2010. szeptember 29., szerda

Füge mozzarellával


Viszonylag rég fotóztam ezt az előételt, de még csak most jött el az ideje, hogy felkerüljön ide. Úgy láttam, hogy az idei év annyira nem kedvezett a hazai fügetermésnek,  Bár a fák és bokrok (legalábbis amikkel
összefutottam) tele vannak gyümölccsel, valószínűleg azok nem fognak beérni, picik és éretlenek maradnak.


Sokáig gondolkoztam azon, hogy egyáltalán feltegyem-e ide ezt a "receptet", mert ez megint egy nem igazán recept, de végül úgy döntöttem itt a helye, hátha valakinek ötletet tudok vele adni. Akár másfajta, karakteresebb sajttal is próbálhatjuk, viszont mozzarellából mindenképpen a bivalytejből készülttel dobjuk össze, ne a sokkal jellegtelenebb tehéntejből készült fajtájából.



Az elkészítés tehát a következő:

Karikázzuk fel a fügét, a mozzarellát, helyezzük egymásra őket, locsoljuk meg olívaolajjal, szórjuk meg durva tengeri sóval és rózsaborssal. Ennyi.
Esetleg még ezt az egészet rárakhatjuk pirítósra és akkor kész a sajtos-fügés bruschetta.




Ezek a fügés képek nem ugyanazok a fügés képek, csak ugyanakkor fotóztam :)

2010. szeptember 27., hétfő

Almás-körtés crumble



Ez egy igazi, őszi finomság. Lélekmelengető, gyümölcsös, édes. Az egyik kedvenc édességem a crumble, mert viszonylag gyorsan elkészül, nincs vele sok munka és mindemellett nagyon finom is. A végtelenségig lehet variálni, gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből (na jó azért pl, dinnyéből nem biztos, hogy megcsinálnám :) elkészíthető. Most kapóra jön ez az almás-körtés változat, hiszen ezeknek a gyümölcsöknek szezonjuk van, klasszikus őszi párost alkotnak. Tökéletes édesség a rohanós napjaimra.



Crumble (morzsapite) már korábban is szerepelt a blogomon epres-málnás és szedres-őszibarackos formában. Én ezzel az adaggal 14 db szuflé formát töltöttem meg, de süthetjük nyugodtan egyetlen nagyobb formában is. Ha nagyon ínyenc kedvünkben vagyunk, készítsünk hozzá vanília, vagy valami extrább, fűszeres fagylaltot (fahéj, gyömbér stb.) Próbáljátok ki!



Hozzávalók:
3 db alma, 3 db körte, 1 tk. őrölt fahéj, 2x100 g nádcukor, 200 g liszt, 100 g puha vaj + a formák kikenéséhez
14 ek. szilvalekvár (ez el is hagyható)

Elkészítés:
Az almát és a körtét megpucolom, kivágom a magházat, majd a gyümölcsöt kb. 1,5 cm-es kockákra vágom. Az egészet összekeverem 100 g nádcukorral és az őrölt fahéjjal. A morzsához robotgéppel simára keverem a vajat a cukorral, majd hozzáadom a lisztet és morzsásra dolgozom. A formákat kikenem vajjal, beleszórom a cukrozott gyümölcsöt, rákanalazok 1-1 kanál lekvárt, majd befedem őket a morzsával. 200°-ra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm (amíg szépen megbarnul a morzsa).

2010. szeptember 25., szombat

A csodálatos lekvár ragyogása - Fűszeres-vörösboros szilvalekvár



Idén rendesen belelendültem a lekvárkészítésbe, noha olyan nagy mennyiségeket egyszer sem készítettem. Amiből több üvegnyi lett, az a vaníliás eper-rebarbara lekvár, aminek már hűlt helye.... sőt már helye sincs, mert elfoglalta más lekvár az üvegét. Aztán a brutál finom csokis-meggylekvár, amiből már csak egy icurka-picurka üvegnyi van.... és ez.... amiből még van három, az eredetileg eltett 4-ből. Volt még az előbb felsoroltakon kívül itt szerecsendiós áfonya, vaníliás ribizli, maracujás málna. Tavaly fügelekvár is rotyogott, amit idén kihagytam.
Elképzelhető, hogy ez idén az utolsó lekvárbefőzésem, de a jövő nyárra nézve a fantáziám szárnyal, és néhány idei, klasszikussá vált lekvár mellett biztos, hogy terítékre kerülnek majd új ízkombinációk.

Ez a lekvár igazán különleges. Érződik rajta a finom olasz édes vörösbor aromája (köszi Dávid és Niki!), a kardamom, a fahéj és a vanília is. Egyik sem nyomja el a másikat, legfőképp nem nyomják el a szilvát, hanem csodásan kiegészítik egymást. Aki szilvához jut és van affinitása ahhoz, hogy befőzzön, akkor érdemes kipróbálni! Fekete kardamomot használtam (ami tudom, hogy nem pont az édességek fűszere, mert az a zöld), de óvatosan bántam vele, így nem lett belőle gáz.



Hozzávalók:
1,5 kg szilva (ez mag nélküli súly), 4-5 szem fekete kardamom mag, 2 kisebb darab fahéjrúd, 1 dl édes vörösbor, 1 rúd vanília, 40 dkg cukor, étkezési szalicil

Elkészítés:
A szilvát kimagozom, majd egy nagy fazékba teszem, ráöntöm a cukrot, a bort, beledobom a fahéjrudakat, a vaníliarudat felhasítom, kikaparom a magjait és a kikapart rúddal együtt szintén a szilvához dobom. A kardamom magokat mozsárban összetöröm és ezt is hozzáadom. Lassú tűzön kb. 3 órát főzöm, majd leturmixolom és kiforralt üvegekbe töltöm. A tetejükre egy-egy késhegynyi szalicilt teszek, majd dunsztban hagyom kihűlni őket.


2010. szeptember 24., péntek

Friss, házi tagliatelle szalonnával és aszalt paradicsommal


Ha a tésztát nem kézzel gyúrom és nyújtom, akkor ez is egy extra gyors ételnek nevezhető semmiség, de még így is villámkaja kategóriába sorolható, hogy a pasta itthon készült. (Már ha van tésztanyújtó gépünk, vagy épp olyan szuper képességekkel rendelkezünk, mint az olasz Mammák.)
Szeretem a tésztát magam gyúrni, de persze ez nem azt jelenti, hogy ne használnék száraz tésztákat. Sőt... sokkal többször használok száraz tésztákat, mint ahogy nekiállnék magam szórakozni vele, viszont a lasagne, cannelloni, tagliatelle és egyéb szélesmetélt társai mindig itthon készülnek.


Végtelenül egyszerű recept, viszont annál finomabb! Nagyon hamar elfogyott.



Hozzávalók: (2 főre)
20 dkg durumliszt, 2 tojás, 20 dkg húsos szalonna, 5-6 szem aszalt paradicsom, 1 fej hagyma, 1 csokor petrezselyem, néhány levél bazsalikom, pecorino, olívaolaj, só, bors

Elkészítés:
A durumlisztből és a 2 tojásból tésztát gyúrok, majd négy részre osztom, kinyújtom és 6,5 mm széles csíkokra vágom őket (ha nem friss tészát készítünk, akkor egyszerű a metódus... kibontom a zacskót :)
A szalonnát vékony csíkokra vágom, majd 1 evőkanál olívaolajon elkezdem pirítani. 5 perc után hozzádobom a finomra vágott hagymát. Ha a hagyma és a szalonna szépen megpirult, borsozom, beledobom a szintén csíkokra vágott aszalt paradicsomot és a finomra vágott petrezselymet. A tésztát kifőzöm (friss tészta esetében ez max 2 perc) majd a szalonnás keverékre szedem. Összekeverem, ha szükséges adok hozzá a tészta főzővizéből és bazsalikomlevelekkel, reszelt pecorino sajttal tálalom.


Az első képet már megint "fantasztikusan" homályossá tette a blogger...

2010. szeptember 22., szerda

Rugelach - Karácsonyra hangolva


Igen, még picit korai, de én teljesen hülyét kapok a hidegtől és ilyen finomságokkal próbálom feldobni a napjainkat. (vagyis a napjaimat, mert nem értem, hogy Daniban milyen szerkeszet működik, de amikor én már a vastagpokrócba totálisan beleburkolódzom, ő még akkor is félpucéran fetreng a kanapén) Na de... többször szó esett már a rugelachról itthon - vagy csak én álmodoztam róla -, viszont nem volt hozzá konkrét receptem. Dani megkérdezte, hogy ne kérje-e el a receptet Boaz nevű kollégájától (ő bizony nem ebben az országban él) és én miért utasítottam volna vissza, hogy ilyen hiteles forrásból jussak hozzá eme csodás recepthez. A sütit lesütöttem egyszer. Fotó nem készült róla... eléggé gyorsan elfogyott. Így másnap összeállítottam egy következő adag tésztát, bevágtam a hűtőbe, hogy egy éjszaka pihentetés után újra süthessem a kiflikéket.

A rugelach és a croissant múltja is egy irányba vezethető vissza, ugyanis állítólag mindkettő a oszmán seregek fölött aratott győzelem megünneplésénak alkalmából születtek. Persze terjengnek róla olyan legendák is, hogy eleve a zsidó származású rugelach ihlette meg a bécsi pékmestereket és így készült el először a kifli. Eredetileg - ha jól tudom - nem krémsajttal készítették a tésztát, hanem aludttejjel, a krémsajtos változat a recept elamerikanizálódásának köszönhető. Leginkább  lekvárral, dióval, aszalt gyümölcsökkel töltik.

Sajnos nem egy olcsó sütemény, ráadásul nem is lesz belőle olyan hatalmas adag.



Hozzávalók a tésztához: (2,5 dl csészével mértem)
225 g krémsajt, 2 bögre liszt, 120 g vaj, 3/4 csésze barnacukor, 1 vaníliarúd magjai, csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:
2 marék aszalt sárgabarack, 2 marék dió, 4 ek. barnacukor, őrölt fahéj, málnalekvár (lehet más is)

tej, cukor, fahéj



Elkészítés:
A vajat robotgép segítségével krémesre keverem a krémsajttal. Hozzáadom a lisztet, a vanília kikapart magjait, a csipet sót és a cukrot. Az egészet fóliába csomagolom és egy éjszakára (ez nagyon fontos!) hűtőbe teszem.
Másnap az aszalt sárgabarackot apró kockákra vágom, a diót ledarálom, majd ezeket összekeverem a cukorral és a fahéjjal. A  tésztát 4 részre osztom, majd alaposan (fontos, mert a hosszú pihentetés ellenére is még viszonylag nehezen kezelhető a tészta) kilisztezett felületen egyesével kinyújtom őket 2-3 mm vastagságúra, megkenem lekvárral, megszórom a diós keverékkel, majd derelyevágóval 12 részre osztom a tésztakorongot. A háromszögeket a feltekerem, majd sütőpapírral bérelt tepsibe helyezem őket. A tetejüket megkenem tejjel, majd fahéjas cukorral megszórom a felületüket. 160°-ra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt megsütöm a süteményeket.

Nem lettek olyan nagyon szépek, hogy akár kereskedelmi forgalomba is lehessen őket hozni, de azért az ízük mindenért kárpótol!

2010. szeptember 18., szombat

Fügés-szilvás torta csokival és mogyoróval


Csütörtökön fügét kaptam a boltban! Igen, ez nálunk szenzáció, mert a piacon is ritka számban megy. Hát még mekkora csoda az, hogy lila fügét vettem. Nem mondom, hogy olcsó volt, de egy pár szemet bevállaltam... valami finomat szerettem volna belőle készíteni... valami különlegeset. Böngésztem a neten, bújtam az olasz gasztromagazinjaimat és végül rátaláltam erre a receptre. Nem tudom, hogy sikerült-e egy az egyben így elkészítenem, de nem is lényeg, az a fontos, hogy nagyon finom lett!

Régebben írtam már a blogomba egy kis cikket a fügéről (forrás terebess és wikipedia), ennél a bejegyzésnél, csak akkor még nem igazán volt népszerű a blogom, így gondoltam onnan kiszedem és bemásolom ide, hátha most már többeknek tudok vele érdekes infokkal szolgálni.



Tehát a fügéről:

Úgy hírlik, hogy a füge a török uralom idején kerülhetett országunk területére, amikor is a Gellért-hegy déli részén, a Balatonnál, illetve a déli fekvésű Pécs környékén a kivágott szőlők helyén ezt a növényt igyekeztek honossá tenni. A földközi-tengeri partszakasszal rendelkező országokban nagy jelentőséggel bír ez a felettébb zamatos, ízes gyümölcs.

A fügéknek négy csoportja van:

1. Kaprifikusz - terméseit parányi rovarok, fügedarazsak termékenyítik
2. Szmirnai - virágai önbeporzók és az érett termések sok magot tartalmaznak
3. Partenokarpia - közönséges vagy adriai füge - gyümölcsei megtermékenyítés nélkül érlelik be magukat
4. San Pedro - a második és harmadik csoport tulajdonságait egyesítik magukban

A Magyarországon termő fák/bokrok többnyire a 3. csoportba tartoznak. Ezek gyümölcse nem igazán alkalmas aszalásra, de frissen fogyasztva isteni.
A keletről származó szubtrópusi növényt napjainkban egész nagy területeken termesztik Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban, Törökországban, Algériában, Marokkóban és Szíriában.
A füge az eperfafélék (Moraceae) családjába és a Ficus nemzetségbe tartozik. (Ficus carica)
Sok száz parányi virág alkot egy a füge terméséhez hasonlatos virágot. Ezek idővel elhúsosodnak és ebből érik maga a gyümölcs. Ezek alakja számtalanféle lehet, a teljesen gömbölyűtől a majdnem csak körte formáig. Színük a lilásfeketétől kezdve a zöldig számtalan színárnyalatban pompázhat.



A meggyökeresedett növényeket szabadba és cserépbe is egyaránt ültethetjük, lényeg, hogy sok napfény érje. A fügebokrok hála az égnek nem kényesek, tűrik a száraz területeket és akár a városi szennyezettséget is egyaránt. Igen jól alkalmazkodnak a természeti viszonyokhoz. A gyümölcs friss állapotban csupán néhány napig tárolható. Az érett termés jelentős hányadú szőlőcukrot tartalmaz, ebből kifolyólag a szénhidrát tartalma is igen magas. Nem csoda, hogy a Szahara vidékén már 10 000 éve felismerték és nagyra értékelték a gyümölcs hatásait, hiszen remek tápanyagforrás jelentett.
A termésben és a fiatal levelekben található bioaktív anyagok emésztést elősegítő, lágyító, nyugtató, gyulladásgátló, méregtelenítő és köptető hatásúak.
A fügének mérgező hatása nincsen, viszont nagy mennyiségű fogyasztás esetén nem árt tekintettel lenni a gyümölcs hashajtó hatására.

Magas cukortartalma miatt pálinkát, alkoholt (pl. ecetet és bort) készítenek belőle. A fügebor kellemes zamatú, jellegzetes ízű, nagy alkoholtartalmú ital. A fügét az olaszok frissen, héjával együtt eszik, sokszor karikákra vágva pármai sonkával, sajttal fogyasztják. A fügét nagy mennyiségben aszalják. Különböző befőtteknek, lekvároknak, dzsemeknek jó alapanyaga, felhasználható torták, tészták töltésére, kiegészítésként mandulával, mogyoróval, fenyőmaggal, pisztáciával és még számtalan fűszerrel ízesíthető. Ezeknek csak a képzelet szab határt...

A fügefa egyike a legősibb kultusznövényeknek. Termése a kezdetekben gyógyszerként szerepelt, majd - ki gondolta volna - az ókorban már a fennhéjázás, féltékenység és irigység tárgyává is vált.

Az egyiptomiak körülbelül a 12. dinasztia idejétől kezdve művelték a fügetermesztés "iskoláját", igen magas szinten. Erről árulkodnak a korabeli papirusztekercsek is, miszerint a fügeültetvények hatalmas területeket foglalhattak el.



A fügetermesztésének és fogyasztásának igazi mesterei azonban a görögök és a rómaiak voltak. Pl. a hellének elismerésének jele volt az is, hogy Athén városának címerében is helyet kapott a füge.
A rómaiak fügemániájáról árulkodik, hogy Romulust és Remust - a város alapítóit - az anyafarkas egy fügefa árnyékában táplálta tejével.

A fügefa a házasság, a termékenység, a szerelmi gerjedelem és a nőiesség szimbóluma. Gautana Sziddhárta, az indiai Bódh Gajában egy magas fügefa (bódhifa) alatt ülve világosodott meg, vált Buddhává. A buddhisták hite szerint a bódhifa magát Buddhát jelképezi. A Bibliában is megemlékeznek erről a gyümölcsről. A fügefát a jó és a rossz tudás fájának tartották. A Szentírásban a füge, a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az Ígéret Földjének legkiválóbb növényei közé tartozott.

A nagy birodalmak bukásával lassan a fügét övező mítoszok is halványulni kezdtek, szépen lassan feledésbe merültek, de ettől függetlenül a mai napig népszerű gyümölcs.


Végül, de nem utolsó sorban a recept:

Torta di fichi, cioccolato e nocciole - Fügetorta csokoládéval és mogyoróval

Hozzávalók:
140 g vaj, 300 g liszt, 5-6 szem füge, 5-6 szem szilva, 2 dl tej, 3 tojássárgája, 2 tojás, 2 ek. hideg víz, 1 citrom lereszelt héja, csipet só, 100 g nádcukor, 40 g mogyoró, 40 g keserűcsoki



Elkészítés:
120 g vajat gyorsan összedolgozok 300 g liszttel, 3 tojássárgájával, 75 g cukorral, csipet sóval, a citromhéjjal és 2 evőkanál vízzel. Ha a tészta gombócba összeállt, fóliába csomagolom és 1-2 órára a hűtőbe teszem. A mogyorót megpirítom és durvára darálom. A csokit késes robotgépben szintén durvára őrlöm. Egy 30 cm-es tortaformát vajjal kikenek, beszórom a felületét a darált mogyoróval. Ezután belehelyezem a tésztát és elrendezem rajta a negyedekbe vágott gyümölcsöket. A két tojást alaposan kikeverem a 2 dl tejjel, a darabos csokival és 25 g cukorral. Ezt a folyadékot ráöntöm a gyümölcsökre, majd a tortát 180°-ra előmelegített sütőben 50 percig sütöm. Hagyom kihűlni és csak azután szeletelem!

2010. szeptember 17., péntek

Puglia-i focaccia krumplival, koktélparadicsommal és oreganoval


Már régóta ki szerettem volna próbálni a krumplis tésztájú focacciat, de mindig egyszerűbb volt a szimplát készíteni, nem kellett szarakodni a krumplifőzéssel-pucolással-töréssel. Most (mert annyi időm van :D) elszántam magam és megcsináltam! Nagyon finom, puha, ízletes tésztát kaptam. A recept a Sale e Pepe-ből származik (hasonlóan is fotóztam, mint ahogy az újságban van).

Mostanában csak tornyosulnak az asztalomon az olasz gasztromagazinok, de van olyan, amit még csak átlapoztam, mert nem volt időm alaposabban beleolvasni... nem baj, majd lezajlik a szezon és újra (ha nem is nap, mint nap) sok-sok recepttel jövök!

Hozzávalók:
500 g liszt, 25 g friss élesztő, 15 g cukor, 300 g főtt, áttört krumpli, koktélparadicsom, friss oregano, só, olívaolaj, 2 dl langyos víz

Elkészítés:
Az élesztőt felfuttatom a cukorral a 1 dl langyos vízben. A lisztből, élesztős és plusz 1 dl (lehet, hogy elég ennél kevesebb is) vízből, az áttört, kihűlt krumpliból, 1,5 teáskanál sóból és 2 evőkanál olívaolajból ruganyos tésztát dagasztok. Letakarom és kelni hagyom két órát. Ezután átdagasztom és egy sütőformába nyomkodom. A tetejükre helyezem a paradicsomokat és megszórom oreganolevelekkel. Hagyom még egy fél órát kelni, majd 35-40 percre 200°-os sütőbe tolom.

Csináltam egy újabb kollázst (anno a száraztésztákból nyomtam egy ilyet), most a fűszernövényeim kerültek terítékre.
Ennél a receptnél ezek az oregano levelek játszották az egyik főszerepet :)


Sorrendben:
Bazsalikom, menta, citromkakukkfű, zsálya, currylevél, levendula, petrezselyem, oregano, citromfű, kakukkfű, rozmaring, lila bazsalikom.

 

2010. szeptember 12., vasárnap

Indul a Makifood Főzőiskola 6. szemesztere!


Augusztus 31-én levelet kaptam a Makifood Főzőiskolától, hogy szeretettel várnak a szeptember 7-én tartandó zártkörű sajtóuzsonnára. Nagy lelkesedéssel azt válaszoltam, hogy persze, ott leszek... azonban nem megy ez olyan könnyen, hiszen fix munkahelyem van, ráadásul az év egyik legnagyobb rendezvényének nyitónapja előtt álltunk, sehogy sem tudtam volna megoldani, hogy kedden 15:00-kor én Budapesten megjelenjek. Így erről csúnyán lemaradtam. Szerencsére levélben megkaptam szíves felhasználásra a sajtóanyagot és most írok pár sort ezzel kapcsolatban (nem, senki nem fizet nekem ezért, szó nincs reklámról).

Maki filozófiája, hogy gyorsan, egyszerűt és egészségeset alkossunk egy csöpp pikantériával. A főzőiskola egyik fő ismérve, hogy nem dolgoznak félkész, mirelit, illetve mesterséges ízfokozókat tartalmazó alapanyagokkal. Fontos a minőség, emellett nem rugaszkodnak el totálisan a földtől, otthon is elkészíthető, ugyanakkor villantós fogásokat készítenek. Az órák nem csak egy receptsor lefőzéséből állnak, hanem elméleti oktatással kezdődnek. Megismerhetjük az alapanyagokat, valamint egyéb háttérinformációkat kaphatunk az étellel, étkezési szokásokkal kapcsolatban.

A szemeszter újdonsága, hogy feltűnik tanárként Bereznay Tamás, a magyar konyha szerelmese és Raj Ráhel, aki a hagyományos zsidó konyhát mutatja be kurzusain.

Az új tanév szeptember 16-án indul, aki teheti, jelentkezzen! Remélem egyszer nekem is lesz rá időm, hogy részt vehessek az órákon és tanulhassak a nagyszerű tanároktól!

További információ a www.makifood.com oldalon. (a kép is erről az oldalról származik)

2010. szeptember 11., szombat

Cozze gratine


 ... azaz kenyérmorzsában sült feketekagyló. Ezzel a fogással gyakran találkozni az olasz vendéglők, éttermek étlapjain, nagyon népszerű és személy szerint nekem az egyik kedvencem. Előételként szokás fogyasztani, bár nekem most tökéletesen megfelelt főfogásnak is. Ha sikerül friss feketekagylóhoz jutnunk, akkor semmi akadálya annak, hogy elkészítsük, hiszen nagyon-nagyon egyszerű étel!

A szavazás (gondolom már láttátok) lezárult a blogomon és úgy néz ki, hogy legtöbben a receptfüzetet szeretnétek karácsonyi ajándékként a blogomon látni. Így a "szokásos" falinaptár mellett jön majd a receptfüzet is! Részletekről majd karácsony környékén írok...

Ritkán nézek híradót a tévében, de tegnap egészen véletlenül odakapcsoltunk. Azt a hírt közölték, hogy sárlavina árasztott el egy dél-olasz kisvárost... furcsa érzés kerített hatalmába és ahogy ránéztem a tévé képernyőjére, máris láttam, hogy az én gyönyörű Atranimról van szó! Nagyon megrázott, hiszen ez a város a szívem csücske... Remélem, hogy hamar össze tudják szedni magukat a lakosok, segítenek egymáson (normál esetben is igen segítőkész emberek, gondolom ilyen tragédia esetén ez fokozódik...) és újra a régi, bájos fényében tündököl majd a kisváros. Valószínűleg imádott éttermünk - Mistral - is hatalmas károkat szenvedett, erőt és kitartást kívánok nekik!
(Nem is tudom, miért írtam le ezeket a sorokat, csak valahogy kibukott belőlem... pláne, hogy ez a kaja is egy az egyben az ott eltöltött csodás napokat/heteket idézi fel bennem. Ez az a külföldi város, ahol eddig a legtöbb időt - 1 hónapot - töltöttem.)

 

Hozzávalók:
3-4 szelet száraz kenyér, 20 db feketekagyló, 1-2 tk. citromlé, 2 ek. durvára vágott petrezselyem, 1 gerezd fokhagyma, olívaolaj

Elkészítés:
A kagylókat megtisztítom, majd lefedve, pár perc alatt megpárolom őket. Amik csukva maradtak, kidobom. A kagylóhéjat kettészedem és a húsát az egyik héjba helyezem. Sütőtálba teszem őket szépen egymás mellé. Robotgépben ledarálom a szárazkenyeret a petrezselyemmel, a fokhagymával, a citromlével és kevés olívaolajjal. Ebből a morzsából 1-1 teáskanálnyit a kagylókra teszek, majd 200°-ra előmelegített sütőben, 10 perc alatt szép pirosra sütöm őket. Meglocsolhatjuk még kevés olívaolajjal, majd melegen fogyasztjuk!

 

2010. szeptember 5., vasárnap

Zöldfűszeres, rókagombás bruschetta - VKF! 37.

 
Tudom-tudom, nem rég szerepelt a blogomon egy vargányás bruschetta recept, de a mostani rohanós napjaimban ennyire telik tőlem (na jó, volt már itthon közben lasagne házi tésztából, sajtban sült csirkemell, tiramisú, fagyi stb.), de ez annyira finom lett, hogy úgy gondoltam, igazán elfér az itteni gyűjteményben. Szombaton esküvőzés előtt, reggel még kimentünk a piacra, ahol ismét vettem friss gombát, sárga rókagombát és vargányát. (ezúttal alaposabb körültekintéssel jártam el a vargányavásárlás körül, mert levágattam a gombák tönkjeinek végét, hogy megbizonyosodjak róla, hogy kukacos-e vagy sem). A vargányára sajnos nem volt időm, így azt lefagyasztottam, de a rókagombából futotta erre a nagyon gyors finomságra. Mostanában elég jó a gombatermés, köszönhető ez a "csodálatos" esős időnek.


 A piacon (Fehérváron) a csarnok területén kívül van egy virágárus bácsi, akinek voltak nagyon szép fűszernövényei is. Én most rozmaringot, kakukkfüvet és zsályát vettem, de mondta, hogy tud mindenféle különlegességgel szolgálni, pl. izsóppal, csomborral stb. Legközelebb szeptember végén jön árulni!! (konkrét fűszernövény dzsungel van a konyhaablakomban)

Hozzávalók:
30 dkg sárga rókagomba, 2-3 nagy levél zsálya, 2 ág kakukkfű, 1 ág rozmaring, 2 ek. vaj, só, bors, olívaolaj,


Elkészítés:
A gombát kevés olívaolajon egy serpenyőben megpirítom. Ezután hozzáadom a vajat, a fűszernövényeket, sózom és borsozom. Amikor elfőtt a leve a gombának, felöntöm kb. 0,5 dl vízzel és ezt is elfőzöm róla. (ekkorra szépen bevonja a gombákat a krémes, vajas szósz). Kenyeret pirítok, bedörzsölöm őket fokhagymával, majd a tetejükre halmozom a gombát.


És ez a fűszernövény dzsungelem. Van itt menta, fodros metélőpetrezselyem, oregano, citromfű, citromkakukkfű, kakukkfű, rozmaring (terülő és bokrosodó is), zsálya, aloe vera...