Ízek és színek - beszámoló

A felvételek az Alba Orion Televízió Kft. kizárólagos tulajdonát képezik.
Minden jog fenntartva!

Legeslegeslegelőször Krisztinek szeretném megköszönni ezt az egészet, hogy kipattant az agyából ez az ötlet, felkeresett minket és ilyen jól összekovácsolódtunk!!

Tegnap lezajlott a fotókiállításunk megnyitója. Tökéletes volt, annyi ember eljött, amire még a legmerészebb álmainkban sem mertünk gondolni. Rengeteg ismerős és ismeretlen arc köszöntött minket és nézegette a fotóinkat.


Kicsit korán érkeztünk a helyszínre (pedig előtte túlestem egy Culinaris-os túrán is), elfoglaltunk egy asztalt és a ribizlilevemet szürcsölgetve vártam, hogy toppanjon már be egy ismerős ismeretlen arc. Nikiék érkeztek elsőnek, nagyon szimpatikusnak találtam. Tulajdonképpen pont olyan volt, mint amilyennek a blogján keresztül megismertem. Nem sokkal utána betoppant Kriszti is, előszedte a szóróanyag/emléklap gyanánt készíttetett könyvjelzőket, amivel volt még egy kis dolgunk. Ki kellett lyukasztgatni, majd fel kellett őket szalagozni. Jó móka volt, oldott volt a hangulat köztünk, hamar egy húron pendültünk.
Hála az égnek hamarosan Erika is megérkezett így teljes volt a kör.


Háromnegyed négykor még úgy tűnt, hogy hááát.. nem lesznek olyan sokan (az én ismerőseim már mind befutottak - köszönöm nektek!), aztán hirtelen olyan tömeg kerekedett, hogy konkrétan mozdulni nem lehetett a kávézóban. Megérkezett Bakcsy Árpád és Baracskay Angéla is (kis nehézség árán, mert a Critical Mass miatt le volt zárva a fél város).



Kriszti férje, Miki csendet teremtett hamar és röviden szólt rólunk, a kiállítókról néhány szót. Annyira, de annyira elmondhatatlanul zavarban voltam, hogy az valami elképesztő. Égett és tűzvörös volt az egész fejem. Nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy egy ilyen "felhajtás" egyik főszereplője legyek. (bár a vendégek elmondása szerint elég szoros verseny volt köztünk a fejvörösödési számban :D)



Árpád beszélt az ételfotózás múltjáról és jelenéről, Angéla pedig arról, hogy milyen hatással vannak a gasztroblogok a mai magyar gasztronómiára, illetve fordítva, hogy a csúcsgasztronómia miként hat a gasztroblogokra.



Aztán jött a sütizés... nem gondoltam volna, hogy kevés lesz a sütemény. Baromi hamar elfogyott, meg sem tudtam kóstolni a pattogócukorkás süteményt. Sőt négyünk közül szerintem semelyikünk nem evett sütit, így Niki is kimaradt a katartikus matchás madeleine-s élményből. Nem baj, mivel ilyen gyorsan elkapkodták őket, valószínű finomak voltak. Niki kakaócscsigát és kókuszgolyót hozott, Kriszti macaront (ami nem is macaron, de mégis), piskótatallérokat, epres kosárkát (azt hiszem) és sós falatokat (nem tudom mit, mert még csak megnézni sem tudtam) sütött, én matchás és parmezános madeleinet (az utóbbi nincs fenn a blogon), és chocolate chip cookies-t készítettem.


Mindenki zavarban volt, de mindenki nagyon jófej volt. Árpád mindegyikünkkel váltott néhány szót (vagyis elég sokat beszélgettünk), Angélával sajnos nem tudtam beszélgetni, mert folyamatosan le voltam foglalva (ami persze nem baj).


Hála az égnek eljöttek a drága barátkollégáim, vagy kollebarátaim, akik természetes, hogy velem (Fejér megyei lévén, egy Fejér megyei műsorba) riportoztak. Hála az égnek Árpáddal is készítettek interjút, így nem nekem kell kitölteni a műsoridőt, de azért levert a víz. Tény: nem vagyok jó interjúalany. Remélem azért jóóól megvágják majd azt az anyagot. Amint lehet, közzéteszem majd azt is itt! (már ha publikusnak érzem a fejem és a hangom rajta :D)



Összeségében nagyon-nagyon jó volt, reméljük lesz folytatás! Nagyon szépen köszönjük, hogy ennyien eljöttetek!
A fotók július végéig megtekinthetők!!

A képek vegyes tulajdonúak, a halszemek Erikához tartoznak, a többit Niki és az én párom lőtte.