2010. február 28., vasárnap

Sült cikória besamellel, szalonnával és mandulával


Sosem készítettem még cikóriát. Annyit tudtam, hogy nagyon keserű tud lenni. Tartottam tőle, hogy a kukában végzi majd, de finom lett. Sőt, nagyon is finom volt. Féltem, hogy Daninak nem fog ízleni, de neki is nagyon ízlett! Mivel mi szerettük a radicchio kesernyés ízét is, így nem ért váratlanul a cikóriáé sem, de lehet, hogy másnak ez az ehetetlenség határára sodorja ezt a zöldséget.

Most nem levest ettünk előételként, hanem ezt a sütőben sült cikóriát.



Hozzávalók:

4 db cikória, 4 ek. vaj, só, frissen őrölt bors, 2 ek. liszt, 0,5 l tej, 2 ek. reszelt parmezán, szerecsendió, 8 szelet szalonna (pancetta/bacon), 2 marék mandulapehely, 1/2 citrom leve

Elkészítés:
A cikóriákat félbevágom, majd kivágom "V" alakban a torzsákat (ez a keserű része). Egy serpenyőt felforrósítok, beledobok 2 evőkanál vajat, belehelyezem a cikóriákat, ráfacsarom a fél citrom levét, sózom, borsozom és hirtelen megpirítom a cikóriák mindkét oldalát. Közben egy kisebb fazékban felolvasztom a másik 2 ek. vajat, rádobom a lisztet, megpirítom, majd folyamatos kevergetés mellett felöntöm a tejjel, szerecsendiót reszelek bele, sózom és borsozom. Besűrítem, majd hozzáadom a parmezánt. Lehúzom a tűzről. A fél cikóriákat körbecsavarom 1-1 szelet szalonnával, majd hőálló tálba helyezem őket. Ráöntöm a besamelt és megszórom a tetejét mandulával. 200°-os sütőbe tolom, és kb. 20 percig sütöm, vagy amíg szépen elkezd pirulni a teteje.

11 megjegyzés:

Andi írta...

Én egyszer ettem, de keserű volt, biztos nem jól csináltam valamit.
De ez nagyon jól hangzik, ki fogom próbálni.

Thrini írta...

Mikor megláttam a bejegyzés címét, azonnal a keserű szó ugrott be a cikóriáról. Ááá ezek a előítéletek. Nem is ettem még cikóriát, de olvasom soraidat és látom, hogy neked is az első, és a keserű szót is láttam :))
Csoda klassz fotóid vannak! A cikóriát pedig, -ha tehetem- majd megkóstolom.

Bianka írta...

Tetszenek a képek, nagyon jól néz ki, de most sajnos csak a kép művészi értékét tudom magamba szívni. Nekem keserű.... Apuék meg kifejezetten imádják.

Mamma írta...

Reni, a cikóriának az a dolga, hogy keserű legyen:). Ha nem az, akkor gond támadt az örökítő szervekben. Ha mégsem szereted, párold előtte pár percre boros vagy enyhén ecetes vízben, öntsd le és úgy használd tovább.
Bár szerintem épp ez a kesernyés íz az izgalmas benne!

Így mandulával is nagyon jó lehet!

Mamma írta...

Reni, szerintem ez lehet a dolog mögött!:) Én is kedvelem az enyhén fanyar ízt és már fel sem tűnik:))

Reni írta...

Mamma, köszi a tippet a pároláshoz! Hülye vagyok, a radicchioval is így tettem :) A mandula szerintem is nagyon jó volt hozzá.

Nem tudom, de nekem tényleg nem tűnt keserűnek :) Kesernyésnek talán igen, de nem keserűnek. A trevisoi radicchio-ra emlékeztetett. Aztán lehet, hogy szeretjük ezt a kesernyés ízt és ezért nem tűnt vészesnek. De akkor erre felhívom a figyelmet a bejegyzésemben!

Reni írta...

Hopsz, közben módosítottam a hozzászólásom és lejjebb került :]

Gabah írta...

Nekem is rögtön az ugrott be, hogy bizony a cikória kesernyés, és ha nem az, akkor ott bajság van. :-))) Épp a múlt héten készítettem szinte ugyanúgy mint te, csak kivettem néhány levelet belülről -ez ment a szokásos salátába- a "gödörbe" meg a klasszikus spenótos-ricottás-tojásos-parmezános egyveleg került. Utána be a sütőbe, és kész a pikk-pakk majdnem könnyű ebéd.

Reni írta...

Akkor nálunk van a bajság, hogy szeretjük a kesernyést :) vagy ez nem is olyan bajság? :)

chriesi írta...

Imádom az első képed! Jövök is minden nap megnézni. :D

Reni írta...

Vidám, passzol a blogom színeihez :))