Csirkeburger... Otthon!


Szörnyű hétvégénk volt... pihentünk, takarítottunk és ráadásként még ilyet is ettünk. Az ötlet nem is tudom honnan jött, egyszer csak fogtam magam és elkezdtem Limara hamburgerzsemléje után kutakodni, majd percek múlva már kinn is voltam a konyhában és készítettem be a kenyérsütőgép üstjébe a hozzávalókat. A zsemle tökéletes lett (azóta már még egyszer megsütöttem) és a belevalók is eléggé ott voltak. Gondolkoztam, hogy milyen húst süssek hozzá, aztán végül a csirke mellett döntöttem. Tudom, ez végtelenül unalmas, de azért én igyekeztem izgalmassá tenni a fűszerezéssel.

Volt olyan hozzászólóm a facebookon, akinek az első képről a megtermékenyítés előtti állapot jutott eszébe. És  milyen igaza van! :)) Ez a része cseppet sem tartozott a kép tudatos komponálásába, csupán így sikerült.


Ha otthon készítünk hamburgert (esetemben csirkeburgert), akkor nem is tűnik olyan veszélyesen egészségtelen szemétnek. A zsemlét én sütöttem, a húst én sütöttem, megpakoltam sajttal, retekcsírával, paradicsommal, lilahagymával és salátával. Akik szeretik az ilyesmi szendvicseket, akkor próbálják ki, biztos, hogy a pasik és a gyerekek is egyaránt értékelni fogják. Talán így majd a kölkök sem vágynak annyira a hű de menő gyorsétterembe.
Tökéletes választás házibulikban, kertipartikon, vagy csak úgy. Akár amolyan falatkáknak is elkészíthetjük. Süssünk mini zsemléket, hozzá mini húsokkal... szúrjuk át fogpiszkálóval és kész is a szilveszteri bulikaja.

Persze a csirkén kívül bátran kísérletezzünk, marha, disznó, bárány stb. hússal is. Készíthetünk hozzá pikáns paradicsomszószt (olyat, mint mondjuk ami sörtésztás húsomnál van), vagy egyéb, például mustáros, fűszeres szószokat is. Merjük variálni a friss zöldségeket is!





Hozzávalók 8 db zsemléhez:
60 dkg liszt, 2 dkg friss élesztő, 100 g joghurt, 40 g olaj, 2 dl langyos tej, 2 ek nádcukor, 1+1 tojás, 1 tk. só, szezámmag

Elkészítés:
A langyos tejben elkeverem a cukrot, majd belemorzsolom az élesztőt és hagyom felfutni. A lisztet, a sót, az olajat, a joghurtot és az egyik tojást a dagasztógép üstjébe teszem, majd hozzáöntöm a felfutott élesztőt is, majd selymes tésztát dagasztok (dagaszttatok) belőle. Hagyom kb. másfél órát kelni. Ezután 8 részre osztom a tésztát, zsemléket formázok belőlük, sütőpapírral bevont tepsire helyezem őket és így hagyom a zsemléket ismét a duplájukra kelni. A másik tojást villával felverem, megkenem a bucik tetejét, megszórom őket szezámmaggal és 20-25 percre betolom őket a 180°-os sütőbe.



Hozzávalók a húshoz:
50 dkg darált csirkehús, 1 tk. őrölt római kömény, 1 tk. őrölt koriandermag, 1 csokor petrezselyem, 5-6 ág kakukkfű, 1 db chilipaprika, só, bors, olívaolaj, 1 mogyoróhagyma



Elkészítés: 
A húst kézzel összedolgozom a köménnyel, a korianderrel, a finomra aprított hagymával és petrezselyemmel, a kakukkfű letépkedett leveleivel, az apróra vágott chilivel, sóval, borssal és kevés olívaolajjal. Húspogácsákat formázok belőle, majd forró serpenyőben, oldalanként pár perc alatt szép pirosra sütöm.


Fogok egy zsemlét, belerakok egy szelet húst, rá egy szelet sajtot (vörös cheddart használtam), paradicsomot, hagymát, salátát stb.


Ez a 400. bejegyzésem. Váó!