2010. október 9., szombat

Első vacsoránk a székesfehérvári 67 Étterem & Bistroban

(forrás: 67 Étterem & Bistro)

Székesfehérváron a Hiemer-házban található a város legszínvonalasabb (saját véleményem) étterme, a 67 Étterem & Bistro. Sokáig nem is tudtam róla, hogy Fehérvár a gasztronómiát kedvelő emberek számára ilyen üde színfoltot "rejteget" a belvárosában. Sokszor jártam, illetve járok a Hiemer-házban - esküvőfotózás révén, hiszen itt található a házasságkötő terem is -, de a cégtábla elolvasásán kívül tovább sosem jutottam. Ezt nagyon gáznak tartom a magam részéről, hiszen enni szerető (nem mellesleg minőségi ételt enni szerető) fehérváriként, a szürke hétköznapokba beletemetkezve tudomást sem vettem arról, hogy mi történik csaknem a közvelten szomszédságomban (ráadásul a belvárosban lakok). Aztán valamikor beleakadtam a neten egy fél mondatba -  "fehérvári 67 étterem" - és akkor kezdtem utánajárni annak, hogy akkor most miről is van szó? Rátaláltam a facebookon, aztán a Dining Guide-on is, csupa jót olvastam róla, így eldöntöttem, egyszer ide elmegyünk. A névnapom tökéletes alkalom volt hát Daninak, hogy meghívjon egy vacsorára. Asztalt foglalt péntek este 19:30-ra.

 (forrás: 67 Étterem & Bistro)

Szeretem Fehérvár belvárosát, szép, nyugodt, klasszikus. A Hiemer-ház felújítását 2008 augusztusában fejezték be, majd ezután került átadásra és vált láthatóvá a hétköznapi ember számára is. Tökéletes helyszín egy étteremnek. Telitalálat. A kocsival érkezőknek a parkolás kicsit nehézkes, ugyanis parkolni csak engedéllyel lehet a belvárosban, de könnyen találhatunk parkolót a pláza mögött, ahonnan mindössze 3-4 perc sétára van az étterem. Mi gyalog érkeztünk, így ezzel nem volt problémánk. Az étterembe beérve kellemes hangulat, barátságos és udvarias személyzet fogadott minket, majd a helyünkre vezettek.
A belső kialakítás tetszetős, keveredik a rusztika a modern belsőépítészeti elemekkel. (egyedül ami nekem nem passzolt a képbe, azok a krómozott állólámpák) A székek kényelmesek, a terítés letisztult. Az étlap változatosságról árulkodik, megjelennek rajta a magyar, valamint a nemzetközi (leginkább olasz irányba húz, ami nekem külön szimpatikus ugyebár) konyha ételei is. 

(ez saját fotó)

Nagyon át kellett gondolnom, hogy mit válasszak előétel gyanánt, majd kitaláltam, hogy burata sajtot eszek porított pármai sonkával és paradicsom sorbet-val, de sajnos a burata nem érkezett meg Olaszországból, így azt a következő ( :) ) alkalomra kellett halasztanom. Így kanyarodtam át a leves kategóriába és végül gombakrémlevest kértem. A leves sűrűsége pont jó volt, semmi nem húzta el más irányba a gomba ízét. A vargánya intenzíven jelen volt benne, ami nálam szintén telitalálat. A szép zöld színű fűszerolaj ízléses díszítésként szolgált és az íze is finom volt a levessel együtt. Ha pontoznom kellene, akkor bizony szívbaj nélkül megadnám rá az 5/5 pontot.

(forrás: 67 Étterem & Bistro)

Dani kukoricakrémlevest kért zöldfűszeres túróval, ami szintén tökéletes választásnak bizonyult, láttam az arcán, hogy minden kanál után ízorgia játszódik le a szájában. A tálalása nagyon elegáns volt, a tányér közepén helyezkedik el a zöldfűszeres túró, teteje bazsalikomlevéllel és retekcsírával díszítve és köré a felszolgáló önti kancsóból a csodálatos sárga színű, krémlevest. Egyszer biztos én is megkóstolom!Dani is 5/5 pontot ad rá.

A ház ajándékaként kaptunk egy-egy pohár gyöngyöző bort. (Mivel is érdemeltük ki ezt? Ez még rejtély....)

(ez is saját fotó)


A főételen megint sokat gondolkoztam, hezitáltam a halas, illetve a húsos fogások között. Végül húsos fogás mellett döntöttem, jól beválasztottam egy szintén gombás ételt, Stroganoff bélszín csíkokat ettem vargányával és vajas nudlival. Egy szó: Mennyei! A bélszín szépen, rózsaszínre sütve (nem vagyok hússzakértő, de szerintem tényleg tökéletesen volt sütve), a nudli légiesen könnyű, konkrétan elolvadt a számban, a vargánya pedig... és mindez cuki bébicsemgeuborkával megfejelve. Igazából nincs is mit magyarázni. Nem ajnározást akarok írni az étteremről, de erről rosszat nem tudok mondani. A tálalás ismét tetszetős és elegáns, szép tányérban, szép evőeszközökkel. Nálam 5/5.

Dani sem adta alább, argentin angus bélszín steaket evett konfitált hagymákkal és burgonyával. Az első falattól kezdve az utolsóig, végig áradozott arról, hogy mennyire jó a hús. Átsütve kérte, de így sem volt agyonvágva, profin, 100%-ig hozzáértő módon lett elkészítve. A szép ropogós kéreg csodásan rózsaszín, ízes nedvekkel telt belsőt takart. Ha jól tudom ezeket a húsokat Sous Vide technológiával készítik. A köret pont annyi, amennyi egy szelet steak-hez kell. Nagyon guszta volt! Csuklóból 5/5-öt ad rá, de akár még túlzásokra is képes, megadná a 6/5-öt is :)

A hús mellé egy Szelesháti vörösbort ittunk. (borszakértő nem vagyok, így ezt nem is forszíroznám)

(forrás: 67 Étterem & Bistro)

Desszert gyanánt megkérdeztük, hogy mit ajánl a ház, mákosguba és túrógombóc tippet kaptunk. Dani ette a gubát, én a gombócot. Dani szerint a guba is 5/5 volt (amúgy is mákmániás) én csak az angolkrémbe nyalakodtam bele, az finom volt. A túrógombócról sem tudok rosszat mondani - igazából amit írok nem más, mint szőrszálhasogatás -, csupán annyi "bajom" volt, hogy én jobban szeretem a kisebb gombócokat. Mondjuk piciből hármat és nem egy nagyot :) Az íze jó volt, az állaga könnyű. Én így 4/5-öt adok rá.

Az árak megfizethetők, bár mi most nem vagyunk jó összehasonlítási alap, mert sikerült a legdrágább főételeket kiválasztanunk és a bor sem a legolcsóbb választás volt (de nagyon finom!). Egy normál, 3 fogásos vacsora, itallal, 2 főre megvan 10-12ezer forintból.

Összességében rosszat nem tudok mondani, minden étel finom volt, minden tetszett. A hangulat nagyon jó volt, kimondottan élveztem a tangóharmonikás zenéjét, ami még valami pluszt adott a tegnapi vacsorához. Biztos, hogy még jövünk!

8 megjegyzés:

Gicus írta...

Még nem is hallottam erről az étteremről. Azt hiszem mi is ki fogjuk próbálni. :)

Reni írta...

Nekem most már a kedvencek sorát bővíti :)

Névtelen írta...

Tetszik a bejegyzéesd, de Nekem egészen más tapasztalataim vannak az étteremről. Mindössze egyszer voltam és nagy elvárásokkal érkeztem. Ami a legviccesebb számomra az a ruhatárolási módszerük. Elég kellemetlenül gondolok vissza arra a ruhatárolóra, amit egy szűk folyosón keresztül féloldalazva lehetett elérni...
Valamint örömmel olvasom Nálad is, hogy van dohányzóhelye az étteremnek. Mi is úgy tudtuk, interneten is ezt olvastuk. Nekünk csípőből mondta a nem túl szimpatikus pincér, hogy nincs. Ezen nem ttkolva meglepődtünk, de javasolta, hogy menjünk ki a szabadba, ha rá kívánunk gyújtani.
Amivel nem is lenne gond, ha nem hírdetik magukta dohányzónak is. Ez kb 1 hónapja történt.

Reni írta...

Az általad felsoroltak közül egyiket sem volt alkalmunk konkrétan tapasztalni, mert mi eleve a nemdohányzóba kértünk helyet (egyikünk sem dohányzik), így ugye nem tudtunk azzal szembesülni, hogy hoppá mégsem lehet dohányozni. A ruhatárolási módszert sem volt alkalmunk meglátni, mert 2 perc sétára lakunk az étteremtől és így még kabátunk sem volt. A magas elvárásaim nekem is megvoltak és akkor mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy semmi negatívat nem tapasztaltunk.

Kiko írta...

Nagyon jól sikerült ez a beszámoló Reni! Esküszöm, ha tehetném, én is kipróbálnám az éttermet :)
Utólag igaz, de boldog névnapot kívánok!

Reni írta...

Kinga, örülök, hogy tetszik! Ez volt a cél, hogy kedvet kapjanak az emberek elmenni ide :)

Rita írta...

Mi 2 hete jártunk ott először (de nem utoljára :-)) barátainkkal. Mondhatom, fantasztikus volt! Könnyed, mégis elegáns kiszolgálás, finom pálinkák és borok, az ételek pedig kifogástalanok... Megérdemlik a 10. helyet, de szerintem lesz ez még jobb is :-))) Büszkék lehetünk, hogy Fehérváron van egy ilyen étterem:-) Ideje volt...
És hát sok sikert nekik!!!

Reni írta...

Szia!

Örülök, hogy kellemes vacsorát tudtok magatok mögött!
Reméljük a legjobbakat! ;)