Spaghetti all'astice



HA VALAKINEK NINCS HOZZÁ IDEGZETE, AKKOR NE NÉZZE AZ ALÁBBI KÉPEKET ÉS NE OLVASSA EL A BEJEGYZÉST!

Nem, nem sznobériából vettünk élő homárt. Egészen egyszerűen Dani kiment a metroba... ő bizony, mint legféltettebb titkaimat tudó ember, kiválasztott egy példányt a rengeteg homár közül és itthon bizony meg kellett főzni. Tény, hogy régi vágyam volt, mindig ácsingózva néztem a nagy akváriumban a gyönyörű rákokat... Több helyen is utánanéztünk, hogy miként kell "tárolni" az élő homárt, olvastunk mindenféle okosságot, aztán nagy levegőt véve eldöntöttük, melyik alternatívát választjuk. Takarjuk le sós vizes ronggyal és tegyük a hűtőbe... csomagoljuk újságpapírba, tegyük hűtőbe... fektessük jégágyra... tegyük sós vízbe... Egy gyors guglizás után kiderítettük, hogy hány százalékos sótartalma van az Atlanti-óceánnak, majd kikevertünk 35 l vizet 87 dkg tiszta tengeri sóval, beleöntöttük a 100 literes akváriumunkba, beizzítottuk a levegőztetőt és beleengedtük éjszakára a homárt. Nagyon féltünk, hogy ezzel hülyeséget csinálunk, eléggé drága mulatság a homárral "játszadozni", de valami tudat alatti baromság azt súgta, hogy ez lesz a legjobb megoldás. Túlélte az éjszakát, sőt látszólag "jól" érezte magát. Gyűjtöttem az erőt onnantól kezdve hogy megláttam, hiszen nekem kell végeznem vele.




Nem vagyok vegetáriánus, abszolút eszem húst, halat, mindenfélét, csak valahogy eddig még egyszer sem volt rá példa, hogy nekem kelljen megölnöm a leendő ételem. Nagyképűen azt gondoltam, hogy "cö, ez csak egy döfés", de aztán ez nem volt ilyen egyszerű.... Kezdődött ott a probléma, hogy meg sem mertem fogni, ugyanis Dani azt mondta, ha megfogom, olyan mintha egy óriási pókot fognék. Na ezt nem kellett volna, ugyanis irtózatos rovariszonyom van. Húztam végül egy zacskót a kezemre és kihalásztam a vízből. Amikor megfogtam erősen csapkodott (állítólag mozgékonynak kell lennie egy homárnak, mert az azt jelenti, hogy húsos az állat), meg is ijedtem, hogy kiugrik a kezemből. Kivittük a konyhapultra... bepánikoltam. Én nem bírom leszúrni, egészen egyszerűen nem vagyok képes rá... sajnáltam. Tudom, ez eléggé álszent módon hangzik, hiszen a belőle készült ételt jóízűen elfogyasztottam, de egyszerűen nem bírtam még a kést sem rászegezni az élő állatra. Itt jött a képbe Dani. Ő megtette, bár azóta is szarul érzi magát miatta, azt mondta lelki trauma érte... (ez is álszent dolognak tűnhet, hiszen jól lakott ő is a húsával) Azért választottuk a homár megölésének ezt a verzióját, mert így legalább egyből elpusztul. Ha csak beletettem volna a serpenyőbe, hogy megfőjön, akkor szépen lassan halt volna meg, ami lényegesen hosszabb szenvedést jelentett volna.

Egyszer a nyáron már volt alkalmam megkóstolni az európai fajtát (meg merem kockáztatni, hogy az európainak sokkal édesebb a húsa, mint a kanadainak) Olaszországban, így volt minimális összehasonlítási alapom.



Hozzávalók 4 főre
  • 400 g spaghetti/linguine
  • 1 db 1-1,2 kg-os homár
  • 30 szem koktélparadicsom
  • 1 dl fehérbor
  • 2 mogyoróhagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • 3-4 ek. olívaolaj
  • 4-5 ek. passzírozott paradicsom
  • só, bors


Elkészítés:
  • Az élő homárt fektessük a hátára és a két szeme között döfjünk át egy éles kést. Ezután még mozogni fog, de ilyenkor már meghalt, csak az idegei rángatják az ollóit és a lábait.
  • Egy nagy méretű (fedővel rendelkező!) serpenyőt forrósítsunk fel, majd öntsünk bele az olívaolajat, dobjuk rá a finomra vágott hagymát és pároljuk meg.
  • Ha a hagyma megpárolódott rakjuk bele a homárt, öntsük fel a borral, fedjük le és főzzük 18-20 percig, amíg a homár páncéljának a színe tűzvörösre nem változik. Közben készítsünk elő egy nagy fazékba jéghideg vizet.
  • Ha a homár megfőtt, azonnal vegyük ki a serpenyőből majd tegyük a hideg vízbe, ezzel megakadályozva, hogy a forró páncélban tovább főjön a rák húsa.
  • A serpenyőben megmaradt "rákléhez" adjuk hozzá a félbevágott paradicsomokat, a passzírozott paradicsomot, ha szükséges sózzuk és borsozzuk, majd sűrítsük be a mártást.
  • Közben főzzük fogkeményre (!!) a tésztát.
  • A rák ollóit csavaró mozdulattal távolítsuk el a testről. A homárt vágjuk hosszában ketté (éles kés és olló szükséges hozzá). Kaparjuk ki a belsőségeket, szedjük ki a gyomrát. A farokhúst vágjuk apró darabokra.
  • A tésztát szűrjük le, adjuk a paradicsomos szószhoz, keverjük hozzá a felaprított farokhúst és a finomra vágott petrezselymet. (ha a tésztát fogkeményre főztük akkor nagyon sok ízanyagot magába fog szívni még és a keményítőtartalma még pluszban szépen be is sűríti a szószt)
  • Szedjük a tésztát tányérokba, díszítésként helyezzünk rá egy-egy ollót. (ebből ugye csak kettő van, tehát  érdemes 1-1 két fős adagot készíteni)
  • A rák ollóját roppantsuk meg óvatosan kombinált fogóval, kalapáccsal, vagy erre használatos célszerszámmal, majd húzzuk ki belőle egyben a húst!

Igazi királyi vacsora! Szó szerint!


Megjegyzések

  1. a lakotarsam meg Bostonban fozott ket homart, egyszeruen belevagtak oket a forro vizbe. csapkodtak, oszt` annyi. a pasim meg spaghetti con vongolet csinal minden vasarnap, a forro serpenyobe teszi a kagylokat allitolag nem ereznek fajdalmat.

    VálaszTörlés
  2. Leggyakrabban - fejjel előre -forró, sós-kapros vízbe rakják az élő homárt. A megfőtt példányt kettévágják, és eltávolítják a gyomrát - kemény zacskó a szemek mögött. Citrommal, ajolival pirítós kenyérrel egyszerű-elegáns-finom fogás. (Az ollókból speciális homárvillával lehet legkönnyebben kipiszkálni a húst).
    :-)

    VálaszTörlés
  3. Igen!!!!!!!!!!!!!!!!! Végre van itt is halpult!!!!!!!!!! Épp ma voltam bent megnézni. Úgy örülök neki, ezt eddig hatalmas hiányosságnak éreztem a fehérvári metroban. De már van, szóval nem csak a nyálamat fogom folyatni, ha a katalógusban meglátom majd a vörös tonhalat :D
    Isteni lehetett...szívesen megkóstoltam volna :)
    És a képek is nagyon jók. Milyen frankó piros színe van már :D

    VálaszTörlés
  4. Szegény :)
    Én úgy tudtam fagyasztóba teszik pár percre, hogy elkábuljanak

    Nagyon szép képek

    VálaszTörlés
  5. Lehet, mi is beüzemeljük az üres akváriumot egy éjszakára?
    Reni! hova írhatok neked e-mailt Amalfi úttal kapcsolatban?
    Nagyon felcsigáztál :P

    VálaszTörlés
  6. Szia! Végre nem kell a törökbálinti Metróba menni friss halért! Igaz,a nyitáskor nem volt túl nagy választék tengeri halakból, de jobb mint a semmi, nagyon örülök neki! :-)
    Az norvég egész lazac például abszolút megéri!

    Jól tudja Bianka, Portugáliában is fagyasztóban "kábítják" el őket, utána dobják a forró vízbe.

    A recept egyszerű és nagyszerű, a fotóid pedig - mint mindíg - most is gyönyörűek!

    VálaszTörlés
  7. Tudom, hogy még "humánusabb" módja az a fagyasztóban kábítás, de egyszerűen nem tudtam a mini fagyasztórekeszeimben úgy átcsoportosítani a dolgokat, hogy oda berakjak egy homárt, így más módszert kellett választanom. Átolvastam az összes szakirodalmam, könyvem, netes forrást mindent, aztán így lett a késes megoldás
    (Locatelli nyomán), hiszen így állítólag egyből meghal. Igen, a bontással, gyomoreltávolítással nem volt gondom, azt hála az égnek megtanultam a olaszoknál :) Homárvillám nincs :( valószínűleg nem is lesz, mert nem minden nap fogunk itthon homárt enni :)

    Amúgy tényleg kicsit szegényes volt a választék én is szerettem volna tonhalat és vajhalat venni, de már egyik sem volt :/

    Anna, írj nekem azeletnaposoldala@gmail.com címre! :)

    Ja visszatérve a megölés módszerére. Mivel én nem forró vízbe dobtam, hanem csak pároltam a homárt, ezért akartam, hogy meg legyen szúrva, hiszen a forró vízben, fejjel lefele bedobva gyakorlatilag egyből elpusztul, de a párolás idején csak szépen lassan megfőtt volna.

    A kagylókkal eddig nekem sem volt problémám, hiszen azokat is élve kell megfőzni, de ez valahogy egy "igazibbnak" tűnő állat és nem is tudom. Furcsa volt.

    VálaszTörlés
  8. Szia Reni. tudod miert ereztel buntudatot? mert hozza vagy szokva, hogy a hus az nem jar az allat megolesevel.. sajna nagyon elvonatkoztatnak ma ettol... es azert amikor neked kell megolnod a vacsoradat dobbensz ra... pedig az osszes ipari allatartasban elo allat szenved elete soran es a halalakor, a mi vacsorankert... mint te is latod, olyan nincs hogy humanus öles... :(

    VálaszTörlés
  9. hát igen. tök mindegy melyik módszert választom, egyik sem humánus. tisztában vagyok én vele, hogy minden állat szenvedett, amit megeszek, de...

    VálaszTörlés
  10. ... de akkor nem közvetlenül a Te kezeden szárad a vér. (Mondjuk így is Dani kezén szárad ;) ) Erről a lelki traumáról és jóízű evésről az egyik Simpsons epizód jutott most eszembe, ahol Homer eszi az óriáshomárját, amit korábban háziállatként tartott. Egyik pillanatban azt jegyzi meg, hogy hű de finom, a következőben pedig megsiratja ;)

    Nagyon jók lettek a képek! A macskás különösképp tetszik ;)

    VálaszTörlés
  11. Hát igen...trauma... a Julia-as filmben is élve főzte meg, vicces egy jelenet volt, de azóta nem is szeretnék homárt főzni. Most már még annyira sem... bár lehet kellene róla egy jó kis videót készíteni, biztos lenne nézettsége :)
    Egyébként a csirkét is meg kell ölni ugyebár... nagyanyáink csinálták,Még apukám is... sőt én még néztem is gyerekként. A piacon legutóbb árultak gyöngytyúkot... élőt. Itt bukott meg a dolog :)Marad a metro és a hűtőpult...

    VálaszTörlés
  12. Robi, hát igen, Dani kezén és lelkén szárad... :) A cica csúcs volt, nagyon rá volt indulva. Kaparta az akvárium falát, folyamatosan nézte a rákot.

    Kriszti, a Juliás film nekem is beugrott, így hogy már előtte leszúrtuk, így is rányomtam a fedőt a serpenyőre, nehogy felcsapja az a szegény állat.
    Igen, nekem is tök természetes volt, hogy a mama mellett ücsörögtem, amikor vágta a tyúkokat. Igaz, mindig utáltam annak a szagát, amikor leforrázta a madarakat, hogy könnyebb legyen őket kopasztani, de valahogy akkor nem bántotta a lelkem. Más volt... természetes. Nálunk is marad a hűtőpult.... :]

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése