2010. szeptember 18., szombat

Fügés-szilvás torta csokival és mogyoróval


Csütörtökön fügét kaptam a boltban! Igen, ez nálunk szenzáció, mert a piacon is ritka számban megy. Hát még mekkora csoda az, hogy lila fügét vettem. Nem mondom, hogy olcsó volt, de egy pár szemet bevállaltam... valami finomat szerettem volna belőle készíteni... valami különlegeset. Böngésztem a neten, bújtam az olasz gasztromagazinjaimat és végül rátaláltam erre a receptre. Nem tudom, hogy sikerült-e egy az egyben így elkészítenem, de nem is lényeg, az a fontos, hogy nagyon finom lett!

Régebben írtam már a blogomba egy kis cikket a fügéről (forrás terebess és wikipedia), ennél a bejegyzésnél, csak akkor még nem igazán volt népszerű a blogom, így gondoltam onnan kiszedem és bemásolom ide, hátha most már többeknek tudok vele érdekes infokkal szolgálni.



Tehát a fügéről:

Úgy hírlik, hogy a füge a török uralom idején kerülhetett országunk területére, amikor is a Gellért-hegy déli részén, a Balatonnál, illetve a déli fekvésű Pécs környékén a kivágott szőlők helyén ezt a növényt igyekeztek honossá tenni. A földközi-tengeri partszakasszal rendelkező országokban nagy jelentőséggel bír ez a felettébb zamatos, ízes gyümölcs.

A fügéknek négy csoportja van:

1. Kaprifikusz - terméseit parányi rovarok, fügedarazsak termékenyítik
2. Szmirnai - virágai önbeporzók és az érett termések sok magot tartalmaznak
3. Partenokarpia - közönséges vagy adriai füge - gyümölcsei megtermékenyítés nélkül érlelik be magukat
4. San Pedro - a második és harmadik csoport tulajdonságait egyesítik magukban

A Magyarországon termő fák/bokrok többnyire a 3. csoportba tartoznak. Ezek gyümölcse nem igazán alkalmas aszalásra, de frissen fogyasztva isteni.
A keletről származó szubtrópusi növényt napjainkban egész nagy területeken termesztik Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban, Törökországban, Algériában, Marokkóban és Szíriában.
A füge az eperfafélék (Moraceae) családjába és a Ficus nemzetségbe tartozik. (Ficus carica)
Sok száz parányi virág alkot egy a füge terméséhez hasonlatos virágot. Ezek idővel elhúsosodnak és ebből érik maga a gyümölcs. Ezek alakja számtalanféle lehet, a teljesen gömbölyűtől a majdnem csak körte formáig. Színük a lilásfeketétől kezdve a zöldig számtalan színárnyalatban pompázhat.



A meggyökeresedett növényeket szabadba és cserépbe is egyaránt ültethetjük, lényeg, hogy sok napfény érje. A fügebokrok hála az égnek nem kényesek, tűrik a száraz területeket és akár a városi szennyezettséget is egyaránt. Igen jól alkalmazkodnak a természeti viszonyokhoz. A gyümölcs friss állapotban csupán néhány napig tárolható. Az érett termés jelentős hányadú szőlőcukrot tartalmaz, ebből kifolyólag a szénhidrát tartalma is igen magas. Nem csoda, hogy a Szahara vidékén már 10 000 éve felismerték és nagyra értékelték a gyümölcs hatásait, hiszen remek tápanyagforrás jelentett.
A termésben és a fiatal levelekben található bioaktív anyagok emésztést elősegítő, lágyító, nyugtató, gyulladásgátló, méregtelenítő és köptető hatásúak.
A fügének mérgező hatása nincsen, viszont nagy mennyiségű fogyasztás esetén nem árt tekintettel lenni a gyümölcs hashajtó hatására.

Magas cukortartalma miatt pálinkát, alkoholt (pl. ecetet és bort) készítenek belőle. A fügebor kellemes zamatú, jellegzetes ízű, nagy alkoholtartalmú ital. A fügét az olaszok frissen, héjával együtt eszik, sokszor karikákra vágva pármai sonkával, sajttal fogyasztják. A fügét nagy mennyiségben aszalják. Különböző befőtteknek, lekvároknak, dzsemeknek jó alapanyaga, felhasználható torták, tészták töltésére, kiegészítésként mandulával, mogyoróval, fenyőmaggal, pisztáciával és még számtalan fűszerrel ízesíthető. Ezeknek csak a képzelet szab határt...

A fügefa egyike a legősibb kultusznövényeknek. Termése a kezdetekben gyógyszerként szerepelt, majd - ki gondolta volna - az ókorban már a fennhéjázás, féltékenység és irigység tárgyává is vált.

Az egyiptomiak körülbelül a 12. dinasztia idejétől kezdve művelték a fügetermesztés "iskoláját", igen magas szinten. Erről árulkodnak a korabeli papirusztekercsek is, miszerint a fügeültetvények hatalmas területeket foglalhattak el.



A fügetermesztésének és fogyasztásának igazi mesterei azonban a görögök és a rómaiak voltak. Pl. a hellének elismerésének jele volt az is, hogy Athén városának címerében is helyet kapott a füge.
A rómaiak fügemániájáról árulkodik, hogy Romulust és Remust - a város alapítóit - az anyafarkas egy fügefa árnyékában táplálta tejével.

A fügefa a házasság, a termékenység, a szerelmi gerjedelem és a nőiesség szimbóluma. Gautana Sziddhárta, az indiai Bódh Gajában egy magas fügefa (bódhifa) alatt ülve világosodott meg, vált Buddhává. A buddhisták hite szerint a bódhifa magát Buddhát jelképezi. A Bibliában is megemlékeznek erről a gyümölcsről. A fügefát a jó és a rossz tudás fájának tartották. A Szentírásban a füge, a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az Ígéret Földjének legkiválóbb növényei közé tartozott.

A nagy birodalmak bukásával lassan a fügét övező mítoszok is halványulni kezdtek, szépen lassan feledésbe merültek, de ettől függetlenül a mai napig népszerű gyümölcs.


Végül, de nem utolsó sorban a recept:

Torta di fichi, cioccolato e nocciole - Fügetorta csokoládéval és mogyoróval

Hozzávalók:
140 g vaj, 300 g liszt, 5-6 szem füge, 5-6 szem szilva, 2 dl tej, 3 tojássárgája, 2 tojás, 2 ek. hideg víz, 1 citrom lereszelt héja, csipet só, 100 g nádcukor, 40 g mogyoró, 40 g keserűcsoki



Elkészítés:
120 g vajat gyorsan összedolgozok 300 g liszttel, 3 tojássárgájával, 75 g cukorral, csipet sóval, a citromhéjjal és 2 evőkanál vízzel. Ha a tészta gombócba összeállt, fóliába csomagolom és 1-2 órára a hűtőbe teszem. A mogyorót megpirítom és durvára darálom. A csokit késes robotgépben szintén durvára őrlöm. Egy 30 cm-es tortaformát vajjal kikenek, beszórom a felületét a darált mogyoróval. Ezután belehelyezem a tésztát és elrendezem rajta a negyedekbe vágott gyümölcsöket. A két tojást alaposan kikeverem a 2 dl tejjel, a darabos csokival és 25 g cukorral. Ezt a folyadékot ráöntöm a gyümölcsökre, majd a tortát 180°-ra előmelegített sütőben 50 percig sütöm. Hagyom kihűlni és csak azután szeletelem!

12 megjegyzés:

Elif írta...

Micsoda képek! Megveszek pár szem fügéért...

Névtelen írta...

Húúúúúúúúúúú, de gyönyörűűűűűű! És ez a recept nagyon különleges, és fogyózás ellenére lehet, hogy nekiugrom valamikor, úgyis tripla szülinap lesz a családban, szóval torta gyanánt próbálkozom majd vele. Mondjuk nekem mázlim van füge-ügyben, két barátnőm kertjében is roskadozik a füge-fa, ha nem is ilyen szép lila, de finom! Vicces, nem is gondoltam, hogy a lila füge egy létező valami, azt hittem, a blogger-társad poénos nevet talált magának :-). Zsófi

marcsi írta...

Reni!
A Te blogod hatására, tavaly még lekvárt is főztem, igaz nem lilából. Az idén még a fügésnéni nem volt a piacon, de résen vagyok mert kipróbálnám ezt a receptet is.
No persze meg lekvárt is szeretnék főni.
Most is mint mindig, nagyon szépek a képeid.

Puszedli írta...

Ó, megint milyen képek! A végén még tényleg rászánom magam, hogy legurulok a piacra egy kis fügéért.. ne csináld ezt, tényleg nem szeretem! :)

Reni írta...

Elif, köszönöm :)

Zsófi, nehogy feladd a fogyókúrád emiatt! (magyarázok én, aki két hétnél tovább nem bír fogyózni...)
Igen, tényleg létezik lila füge, Olaszországban nagyon sokszor összefutni vele, akár az utcákon, akár az árusoknál.

Marcsi, örülök! Tavaly én sem találkoztam itthon lila fügével, így én is csak zöldből tevékenykedtem.

Niki, nehogy a végén rajtad maradjon, mert bebizonyosodik, hogy még mindig nem szereted a fügét :)

családi tűzhely írta...

Eszméletlenül szépek a fügék (jók a fotók:), és a sütit is megkóstolnám szívesen.

Reni írta...

Fotó nélkül, önmagukban is szépek voltak, nincs rajtuk semmi photoshop :))

A süti meg... hú, veszélyes :)

Csibe írta...

Füge, mogyoró, és még csoki is! Nem semmi, a látványról nem is beszélve! Szuper!!!

Reni írta...

Orsi, köszi!
Olyan őszi hangulatúak lettek ezek a fotók... elég gyér fényem volt, de kimondottan jót tett a végén a fotóknak ez a sötét hangulat.

szemirámisz írta...

Hát ez a süti valami nagyon csúcs lehet! A fotók pedig szuperek!
Az a lila füge a vérpiros belsejével...hú de megkóstolnám!

Reni írta...

köszönöm :)
durván szexi ugye? :))

ciripbogár írta...

hűűű, remek fotók, gyönyörű fügék, nem voltam eddig fügerajongó, de ezt most kipróbálom. Örülök, hogy rátaláltam a blogodra!