2010. augusztus 12., csütörtök

Carbonara... másképp


A Cucina Moderna aktuális számában láttam a carbonara spaghettinek ezt a változatát... eleinte csak szemeztem a fotóval és a recepttel, mert nem igazán tudtam elképzelni. Imádom a carbonarat, a klasszikusat, tojásost, szalonnást, parmezánost, de kapott egy esélyt ez a változat is.... Igazából.... Jó volt. Kimondottan finom volt a sok-sok ropogós padlizsánkocka (ami ez esetben a szalonnát helyettesítette, de Dani elviselte volna benne így is a húst, nekem annyira nem hiányzott). Sikerült is vele felborzolnom facebook-on a kedélyeket, mert hogy ez olyan, mintha a gulyáslevest ennék ananásszal...  pedig nem is olyan :))



Hozzávalók:
1 db közepes méretű padlizsán, 25 dkg linguine (vagy spaghetti), só, bors, olívaolaj, 3 tojás, 1 csokor petrezselyem, 10 dkg reszelt parmezán, liszt, napraforgóolaj a sütéshez



Elkészítés:
A padlizsánt felkockázom, majd megsózom, lisztbe forgatom és forró olajban ropogósra sütöm. A tésztát olívaolajos, sós vízben fogkeményre főzöm, majd tálba szedem és azonnal ráöntöm a reszelt parmezánnal, sóval, frissen őrölt borssal felvert tojásokat. Alaposan elkeverem, ha szükséges még adok a tésztához a főzővízből. Hozzákeverem a padlizsánkockákat, a finomra vágott petrezselymet, majd tányérokba szedem. Ekkor még szórhatunk rá kevés reszelt parmezánt vagy parmezán forgácsokat.



12 megjegyzés:

Antal Norbert írta...

Ki kellene próbálni.
Én, ha spagettit készítek, általában a "natúr" paradicsomosat szoktam. Abban sincs hús, és finom is.

Bianka írta...

Nagyon gusztán néz ki és a képek is most valahogy olyan szépek rusztikusak

Ágika írta...

Kurvajóóóók a fotók. Még a padlizsán szeleztek egymásra téve is izgalmas.

Névtelen írta...

Szia!

Szerintem nagyon izgalmas lehet így a "carbonara", én mindenképp kipróbálom! Egyébként annyira hangulatosak, szépek a fotóid, nem gondoltál még rá, hogy könyvet írj :-)? Jó, tudom, nem olyan egyszerű az, de szívesen végiglapoznék egy szakácskönyvet, amiben ezek a fotók díszelegnek :-)!
Zsófi

Dió Bisztró írta...

ZS E N I Á L IS :)) ÉNISÉNISÉNIS!!!

Reni írta...

Norbert, hajrá! Szerintem egy próbát mindenképpen megér! Van még rengetegféle tésztás étel a blogomon!

Bianka, köszönöm :)Lehet, hogy a szűrő miatt tűnnek ilyen rusztikusnak a fotók.

Ágika, köszii :) Szeretem ezt a szűrőt, (ilyen halvány indigókék vagy mifene), sokszor használom, bár ételfotókhoz eddig nem mertem nagyon...

Zsófi, aranyos vagy. Igazából annyira telített a gasztronómiai piac mostanában, hogy valami hatalmas újdonsággal kellene előállni, hogy valaki szakácskönyvet írjon... ilyet tőlem nem nagyon lehet várni, hiszen a klasszikus mediterrán és olasz konyha kedvelője vagyok és az ilyen témájú könyvekből nincs hiány...

Dió, köszönöm :) Neked is csak azt tudom mondani, hogy hát hajrá, pikkpakk megvan :)

Csibe írta...

Én is kérnék szépen!
Guszta, és biztosan nagyon finom is!

Reni írta...

Örülök, hogy tetszik :)

Á la carte írta...

Azért ez a könyv téma szerintem nem elvetemült ötlet. Telített a piac, igen, de továbbra is elég kevés a színvonalas könyv. Na mindegy, ez ennél bonyolultabb, de hátha egyszer... :)

Reni írta...

:)

vagy itt vannak a blogos "kiadványaim"

lesz idén is még egy-kettő :)

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon guszta a tészta, és tényleg jó ötletnek tartom ezt az "egészséges" carbonárát. Biztos, hogy meg fogom csinálni! Egy kérdés: kíváncsi vagyok TE miért teszel olívaolajat a tészta főzővizébe? Régen én is mindig tettem, magam sem tudom pontosan miért, talán mert olvastam valamelyik receptben. Aztán egyszer egy olasz társasággal vacsorázva, valahogy a tésztafőzésre terelődött a szó. Mindenkinek megvolt a maga "isteni" receptje, aztán egyszer csak rám került a sor. Amikor mondtam hogy olívaolajat teszek a főzővízbe, az egész társaság némán bambult rám:.... MINEK???...kérdezték. És nem tudtam meggyőző választ adni. Egyikük sem látott-hallott ilyet olaszhonban. Azóta én sem teszek, és ugyanolyan finom a tészta.
Üdv.
Éva

Reni írta...

Magam sem tudom a pontos magyarázatot.. :)
Mióta ezt a receptet megcsináltam, azóta már én is megtanultam, hogy a tészta főzővizébe csak egy pici só kell és az is közvetlenül az előtt, ahogy beledobom a lobogó vízbe a tésztát. Azóta én sem rakok bele :)
Szerintem ez is amolyan magyar, téves szokás....