2009. október 31., szombat

Őszi séta a Bakonyban


Nem terveztük, hogy ma, de úgy alakult, hogy a Bakonyba mentünk, egészen pontosan Bakonynánára. Kirándultunk egyet, az időnk nagyon szép volt, bár azért érdemes volt rétegesen öltözni. Sütött a nap és az egész erdő sárga fényárban úszott. Csodálatos ilyenkor a természet, mikor téli álmára készül, s leveti tavaszi/nyári ruháját. Semmi extrát nem ettünk, vittünk sonkát, sajtot, paradicsomot és kenyeret. Néhány képet csatolok hangulatfokozónak.

Főzés szempontjából nem igazán tettem ki magamért a héten... tejbegríz és barátai voltak vendégek a konyhámban :)

2009. október 26., hétfő

Beindult a Gasztrotipp, a legújabb gasztronómiai portál!



Már nagyon vártam, hogy hivatalosan is be lehessen jelenteni és lám, elérkezett ez a pillanat is. Elindult a Gasztrotipp, a legeslegújabb online gasztromagazin DoctorPepper és Kicsi Vú jóvoltából. A tartalom folyamatosan bővül, a témák egyre sokoldalúbbak, a recepttár szépen lassan komplett kis adatbázist alkot. Olvashatunk itt könyvajánlót, cikket az olasz és görög konyháról, az erdei gombákról, a fűszernövényekről, gasztrorendezvényekről és még sok-sok másról.


Néhány cikk ízelítőül:
A görög konyha Viki "tollából"
Az olasz konyha
Gabi látószögéből
Foglalkozása teakóstoló
Hideg esték kedvence: a sajtfondü
A fűszernövények
Csokoládés érdekességek
Erdei gombák a konyhában
A hasznos holmik között kések az asztalon
és még sok-sok érdekesség

Mellesleg a cikkeimnél olyan receptek és fotók jelennek majd meg, amik itt nem láthatók és olvashatók! :)

2009. október 25., vasárnap

Grillezett afrikai harcsafilé bazsalikomos krumplipürével


Ha minden igaz jövő hónapban beruházunk egy jóféle objektívbe, így nem kell majd bosszankodnom a fotók készítése során. Új rendszer van itthon kialakulóban. Egy hónapon belül össze sem tudom számolni, hogy hányszor ettünk halat. Ez engem meglep, mert én elvileg nem is szeretem a halat... lehet, hogy most telt el az a bizonyos 7 év, ami után változik az ember ízlése. Amennyire csak lehet, igyekszem majd tartani magam ahhoz, hogy minden héten (de legalább két hétben) egyszer legyen itthon halétel. Lazachoz, tőkehalhoz, afrikai harcsához Fehérváron is hozzá tudok frissen jutni és tengeri herkentyűkből (tintahal kivételével, mert azzal sajnos fagyasztott formában nem volt szerencsém) is bevállalom a fagyasztott árut. Most egy igazán ízletes, gyors ebédet készítettem. A hal olyan puha, hogy elolvad az ember szájában...


Hozzávalók a püréhez:
80 dkg krumpli, 1 marék friss bazsalikomlevél, 2 ek puha vaj, 1 dl tejszín, só, 2 ek. reszelt parmezán

Elkészítés:
A krumplikat megpucolom, kockákra vágom, majd sós vízben megfőzöm. Ezután leöntöm róla a vizet, majd hozzáadom a vajat, bazsalikomot, tejszínt, a parmezánt és ha szükséges, akkor még sót. Botmixerrel krémesre turmixolom.

Hozzávalók a halhoz:
50 dkg afrikai harcsafilé, 1,5 dl tejszín, 1 ek friss bazsalikom, 1 ek friss snidling, só, fehérbors, olívaolaj (citromost használtam), citrom

Elkészítés:
Egy grillserpenyőt felforrósítok. Ha már elég forró, beleöntök egy kevés olívaolajat, majd ráhelyezem a halfiléket. Kb. 1,5-2 percig sütöm, majd megfordítom és sütöm egy percet. Ezután sózom, borsozom és felöntöm a tejszínnel, rávagdosom ollóval a bazsalikomot és a snidlinget. Rotyogtatom közepes lángon még 1-2 percig és kész is.


A tányérokra krumlipürét halmozok, majd ráhelyezem a filéket és meglocsolom a sütésnél fennmaradt tejszínes lével.

2009. október 23., péntek

Ricottás crostata sárgarépával



Mostanság eléggé nagy kedvenceink közé tartoznak a ricottás finomságok. Ezt a receptet a Sale e Pepe októberi számában találtam. Baromi finom lett, szívből ajánlom mindenkinek! Nem is érezni igazán, hogy sárgarépa van benne, igazából olyan, mintha valami gyümölcs lenne. Mindemellett a színe csodálatos. A krém élénk citromsárga a házitojástól és tök jól néznek ki benne a répadarabok.

Hozzávalók:
250 g liszt, 250 g ricotta, 200 g cukor, 75 g vaj, 2 tojás, 1 tojássárgája, fél zacskó sütőpor, 2 szál répa, csipet só, porcukor

Elkészítés:
200 g liszthez hozzáadom a sütőport, a puha vajat, 1 tojást, 125 g cukrot és a csipet sót, majd omlós tésztát gyúrok belőle. Fóliába csomagolom és berakom a hűtőbe 1 órára. A ricottát krémesre keverem a másik tojással és tojássárgájával, a lereszelt répával (közepes lyukú reszelővel), a maradék cukorral és liszttel. Kivajazok és lisztezek egy kapcsos tortaformát, belelapogatom a tésztát úgy, hogy legyen egy kb. 2 cm-es pereme. A ricottakrémet belekanalazom a formába és egyenletesen elosztom a tésztán. 180°-ra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt készre sütöm. Porcukorral megszórom a tetejét és szeletelem.

2009. október 22., csütörtök

Kakukkfüves citromkrém



Imádom a krémes desszerteket (na meg a tésztásakat is :), pláne azokat, amik 10 perc alatt elkészülnek. Ez a recept is egy ilyen. Nem kell megijedni az ízek párosításától, nagyon jók így együtt.

Hozzávalók:
2 citrom leve, 1 citrom reszelt héja, 4 tojás sárgája, 7 dkg cukor, 5 dkg liszt, 5 dl tej, 2-3 ág kakukkfű

Elkészítés:
A tejhez hozzáadom a citrom reszelt héját, a kakukkfűleveleket és a cukor felét. Felmelegítem, de nem hagyom, hogy forrjon. Közben a tojások sárgáját fehéredésig keverem a maradék cukorral. Ezután mehet bele a citromok leve és a liszt. Csomómentesre elkeverem és elkezdem szépen hozzáadagolni a meleg tejet is. Visszaöntöm az egészet a forralóedénybe és besűrítem közepes lángom a krémet. Poharakba töltöm, egy-egy citromszelettel és kakukkfűággal díszítem.

Tudatos vásárló vagyok-e?

Nikitől és Felhőlánykától is megkaptam a kérdést már egy ideje, most végre szántam rá időt, hogy megválaszoljam.

  1. Írd össze, mire van szükséged!
    Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

    Napi kis vásárlásokhoz nem nagyon szoktam cetlit írni, viszont havi „nagy bevásárláshoz” mindig. Néha-néha becsúszik egy-két nem is olyan szükséges dolog, de többnyire nem veszek felesleges dolgokat. Igazából engem nem érdekel, hogy mit akarnak rám tukmálni, én vagyok az, aki tudom, hogy mi kell nekem.

  2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
    Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

    Szoktunk piacozni, bár sajnos a fehérvári piacon nagyon sok olyan kereskedő van, akik szerintem ugyanúgy a nagykereskedésekből veszik az árut, ahogy a szupermarketek. Amikor vásárolok, igyekszem a néniktől vásárolni és ezzel őket támogatni. A helyi kisboltokba csak ritkábban járok. Bevallom, hogy a havi nagybevásárlás szupermarketben történik (Interspar, Spar) A mamám tojásait használom, gyümölcsöt is sokszor a nagymamáktól, szülőktől szerezzük.

  3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
    Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

    Sokszor akkor vásárolok, amikor munkából jövök és előfordul, hogy nincs nálam szatyor. Ha tudom hazaviszem a dolgokat kézben, de sokszor kénytelen vagyok venni egyet-egyet. Amikor Danival együtt megyünk, akkor legtöbbször hátizsákkal megyünk.

  4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
    A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

    Nincs autónk, nem is lesz egy darabig még… Én a leginkább gyalogolok, sétálok, Dani bicózni szokott. Van havi bérletünk, így ha messzebb megyünk, akkor buszra pattanunk.

  5. Vegyél helyi termékeket!
    Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

    Hát ez elég nehéz… ehhez a ponthoz nem mondhatnám, hogy tartom magam. Sok-sok olasz terméket veszek és hát a piacokon kívül nem igazán tudok máshol helyi termékhez jutni.

  6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
    Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

    Élelmiszernél nem szoktam külsőségekre adni. Ruhánál, bútornál stb. természetesen igen, de az már nem ide tartozik.

  7. Kerüld a vegyszereket!
    Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

    A vegyszerezett élelmiszereket, ahogy csak tudom, elkerülöm. Nálunk sajnos nincs biopiac, így csak korlátozottan tudom tartani magam ehhez. A tisztítószereket, mosóport megveszem és ezután is meg fogom, így a vegyszereket nem tudom száműzni az életemből.

  8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
    Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

    Nagyon ritkán elcsábulok, de ez a ritkábbik eset. Télen inkább konzervparadicsomot használok, hogy ne kelljen a vízízű szart használni.

  9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
    Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

    Elektromos fogkefénk van. Egyszer használatosokról, mint például papír zsebkendő, konyhai törlőkendő, egyéb higiéniai és tisztasági termékek viszont számomra elhagyhatatlanok.

  10. Olvasd el a címkéket!
    Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

    Mindig elolvasom a címkét. Na jó, amikor már századszorra veszem ugyanazt, akkor nem, de amikor először veszek egy terméket a kezembe, akkor mindig!

Én nem adom tovább senkinek a kérdést, mert már szerintem mindenki megválaszolta.. vagy ha még valaki nem, akkor most hajrá!

2009. október 18., vasárnap

Tejszínes, sáfrányos póréhagyma



A tegnapi ebéd főfogása mellé járt ez az egyszerű, de nagyszerű köret. Tökéletesen illett a grillezett lazachoz, de a lazacot Dani hamar beburkolta (meg nem is akartam igazából megvárattatni, így nem fotóztam inkább le), így csak ez a sárga gyönyörűség maradt. Gondoltam így is megérdemel egy bejegyzést külön. A Cucina Moderna-ban láttam az ötletet.

Hozzávalók:
2 szál póréhagyma, 1 dl tejszín, 1 kk sáfrány, só, bors, 1 ek vaj

Elkészítés:
A vajat megolvasztom, majd rádobom a felkarikázott póréhagymát és lefedve megpárolom. Ezután sózom, borsozom, rázúdítom a tejszínt és a sáfrányt. Összekeverem és alacsony lángon hagyom még egy 5 percet rotyogni. Gyönyörűszép színe lesz!
Hal mellé különösen jó volt, de én húshoz is bátran ajánlom.

Almás rétes


Emlékszem régen, mindig csodáltam, amikor a mama nyújtotta a rétestésztát. A konyha közepére beállította az asztalt, így kényelmesen tudtam minden irányból húzni a tésztát. Imádtam a rétesét, sőt... még a papának is megjegyeztem egyszer, hogy ne egyen annyit a rétesből, mert akkor nem marad nekem :) Igaz, ezt a tésztát készen vásároltam, de azért a végeredmény így is finom lett.

Hozzávalók:
12 lap rétestészta, 1,5 kg alma, 1 cs. főzés nélküli vaníliás puding, 8-9 ek. nádcukor, őrölt fahéj, 5-6 ek. zsemlemorzsa, 15 dkg vaj, 3 ek. tejföl

Elkészítés:
A sütőt előmelegítem 200°-ra. A vajat megolvasztom és összekeverem a tejföllel. Egy nedves konyharuhára fektetem az első lapot, majd megkenem a vajjal. Jöhet rá a következő, majd ismét megkenem. Összesen négy lapot helyezek egymásra úgy, hogy mindegyiket megkenem a vajjal. A tészta szórok egy kevés zsemlemorzsát, aljára halmozom egy csíkban az almát, megszórom fahéjjal, 2-3 evőkanál nádcukorral és 3-4 evőkanál pudingporral. Szorosan feltekerem és olajozott tepsibe helyezem. Még eljátszom kétszer ugyanezt. A sütőbe tolom, és kb. 10 perc alatt megsütöm. Felvágom, porcukorral megszórom és kínálom. A pudingportól az almát egy kellemes krém veszi körül. (ezért nem főztem el az alma levét)

Szárzeller krémleves


Ma igazán kitettem magamért, komplett menüt sorakoztattam fel ebédre. A leves nagyon egyszerű és nagyon finom. Amúgy is szeretem a krémleveseket, de így, hogy itt ez a csúnya idő, még jobban csúszik. :)


Hozzávalók:
1 csomag szárzeller, 2 szem krumpli, 1 dl tejszín, fehérbors, só, szárított bazsalikom, 1-1,5 dl tej, 5 dkg szalonna (pl. kolozsvári), reszelt parmezán

Elkészítés:
A zellert és a krumplit megtisztítom, majd darabokra vágom. Lábasba teszem, felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. A szalonnát kockákra vágom és zsírjára sütöm. Sózom, borsozom, megszórom bazsalikommal, majd puhára főzöm a zöldségeket. Ezután hozzáöntöm a tejszínt és botmixerrel összeturmixolom az egészet. A tejjel beállítom a sűrűségét, hozzádobok egy marék reszelt parmezánt és összeforralom az egészet. A szalonnát tányérokba adagolom, majd rámerem a levest.

2009. október 14., szerda

A csodás Campania - 3. rész


Ezzel a bejegyzéssel zárom nyaralós élményeimet, mert nem akarom azért túlzásba vinni a dolgokat. Capri után ismét egy pihenős napunk következett. Strandolást terveztünk, de sajnos egész délelőtt és kora délután is esett az eső, így punnyadtunk. Amikor elállt, mint akiket kilőttek, átlibbentünk Amalfiba, fagyiztunk, andalogtunk és este tartottuk magunkat a szokásos programhoz, a vacsorához Atraniban. Szombaton megcéloztuk Pompeit. Sorrentoba kék SITA busszal (6 €/fő), majd ott Circumvesuviana-val Pompeibe (Scavi - Villa della Misteria) mentünk. Mivel hétvége volt a napijegy 3,10 €-ba került.



Nagy turistaáradatra számítottam (hétvége lévén), de nem volt vészes. Volt néhány kirándulócsoport, diákok stb., de lazán csináltam abszolút turistamentes fotókat. A Vezúvra és Ercolanora időnk nem maradt, mert kb. dél körül érkeztünk és mire körbejártuk az egész területet, már kezdett sötétedni. Majd legközelebb.... :)

Elvannak a gyerekek.... :)

A következő mondatomért azért remélem nem leszek nagyon lehurrogva. Pompei csodaszép, egészen elképesztő, hogy ilyen állapotban fenn tudtak maradni komplett épületek a római korból, csak... tavaly a nászútunkat Rómában töltöttük el, ahol elkirándultunk Ostia-ba. Na ez tulajdonképpen ugyanaz, csak más a körítés.


Késő este értünk haza Atraniba, de nem annyira későre, hogy egy vacsora még ne fért volna bele :) Vasárnap ismét hesszeltünk a tengerparton, sétálgattunk a környéken, elkezdtünk ajándékok után nézelődni. Nagyjából körvonalazódott már, hogy ki mit kap, de erősen attól függött a dolog, hogy mennyi pénzünk marad, mert egy biztos, a királyi vacsorákról nem voltunk hajlandók lemondani.
Hétfőn viszonylag korán keltünk, úgy döntöttük, elmegyünk Nápolyba. Felkészítettek már sokan, hogy ilyen-olyan koszos a város, de ami a szemem elé tárult, minden várakozásomat felülmúlta. Ahogy kiléptünk a vasútállomásról hegyekben állt az utcán a szemét és mocsok, a szaros wc-papírtól kezdve, a használt betéteken át, a romlott szendvicsig. Sebaj elsétáltunk a történelmi belváros fele, ami szintén nagy "harc" volt, ugyanis kábé az egész város fel volt túrva.
Kikötő, Castel Nuovo, Piazza Plebiscito, sétálóutcák stb. A téren kívül mindenhol felállványzott épületeket láttunk, amire kíváncsi lettem volna, mind-mind konkrétan be volt csomagolva. A város tehát kicsit csalódás volt a csodálatos Amalfi-part után, 3-4 óránál többet nem is töltöttünk el itt. Vissza a Garibaldira, majd Circumvesuvianaval Sorrentoba, végül busszal haza. Elfogyasztottuk este az utolsó vacsoránkat a kedvenc éttermünkben (mert ugye kedden zárva vannak)
Kedden már rossz érzések kerítettek hatalmukba... örültem, hogy még itt vagyok, de tudtam, hogy szerda hajnalban indulnunk kell, elhagyjuk ezt az álompartot és ki tudja mikor jövök ide legközelebb. Mindig rossz onnan eljönni, ahol jól érezted magad, de ez... ez valami nagyon keserű dolog volt. A sírás kerülgetett, amikor lezártam a bőröndjeimet és amikor utoljára sétáltunk a környéken. Annyira szívesen maradtam volna még. Annyira nem akartam, hogy vége legyen ennek a két hétnek. Annyira sokáig vártam rá és annyira gyorsan elrepült.
Szomorúan vettem tehát tudomásul a fent említett tényeket, de nem volt mit tenni... Szerda hajnali négykor csörgött az ébresztőnk, előbújtunk az ágyból, majd negyed 6 körül már Amalfiban voltunk a buszállomáson, hogy felszálljunk a 05:45-kor induló nápolyi buszra. Csodálatos volt, örök élmény, hiszen bátran kijelenthetem, hogy a világ egyik legszebb helyén jártunk.



Ez a panorámakép 12 db fotóból áll :)
U.i.:
Mivel gasztroblog, így nem hagyom ki továbbra sem, hogy miket ettünk:
  • Péntek
    Reni: Tenger gyümölcsei saláta; Grillezett tintahal; Delizia al limone
    Dani: Marinált ajóka; Ricciola (helyi hal) paradicsomos szósszal; Körtés ricottatorta
  • Szombat
    Reni: Pizza Mistral – rucola, mozzarella, garnéla; Paradicsomsaláta; Körtés ricottatorta
    Dani: Pizza Marinara – fekete olívabogyó, szardínia, kapribogyó, paradicsom, fokhagyma; Körtés ricottatorta
  • Vasárnap
    Mindketten ugyanazt ettünk, a ház ajánlata alapján: Antipasti tál – helyi ízek; Házi tészta tintahallal; Körtés ricottatorta
  • Hétfő
    Reni: Garnéla rucolával; Ricciola (helyi hal) sütve citromos szósszal; Panna cotta karamellel és gratis cannolo siciliano
    Dani: Citromos polipsaláta; Ricciola (helyi hal) sütve citromos szósszal; Körtés ricottatorta és gratis cannolo siciliano

Egyik kedvenc desszertem: Delizia al limone

2009. október 13., kedd

A csodás Campania - 2. rész



A harmadik napon úgy döntöttük, hogy nem lógatjuk a lábunkat, elmegyünk Ravelloba. Dani rábeszélt, hogy induljunk el a túraútvonalon (a turistainfónál tök jó térképeket lehet kapni!) gyalog. Belementem, mert hát tényleg nincs olyan messze... viszont azzal én is tisztában voltam, hogy végig emelkedőnek kell majd mennünk. Hát kegyetlen volt! Szó szerint. A lépcsők számát úgy 5000-re saccoltuk (oda-vissza). Reggel kilenc körül indultunk és fél egyre érkeztünk meg. Azért a szenvedés ellenére baromi büszke voltam magunkra, hogy mi gyalog érkeztünk ide (az infónál mondták, hogy a lefele utat szokták csak javasolni gyalog, a felfelét semmiképp... ), nem busszal/autóval, mint általában a turisták. Minden esetre csodálatos "séta" volt, gyönyörű helyeken haladtunk át. Fotóztam is rengeteget.







Ravello egy igazi ékszerdoboz fenn a hegyekben, bájos kis utcákkal és épületekkel, viszont sajnos dugig (!) volt turistákkal. A zenei fesztiválról pont lecsúsztunk, 27-én ért véget. Ravelloban a következő látnivalókat tudom ajánlani: a Villa Rufolot és a Villa Cimbrone-t. Mi nem mentünk be egyikbe sem, mondván úgyis járunk még erre... :)











Hazafele egy óra alatt hazaértünk, hiszen lefele kellett lépcsőzni. Baromi éhesek voltunk, és amikor leértünk Atrani főterére, akkor szembesültünk a következő szomorúsággal a Ristorante Mistral-ban kedden van a szünnap. :)

Sebaj, beültünk a szomszédos bárba és ettünk egy pizzát, illetve spagettit.





Szerda reggel átdöcögtünk Amalfiba, úgy gondoltuk, hogy elhajózunk Caprira. Igen ám, de ez szeptember végén nem megy ám csak úgy. A menetrend szerinti járatok (METROMARE) csak szeptember közepéig közlekednek, így naponta már csak egy-egy hajót indítanak Caprira, reggel kilenckor. Ezt buktuk. Felajánlottak egy másik lehetőséget, amivel éltünk is. 12 fős hajó, amely végigvisz az Amalfi-parton, majd Capri körül, végül kiköt a Marina Grande-ban. Viszont erre a napra már ez is betelt. Így csúszott a szigettúra csütörtökre..., de ha már így nekiindultunk a mai napnak, akkor kitaláltuk, hogy menjünk Furorebe. És mi mekkora agyak vagyunk... ne várjunk már buszra, menjünk gyalog :D Furore úgy 9-10 km-re fekszik Atranitól, de olyan közelinek tűnt. Ja... megint gyalogoltunk minimum három órát. Minden kanyar után vártuk a fjordot, de nagyon nehezen akart megjelenni. A látványért viszont ismét megérte a lábnyúzás. A Furoreben található fjord az egyetlen Dél-Európában. A víz a viadukt alatt 25-26 méter mély (ez a parttól kb. 10 m). Itt szokták megrendezni minden év júliusában a műugró versenyt is, ahol amatőrök és profik egyaránt részt vehetnek. Este Atraniba visszatérve vacsoráztunk egy jót a megszokott helyen, méghozzá a következőket:




Reni:

Citromos polipsaláta

Friss tészta tenger gyümölcseivel és paradicsommal (mennyei volt!)

Delizia al limone (ehhez van receptem, egyszer elkészítem)

Dani:

Tonhalkrokett

Tenger gyümölcsei grilltál (kardhal, tintahal, tigrisrák)

Delizia al limone







Csütörtök délelőtt 10-kor indult a hajónk Caprira. Kényelmesen felkeltünk, reggeliztünk, majd ismét átsétáltunk Amalfiba. A hegyek felől a felhők kicsit fenyegetőnek tűntek, szomorkodtam is miatta. A hajóút élvezetes volt a következő útvonalon haladt: Amalfi-Atrani-Minori-Maiori-Minori-Atrani-Amalfi-Conca dei Marini-Furore-Praiano-Positano-Li Galli szigetek- Capri. Úszkáltunk a tenger közepén a csodálatosan tiszta, türkiz vízben.









Mire Caprira értünk sajnos eléggé komor lett a felhőzet. Olyan párás volt a levegő, hogy konkrétan a tengert nem lehetett látni a város főteréről. Csodálatosan szép sziget, de (kövezzetek meg) nekem az Amalfi-part szépsége után nem tűnt olyan hatalmas nagy durranásnak. Luxusüzletek sora, ami engem igazából nem vonz, turisták hada. Visszafele már kimondottan hűvös volt az idő (nem vittem magammal pulcsit), majd megfagytam a hajó fedélzetén. Este el kezdett esni az eső, de ennek ellenére a vacsorát nem hagytuk ki :)
Antipasti tálat ettünk, helyi sajtokból és szalámikból, majd Dani capuntit tenger gyümölcseivel én spagettit tigrisrákkal és rucolával. Desszertként mindketten egyet-egyet megkóstoltunk a ház süteményeiből (amelyeket a pincér fiú anyukája sütött).













Ma olyan nagyon hideg van...



..., hogy még az alma is kabátba bújt. Annyira nem szeretem a hideget... miért nem lehet úgy 25 °C az átlaghőmérséklet?! Lassan nagykabátot kell húzni, ha így haladunk... bár mit várok, október közepe van.

Az ételre rátérve: A Cucina Moderna októberi száma juttatta eszembe ezt a kaját - igaz, ott tej helyett sört használtak és az nálunk ritkaszámban van... bár egyet találtam volna, amit Dani hozott Dániából, de az ereklye és a fejem szegte volna, ha felhasználom holmi tésztához :D - és mivel tavaly is bejött nekünk, így gondoltam itt az almaszezon, hajrá!
Nem túl bonyolult "recept" ez, de azért leírom.

Hozzávalók (2 főre):
3-4 nagyobb alma (nálam a jonagold és a golden a favorit), 130 g liszt, 2-3 evőkanál (igazi!!) vaníliás cukor, 1-2 dl tej (vagy sör), csipet só, 3 tojás, őrölt fahéj, porcukor, olaj a sütéshez

Elkészítés:
A lisztet, a cukrot, a sót, a tojást és a tejet csomómentesre keverem. Az almákat kb. 1 cm-es szeletekre vágom és kivájom a csumájukat (nincs csumázóm, ezért a szeletelés után következett ez a művelet). Beleforgatom az almákat a tésztába, majd forró olajban aranybarnára sütöm őket. Fahéjas porcukorral megszórva tálalom.

2009. október 12., hétfő

A csodás Campania - 1. rész




Igaz eleinte úgy gondoltam, hogy nem fogok részletes beszámolót írni a nyaralásunkról, de ezt az állásfoglalásom hamar feladtam. Szar kedvem volt ma, szar napom volt úgy összeségében, és ha a nyaralásra gondolok jobb kedvem lesz... vagyis inkább kétes érzések kerítenek hatalmukba, ugyanis bármit megtennék azért, hogy ismét ott lehessek, de közben ugye itthon vagyok, így maradnak a fotók és az élmények. Megpróbálom sorokba önteni az ott eltöltött 10 napot, így nekünk is megmarad írásos emlékként és másnak is hasznos információkkal szolgálhatok, akik errefelé szeretnék eltölteni vakációjukat.

Szeptember 27-én, hajnali háromkor szólt az ébresztő. Az túlzás lenne, ha azt állítanám, hogy a szemem csak úgy felpattant, mert azért ez nem így volt... viszont tudtam, hogy mi vár rám, hogy nem a munka miatt szól a fránya vekker, így valahogy könnyebben kikászálódtam a finom meleg ágyból. Cica érezte, hogy itt valami lesz, mindig rájön, ha elmegyünk itthonról, hisz nem hülye. A csomagjaink összekészítve, már csak valami emberi külsőt kéne kölcsönözni állati énünknek... Apósom olyan 3/4 4 körül várt lenn minket az autóval. A reptérre fel is értünk kb. 1 óra alatt a pályán, így kényelmesen odaértünk a becsekkolás elejére.

Jó útunk volt. A nápolyi reptér kicsi, össze sem lehet hasonlítani egy frankfurtival, hamar a szabad levegőn voltunk. Megláttunk egy Sorrento-ba tartó buszt, fel is pattantunk rá (a jegy ára elég húzós volt 2x10 €, visszafele már okosabbak voltunk). A turisták 98%-a a nápolyi busz sofőrének társaságát választották, viszont mi egyenesen Sorrentoba mentünk. A Capodichino reptérről az út Sorrentoig elég laposnak nevezhető és bizony másfél óra. Sorrentoba érve 5 percen belül indult a buszunk Amalfiba (Via Positano, Unico Costiera, azaz a kék SITA buszok, a jegy 24 órára 6 €/fő) és itt kezdődött igazán a kaland is.


Az út eszméletlen, ilyen szerpentineket még sehol nem láttam, szerintem nem is fogok máshol. A sofőrök csuklóból ismerik az utat, nagyon rutinosak, félnivalója nem igazán van az utasnak. A látvány lenyűgöző és magával ragad, az első pillanattól kezdve elvarázsol. Hatalmas mészkőfalak, ilyen-olyan barlangképződményekkel, csodálatos cseppkövekkel. Meredek szakadékok, a mélyben a kristálytiszta, türkizkék (alig hittem el, hogy egyáltalán ilyen létezik) tengerrel, apró, színes csónakokkal. Áradozhatnék még hosszú sorokon keresztül, de a leírt szavak úgysem adják vissza azt a képet, ami ott elénk tárult. Mint ahogy sok helyen olvashatjuk... valóban, ez a partszakasz a világ legszebb helye (bár még nem jártam körbe a világot :).


Közel két óra alatt értük el a célállomást, annak ellenére, hogy a két város csupán 31 km-re fekszik egymástól. Amalfiban viszont mi még nem voltunk révben, hiszen a szállásunk Atraniban volt. Nem agyaltunk rajta sokat, elindultunk gyalog és csomagokkal is 10 perc alatt ott voltunk a város (egyetlen) buszmegállójában. Oké, de innen mégis merre? Fogalmunk sincs, hogy találjuk meg a Via Torricella-t, mert itt nem olyan egyértelműek ám az utcák, mint nálunk... itt bizony össze-vissza kanyarognak azok, van bennük 8-9 lépcsősor... Szóval segítség nélkül nem találtuk a helyünk, gyorsan felhívtuk a szállásadónkat Robertot, aki lesietett a buszmegállóba és felvezetett minket a rezidenciákhoz :) Megmutatta a házat, majd felvitt az anyukájához, és itt megszereztem az első jó pontjaimat... hát persze, hogy gasztronómiai "tudásommal".. végigszagolgattam a fűszernövényeket, és amikor elkezdte mondani a nevüket, hogy mik is ezek, akkor mondtuk, hogy igen, ismerem őket, és még olaszul is tudtam a nevüket :] Pihegtünk egy kicsit, zuhanyoztunk - a szállásunk tökéletes és kifogástalan volt: Atrani, Casa Torricella - és nekivágtunk felfedezni a várost és a környéket.



Atrani egy 960 lakosú kisváros, nagy nyüzgésre nem kell számítani, viszont látni a helyi emberek igazi arcát. Mindössze 4-5 bolt van itt, 3 élelmiszer, 1 újságos és egy "mindenes". A főtéren található 2 étterem és egy borbély. Este beültünk a főtéren az egyik szimpatikus helyre (a helyiek is itt gyülekeztek és beszélgettek, ezért egyértelmű volt a választás) és megettük első finom vacsoránkat, ami a következő volt:


Reni:
Gamberetti e rucola - citromos öntettel természetesen
Zucchine a scapece - marinált cukkini (menta, citrom, olívaolaj, ecet, fokhagyma)
Csokimousse
Dani:
Insalata polipo - citromosan természetesen
Grillezett kardhal
Ricottás, körtés tortácska


A következő napot a lustálkodásnak szenteltük, reggel felkeltünk, majd kifeküdtünk a tengerpartra, délután átsétáltunk Amalfiba. Kicsit megdöbbentem, amikor turistáktól zsongott a város, de ez nem rontott a szépségén. Elbűvölő, csodálatos. Két nevezetességet emelnék itt ki, a papírmúzeumot és a dómot. Érdemes a sikátorokban, lépcsős kis utcákban elkalandozni.


Vacsorára visszatértünk Atraniba, a törzshelyünkre vacsorázni, ezúttal a következőket fogyasztottuk mind a ketten:


Grillezett ricciola citrommal, olívaolajjal, bazsalikommal; bazsalikomos paradicsomsaláta, panna cotta karamellel; egy üveg Tramonti fehérbor és 1-1 limoncello :)



folyt.köv.
(a képek az első két napon készültek, amely időintervallumról a szöveg is szól)