2010. december 29., szerda

A fenomenális kókuszchips



Robinak köszönhetően ez a chips volt a decemberi GBT nagy slágere. Egészen egyszerűen nem lehet leállni róla. Nagyon eteti magát és nagyon finom... pedig én nem is szeretem túlzottan a kókuszt, illetve a kókuszos dolgokat. Jó ötlet lehet szilveszteri bulira, vagy akár filmnézéshez, baráti összejövetelekre stb. Ha a kókuszdiót ügyesen, óvatosan bontjuk fel, akkor nagyon szépen kiszedhető a húsa. Ez azért fontos, mert a chipshez szép szeletekre kell vágni a kókuszt és ha nagyon darabokban szedjük ki a kemény héjából, akkor nem lesz szép a végeredmény.



Amellett, hogy önmagában is nagyon jó kis nassolnivaló, ideális díszítés lehet különböző desszertekhez is, ugyanis nem csak finom, hanem még mutatós is. Jól nézhet ki egy torta tetején, vagy fagyin, de pohárkrémek dekorációjaként is simán bevethető. A kókuszdiót úgy tudjuk szakszerűen felbontani (legalábbis mi így szoktuk), hogy a kezünkbe vesszük, majd a folyamatosan forgatva megállás nélkül ütögetjük egy kés hátával. Nem kell tiszta erőből, inkább türelmesnek és óvatosnak kell lenni. Viszonylag rövid időn belül a dió kemény héja a felénél megreped és szépen ketté tudjuk szedni. A levét fogjuk fel egy edénybe.




Hozzávalók:
  • 2 db kókuszdió
  • 4-5 tk. porcukor

Elkészítés:
  • A diókat törjük fel, majd a húsukat zöldséghámozóval vágjuk nagyon vékony szeletekre.
  • A szeleteket szórjuk meg a porcukorral, forgassuk össze és 80-100°-os sütőben kb. 2 órán át szárítsuk.
  • Ezután rakjuk hűvös helyre, hagyjuk még levegőzni egy éjszakán át, majd dobozoljuk be.

7 megjegyzés:

Pixie Pie írta...

Meghiszem azt, hogy fincsi! Már ettem kókusz-chipset, de nem gondoltam, hogy porcukorba kell még forgatni. Tuti kipróbálom, köszi a recit! :)

Reni írta...

Szerintem elhagyható a porcukor és akkor még egyszerűbb a dolog :)

Gicus írta...

Én is csináltam már kókuszchipset, szerintem is nagyon finom! :)

Beatbull írta...

Örülök, hogy ízlett Neked így nem kókuszrajongónak is ;) Bár a friss kókusz szerintem teljesen más, mint a dobozos kókusztej vagy a szúrós szikkadt reszelék - sokkal enyhébb, kellemesebb, a zsiradék sokat számít benne.
Szerintem porcukor nélkül nem az igazi - hacsak nem enyhén rothadt és ezáltal eleve édes a kókusz húsa. Azt a nagyon kevés porcukrot érdemes rászitálni. Nem kandírozni, csak rászitálni - kicsit jobban kihozza az ízeket.

Reni írta...

Ági, ugye? :)

Robi, eredetileg én is rászitáltam a cukrot, csak végül összeforgattam az egészet, mert eléggé lusta voltam és nem egy rétegben terítettem szét a kókuszt a tepsiben, hanem csak rászórtam. Így ugye amikor rászitáltam a porcukrot, nem jutott mindegyikre és ezért összeforgattam. Nem lett kandírozott állagú, hanem hála az égnek ugyanolyan lett, mint amilyen Te prezentáltál :)
Igen, valóban a porcukor jobban kihozza az ízét a friss kókusznak. A dobozos kókusztejet is használom viszonylag sűrűn, de azt meg ugye inkább húsos ételekhez :)
Bár volt a múltkor a spooon-on Évától egy tojáslikőr recept kókusztejjel, amit tuti meg fogok csinálni, csak eddig még nem jutott rá időm.... na nem regélek :)

Beatbull írta...

Ja, ne érts félre, nem a bejegyzésben szereplő receptre értettem, csak arra hozzászólásra reagáltam, hogy a porcukor elhagyható-e - s szerintem nem, egy kevés kell rá, de ne annyi, hogy kandírozzuk. Az a pici viszont kihozza az ízét.
Ez a kókusztejes tojáslikőr nagyon jól hangzik! Megjegyzem ;)

Reni írta...

jaaa :)