2010. november 5., péntek

Diós-csokis cantucci



Miből látszik, hogy egy megszállott gasztroblogger él a lakásban? A derítőernyők és világítás fixen állnak a szoba sarkában, ha esetleg sötétben jutna eszébe bármit is alkotni (márpedig délután ötkor már sötét van), akkor is pikk-pakk fotózni tudjon.
Este nyolckor álltam neki ma cantuccit sütni, kapásból kétfélét... közben fotóztam a hozzávalókat, majd este tízkor a kész sütiket. Beteges? Hát  meglehet....



Amikor legelőször cantuccit sütöttem, valamit baromira elszúrtam, mert olyan atom kemény lett, hogy elrágni nem lehetett. Erről Dia barátnőm tudósított, ugyanis szegény karácsonyra kapta tőlem... hát akkor nem járt vele jól. Ezzel viszont garantáltan ki tudnám engesztelni, igazán finom lett! Igaz, a pekándióval agyoncsaptam az olaszos autentikát, de sebaj, jó ez így is :) A másik egy érdekes ízesítésű finomság lett, de nem árulom el milyen, majd kiderül a karácsonyi ajándékkiadványban. Én tejeskávéval nyomattam, de lehet borral, kakaóval, forrócsokival, teával.... vagy csak úgy magában is ropogtathatjuk.

Hozzávalók:
25 dkg rétesliszt, 2 tojás, 15 dkg cukor, 7 dkg dió/pekándió, 7 dkg csoki(pasztilla), 1/2 tk. szódabikarbóna


Elkészítés:
A hozzávalókat összegyúrom, majd két "laposabb" rudat sodrok belőle. A rudakat sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, majd 170°-ra előmelegített sütőbe tolom 30 percre. Ekkor kiveszem a sütőből a félig kész süteményt, a sütő hőfokát 140°-ra csökkentem, a rudakat kisujjnyi vastagságú szeletekre vágom, ismét sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom őket és 10 percre visszatolom a sütőbe. Megint kiveszem a sütiket, megforgatom őket és visszateszem újabb 10 percre a sütőbe. Ha a kekszek megsültek, légmentesen záró dobozba rakom őket.


Néhány fotó még a mai napról (ez megint egészen más téma ahhoz képest, amit eddig itt mutattam, dehát a fotózás a mindenem és ma egészen véletlenül egész nap velem volt a gépem :)

6 megjegyzés:

Dia írta...

No, majd idén karácsonyra, vagy akár előbb is várom. :) Most úgyis csokit ennék csokival. :)

Pocak Panna írta...

Nagyszerűek a képek és pekándió...oda vagyok érte meg vissza! Te hol találtál pekándiót? Vagy neten vette?
A tetkós képpel kapcsolatban: imádom! A tetoválást amúgy is, de ez a kép baromi jó lett! Csak nem beszereztél egyet? :)

Reni írta...

Dia :D

Panna, köszi! Pekándiót lehet kapni a fehérvári piacon, a magvasnál. :) Legelőször én is nagyon meglepődtem rajta, de azóta is fix terméknek számít. A tetkós képekkel kapcsolatban: ezeken épp az öcsémet varrták, de nekem is van kettő :) És még lesz... de még milyen.... :)

Pocak Panna írta...

Azt mondják (a tetkóra) ha egyszer beszerzel egyet, akkor olyan, mint a vírus, mindig vissza jön! Én is már nagyon régóta kacérkodom vele, imádom a tetoválásokat, olyan gyönyörűek!
Jah és még valami: én is mindig éjjel sütök-főzök, szerintem ez megszállottság! Dehát nem gasztroblogolnánk, ha nem lennénk megszállottak! :-)

starfi írta...

nekem is van tetkóm ;) és én is szeretnék még! :D

K.SZ. írta...

Kedves Blogíró!

Ezennel szeretném neked továbbadni a
One Lovely Blog Award díjat.

Itt megtalálod:
http://juharszirup87.blogspot.com/2010/11/egy-ujabb-dijat-kaptam.html

üdv.juharszirup