2009. szeptember 26., szombat

A konyhámra két hétig lakatot teszek, mert Amalfiban leszek!

A kép Sevilla felé készült, amikor félreállították az autókat, mert pont odaért az országúti kerékpárverseny...


Végre!


El sem hittem, hogy ideér a szeptember 27-e! És mégis.. Holnap hajnalban útra kelünk és reggel kilencre már Nápolyban leszünk. Utána felkerekedünk és tömegközlekedéssel megpróbálunk eljutni Amalfiba/Atraniba (remélem sikerül is :D ). Két hétig nem főzök, csak élvezem az olasz vendéglátás remekeit és sziesztázom a sziklás partvidék strandjain. A nyaralás felét aktívra tervezzük a másik felét viszont igazi láblógatósnak. Muszáj kipihennünk magunkat, totálisan nullára vagyunk merülve. Aztán jövök majd fotókkal és élménybeszámolóval és remélhetőleg újabb, izgalmasnál izgalmasabb receptekkel.

Addig mazsolázzatok az eddigiekből! :)

2009. szeptember 20., vasárnap

Paprikafélék - A chili



Csípős paprikát nagyon sok mindenhez használok. Mártásokhoz, húsokhoz, szószokhoz, de akár desszertekhez is. Szeretem, amikor valami kellemesen csípős, de tényleg csak kellemesen. Dani (mint sok férfi) rajong a csípős ételekért, ezért chilipaprika ilyen, vagy olyan formában mindig van itthon.


A paprika a burgonyafélék családjába tartozik. Szárítva és frissen egyaránt felhasználjuk. A paprika eredetileg Közép- és Dél-Amerikából terjedt el, és ma már szinte mindenütt termesztik. Fajtától függően a termése kerekded vagy hegyesen hosszúkás, színe zöld, sárga, vagy piros. Mindegyik chilipaprika-fajtára jellemző, hogy az éretlen termés zöld színű, amely az éréps során sárágáva, narancsszínűvé változik, majd éretten végül piros színű lesz. Minden paprikaféle egy közös őstől a vadpaprikától származik. Már az ősi indián kultúrákban gyógyhatású növényként ismerték és alkalmazták. Serkenti a keringést, baktériumölő, valamint izzasztó hatásra is használják (ezt már tapasztaltam én is... :D )

Aromája fajtától függően lehet égetően csípős, vagy fűszeresen csípős. A chili és a chilipor az ázsiai konyha, főleg a thai ételek kedvelt ízesítője, de a mexikói és karibi térségben is igen kedvelt csípős fűszer. A szárított chilipaprika erősbb, mint a friss. Minél kisebb termésű a fajta, annál erősebb az íze. Ereje az apró magvaktól függ, mert főleg ott halmozódik fel a csípősséget adó kapszaicin. Ha nem akarjuk, hogy túl erős legyen az ételünk, akkor a magokat és az ereket távolítsuk el, vágjuk ki a paprikából. Ha bármilyen seb, sérülés van a torkunkban, akkor ne fogyasszunk chilit, mert rendkívüli irritáló hatással van ezekre. A tisztítás aprítás után jó alaposan mossuk meg a kezünket, hogy később ne érjen minket meglepetés, amikor megnyaljuk a kezünket, vagy véletnelül a szemünkbe nyúlunk.


A cayenni bors (szintén chilipaprika) megnevezés kicsit megtévesztő lehet, hiszen nem másról van szó, mint egyféle paprikacserjéről (lásd a képen). Kb. 2 cm hosszú, vékony, hegyes végű cilinder formájú, narancssárga vagy tűzpiros terméseket fejleszt. Az "egyszerű" fűszerpaprikánál a cayenni bors jóval több kapszaicint tartalmaz, kb. 20-szor olyan csípős mint a fűszerpaprika. Remekül illik rizsételekhez, levesekhez, halakhoz stb.


Forrás: Kis Fűszerlexikon

Mákos-túrós kuglóf


Tavaly hozattam még anyával egy csomó sütőformát Szlovákiából és eszembe jutott, hogy nem is nagyon használtam még őket. Van két nagyon jó, bevált kuglóf receptünk, de én most valami újat akartam kipróbálni.


Hozzávalók:
6 db tojás, 20 dkg porcukor, 20 dkg túró, 1,5 dl napraforgóolaj, 2 ek. limoncello, 1 citrom reszelt héja, 20 dkg liszt, 1 cs. sütőpor, 10 dkg darált mák, 0.5 dl tej + vaj, liszt a forma kikenéséhez

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztom. A sárgákat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a túrót, limoncellot, olajat, a citrom héját és végül a sütőporral elkevert lisztet, mákot. Ezek után mehet bele a tej is amivel alaposan elkeverem a tésztát, majd óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert fehérjéket. A formát kivajazom és lisztezem, beleöntöm a tésztát és 180°-ra előmelegített sütőben kb. 60 perc alatt megsütöm (tűpróba!). Hagyom kicsit hűlni a formában, majd kiborítom és porcukorral megszórom a tetejét.

A recept vagy a blikk nők konyhából, vagy a nők lapjából származik... már nem is tudom :o

Egy majdnem elfeledett rovat: A fűszernövények - Rozmaring


Tavasz környékén nagyon nekiugrottam a fűszernövényes rovatomnak, amit valamiért felfüggesztettem. Konkrét okom szerintem nem volt rá, egészen egyszerűen másokat raktam fel a blogra. Most viszont folytatom ezt a kezdeményezésemet és a rozmaringot mutatom be.


  • Rosmarinus officinalis - egyéb nevei: antósfű, rozmarin, boldogasszonyfája
  • Leveleit frissen, szárítva, porítva használjuk.
  • A Földközi-tenger mellékéről származik, még manapság is sokhelyt előfordul vadon. Spanyolországban, Franciaországban, Észak-Afrikában és az USA-ban termesztik leginkább, de nálunk is kedvelt kerti fűszernövény. A napos, nem túl nedves helyen érzi jól magát. Erre a növényre is igaz az, ami a legtöbb zöldfűszerre, azaz minél több napfény éri a leveleit, annál intenzívebb aromájúak lesznek azok.
  • Örökzöld, fagyra érzékeny, akár 1,5 méter magasra is megnövő félcserje. Ízét és aromáját az éterikus olajoknak, a cserző- és keserűanyagoknak, a gyantának, a flavonoidoknak és a szaponinoknak köszönheti.
  • Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak szent növényként tisztelték. A hűség és a megbízhatóság jelképe volt, amely az emlékezést is erősíti, ezért a szerelmeseknek a hűséget jelentette. A régi görög iskolások rozmaringkoszorút hordtak, hogy fokozzák a tanulási képességüket. A pestis idején az emberek rozmaringgal töltött vászonzsákokat viseltek a nyakukban, nehogy megkapják ezt a halálos, fertőző kórt.
  • Nyugtatóan hat az idegekre és a keringésre. Kimerültségre, gyomorpanaszokra és fejfájásra is használhatjuk. Kenőcsként reuma, ideggyulladás és görcsök ellen alkalmazható.
  • A mediterrán konyha klasszikus fűszere, de a közép-európai konyhában is kedvelig. Bárány-, birka-, vad- és sertéshúsok, valamint szárnyasok fűszerezésére is egyaránt használható. Lédús, húsos zöldségeket, például paradicsomot, burgonyát, padlizsánt is különösen jól kiegészíti az íze. Idejében adjuk az ételhez, hogy kibontakozhasson az aroma. A rozmaringágakat akár húsnyársként is felhasználhatjuk, erre húzhatjuk rá a húsdarabokat. Nagyon jól harmonizál a kakukkfű, illetve a fokhagyma ízével.

Forrás: Kis fűszerlexikon

Pasta alla norma


A héten kaptam két darab padlizsánt a kolléganőmtől és hát ez lett a sorsuk. Ez a tésztaétel Szicíliából, egészen pontosan Cataniaból származik. Még Dani is evett belőle, pedig nem rajong a padlizsánért. Megígértem neki, hogy idén már nem lesz többször :)

Hozzávalók:
1 db (közepes) padlizsán, 20 dkg metélt tészta (én tagliatellet használtam), kevés olívaolaj, kevés liszt, egy marék friss bazsalikomlevél, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, juhsajt, 2 dl paradicsomszósz

Elkészítés:
A padlizsánt vékony karikákra vágom, majd besózom és hagyom fél órán át lecsöpögni. Ezután alaposan átöblítem, lisztbe forgatom és az olívaolajon megpirítom őket. Rádobom a vékony karikákra vágott fokhagymát, sózom, borsozom és felöntöm a paradicsomszósszal. Hagyom még egy 10 percet főni, majd elzárom alatta a gázt. A tésztát leszűröm, rákanalazok a szószból és reszelt juhsajttal megszórva tálalom.

2009. szeptember 19., szombat

Császárzsemle mascarpones sonkahabbal



Most valahogy úgy vagyok a kelt tésztákkal, mint anno a fagyikkal... sorban készítem őket és rakom fel a blogra, mert mind-mind nagyon jól sikerül. Ma császárzsemlét sütöttem és hozzá készítettem ezt a finom szendvicskrémet, ami rémesen egyszerű. A formázásról néztem több videót is, aztán végül olyan lett, amilyen... azért császárzsemlés lett a végeredmény. (kábé ez a videó a leghasználhatóbb)

Hozzávalók a zsemléhez:
50 dkg BL-80 liszt, 1 ek. méz, 2 tojásfehérje, 1 tk. só, 2,5 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 tk. joghurt, 1 kk. ecet (pl. almaecet)

Elkészítés:
A tejet meglangyítom és felfuttatom benne az élesztőt. A kenyérsütőgép üstjébe öntöm, majd hozzáadom a lisztet, sót, 1 tojásfehérjét, az ecetet és a mézet. Hagyom hogy a gép megdagassza, majd egy tálba szedem és kb. 1,5 óra alatt a duplájára kelesztem. Ezután 8 részbe szedem a tésztát és (a fentebb linkelt videó szerint) és megformázom a zsemléket. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket és hagyom ismét, hogy a duplájára keljenek. A másik tojásfehérjét alaposan elkeverem a joghurttal és megkenem a "koszorúk" tetejét. 200°-ra előmelegített sütőben 15-18 perc alatt megsütöm őket.

A sonkahabhoz:
20 dkg mascarpone, 10 dkg sonka (feketeerdeit használtam), fehérbors ízlés szerint

Elkészítés:
A sonkát késes robotgéppel nagyon apróra vágom, szinte krémesre. Hozzáadom a mascarponet és a fehérborsot, majd alaposan összekeverem őket.

2009. szeptember 17., csütörtök

Majd csak nekiállok valamikor főzni...


Mostanság nem igazán van kedvem főzni, de majd csak visszatérek a főzők körébe. Fáradt vagyok, sokat dolgoztam mostanában. Épp a héten zajlik cégünk életében egyik legfontosabb rendezvény, a Bábolnai Nemzetközi Gazdanapok is, ezért minden napunkat Bábolnán töltjük. Amikor hazaesek, már kedvem sincs nekiállni főzni... Ledőlök a kanapéra és nemes egyszerűséggel döglök. Már csak bő egy hét van a nyaralásig, jajj de jó lesz már pihenni!
Azért gazdagodott a konyha néhány finomsággal. Anyukám hozott nekem görög olívaolajat és nagyon szép konyharuhákat, ouzot, Dani dán csokit. A gazdanapokon vettem egy különleges levendulavirágos fehérborecetet, valamint nagyon finom sajtokat: egy csilis juhsajtot; egy lágy, konkrétan camembert szerű juhsajtot; egy érettebb, keményebb fajtát, valamint egy kapros kemény kecskesajtot.

2009. szeptember 13., vasárnap

A csupa csalódások napja


Péntek éjjel megérkezett Dani, már nagyon hiányzott. Szombaton felkerekedtünk és vonatra szálltunk, hogy megnézzük a Millenárison a nagyon beharangozott csokoládékiállítást és ha már helyben vagyunk, akkor a várban a borfesztivált.

A Millenárishoz érkezve kicsit felülmúlta a várakozásaimat a sorban állók tömege. Sejtettem, hogy lesznek egy páran - szombat lévén pláne - de hogy másfél órát kelljen sorban állni, na arra nem számítottam. Oké, gondoltam semmi probléma, biztos megéri a várakozást, nem hagytam, hogy mindenféle rossz érzés kerítsen hatalmába. Aztán végre bejutottunk. A belépő ezer forint, egyszeri belépésre jogosít fel. Elindulunk befele, az első állomás egy "esőerdei" kép volt, mindenféle trópusi szobanövénnyel, valamint kakaófával, rajta mű kakaó termésekkel... Hát mondom ez nem valami elkápráztató, de sebaj, haladjunk tovább. Plakátok és leírások tájékoztatnak arról fotókkal/képekkel illusztrálva, hogy honnan származik a növény, milyen folyamatokon megy keresztül, mire táblaként a kezünkben tarthatjuk a csokoládét. Egy (hostess)srác ücsörög egy teknő mögött, ami kakaóbabbal van teleszórva.. megszagolhatjuk, megfoghatjuk.. húú... aztán tovább... ismét plakátok, leírások. A következő "teremben" a pörkölést folyamatát mutatja be egy lány. Az illata valóban nagyon jó. Ezután következett a "csokoládé műhely", ahol pralinét gyártott egy hölgy. (nem tudom hányszor mondta el vajon a szövegét a kiállítás teljes időtartama alatt...?). Ezután régi plakátok, reklámanyagok, csokicsomagolások kiállítása következett, és itt kaptad az első darab csokoládét a kezedbe, amikor a hostess lány felhívta a figyelmünket arra, hogy ne együk meg egyből, hanem olvassuk el a "az érzékek labirintusában" előírt "utasításokat". Itt mondtam azt, hogy na kezd izgalmas lenni ez a kiállítás. Az ízleléshez értünk és paff... vége a kiállításnak. Ennyi... kész... az emeleten még lehetett 3(!!!) féle csokoládét kóstolni: 70%-os kakaótartalmút, pisztáciásat és narancsosat. Lehet naív vagyok, de én azt hittem, hogy legalább a teljes repertoárt felsorakoztatják... a "kézműves" fagylaltból szintén 3 féle ízesítés volt, gombóca 150 forint volt. Lehetett csokikat is vásárolni, az áruk nem igazán különbözött a kereskedelembe hozható ártól... Összefoglalva tehát... amennyire vártam, sajnos akkorát - ha nem nagyobbat - csalódtam benne. Sajnos sokkal tovább tartott leírnom mindezt ide, mint körbejárni a kiállítást.


Visszasétáltunk tehát a Moszkva térre, majd felszálltunk a 16-os buszra és felmentünk a Várba. Az első hidegzuhany, amikor megláttam, hogy 2300 forint a belépő a fesztiválra. Gondoltam jól van, úgyis ritkán járunk el ide-oda, szórakozni sem nagyon szoktunk, egye fene, fizessük ki ezt a pénzt. Megkaptuk a poharunkat a tartóval együtt, valamint a karszalagokat. A második hidegzuhany... a belépő nem jogosít fel kóstolásra, azzal csupán azt a kiváltságot tudhatod magadénak, hogy a területre beléphetsz. Kóstolójegyet kell venni... Én ismét naív arra mertem következtetni, hogy az ilyen drága belépőért cserébe talán jár 4-5 kóstoló. Hát nem... de ha már ott vagyunk, megvettük a napijegyet, akkor nehogy már ne kóstoljunk meg egy bort sem, vegyünk kóstolójegyet. Vettünk 10 darabot, csak elég lesz 5-6 kóstolásra. Hát nem... Dani kóstolt egy vörös, kóser bort (nem emlékszem a nevére), én egy mandulabort és egy pro seccot.. több pénzt nem voltam hajlandó ebbe beleölni, mert ha még az utazási költségeket is beleszámítjuk, sajnos elég drágára sikeredett a kiruccanás. Lehetséges, hogy én vagyok lemaradva, de szerintem igen gusztustalanul lehúzás szaga volt ennek az egésznek, lassan elérik azt is Magyarországon, hogy már a nyugati turistáknak is drága lesz ez a hely...



2009. szeptember 5., szombat

Vajaskifli


Ez az utolsó tartalék bejegyzésem, így most már addig nem lesz kajás poszt, amíg haza nem ér a férj. :)

Limaránál láttam meg legelőször ezt a kiflireceptet. Azóta készültem megsütni ezeket a klasszikus, patkó alakú péksüteményeket, de valamiért tartottam tőle, hogy nem fog sikerülni. Aztán félretettem minden félelmem és nekiláttam. Apró módosításokat végeztem csak az eredeti recepten, de ez nem hiszem hogy negatív irányba befolyásolta volna az eredményt. Muszáj kipróbálni!


Hozzávalók:
3 dl tej, 1,5 tk. só, kevés ecet (almaecetet használtam),2 ek. cukor, 60 dkg BL 80 liszt,10 dkg puha vaj, 2,5 dkg friss élesztő


Elkészítés:
Kenyérsütőgép üstjébe öntöttem a tejet, majd az összes többi hozzávalót. A géppel összedolgoztattam a tésztát (ha szükséges adhatunk hozzá még egy kevés tejet), majd amikor összeállt, hozzáadtam a kockára vágott puha vajat. Kivettem a selymes tésztát az üstből és meleg helyen a duplájára kelesztettem azt. A tésztát 12 darabra osztottam, ovális formát nyújtottam belőlük és feltekertem őket patkó formába. Lisztezett munkalapon ismét hagyom, hogy a duplájára keljenek. Lábosban vizet forralok, majd a megkelt kifliket egyesével oldalanként kb. fél-fél percig előfőztem. Szűrőlapáttal óvatosan kiemeltem őket a lobogó vízből, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a kifliket. 200°-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem őket.

Az állaga csodás lett, igazán remek recept!

2009. szeptember 4., péntek

A csokoládé lelke kiállítás



Ritka pillanatok egyike, amikor tévét nézek, de most, hogy egyedül vagyok néha bekapcsolom. Kb. 10 perce láttam egy reklámot, aminek nem volt más a tartalma, mint egy rendkívül ígéretesnek tűnő kiállítás. Ez nem más, mint a "Csokoládé lelke" című 3 napos kiállítás a Millenárison. Szerintem mind a csokoládérajongóknak és a gasztronómia iránt érdeklődőknek izgalmas programot jelenthet és egészen biztos az is, hogy a gyerekek is élveznék. Remélem, mi ott leszünk!


Idézek a hivatalos honlapról:


"Mindannyian szeretjük a finom, különleges csokoládét, de vajon ismerjük-e eléggé? Erre a kérdésre is választ kapnak a kiállítás látogatói, akik előtt minden rejtélyre fény derül: megismerhetnek egy korokon és földrészeken átívelő történetet és részeseivé válhatnak az útnak, míg a kakaóbabból megszületik az ellenállhatatlan csokoládé.A kiállítás minden érzékszervet rabul ejt, így a látogatók igazán közel kerülhetnek a kiváló minőségű csokoládéhoz - és az élvezetes kóstolás sem maradhat el. Ezt a kiállítást minden csokolédérajongónak látnia kell.


Nyitvatartás:
Péntek: 11.00-18.00
Szombat-vasárnap: 10.00-18.00

Belépőjegy:
6 éves korig: ingyenes
6-18 éves kor között: 500 Ft
18 éves kor felett: 1000 Ft "


Hivatalos oldal: http://www.cotedor.hu/ a képet is innen vettem.

Egy kis Koppenhága


Danival minden nap beszélünk. Hol többet, hol kevesebbet, de lényeg, hogy kommunikálunk. Az első napok viszonylag gyorsan elteltek, de csütörtök táján már nagyon éreztem, hogy iszonyatosan lassan peregnek a homokszemek le az órán... hiányzik. Még egy hét és újra itthon lesz. Már alig várom. Addig néhány fotó tőle, ilyen most Koppenhága.


2009. szeptember 1., kedd

Brassói aprópecsenye



A főnököm lánya említette a brassóit a munkahelyemen és akkor ugrott be, hogy soha nem készítettem még annak ellenére, hogy az egyik kedvenc kajám. Amikor kicsi voltam és mentünk az unokatesómékhoz (mindig több napra megyünk, mert Szlovákiában élnek), akkor a nagybátyám biztos, hogy készített valamelyik nap brassóit, mert Renike kívánsága mindig ez volt. Anyukám is sokszor csinált brassóit, öcsémmel együtt imádtuk. Így munka után egyenesen a boltba szaladtam, hogy vegyek krumplit és karajt. Anyukám mindig adott a húshoz (emlékeim szerint) egy kis majoránnát, így én is így tettem.

Hozzávalók:
80 dkg burgonya, 50 dkg hosszúkaraj, 1 púpos tk. pirospaprika, 2 gerezd fokhagyma, 1 tk szárított majoránna, só, bors, 5 dkg szalonna


Elkészítés:

A szalonnát apró kockára vágom és zsírjára sütöm, majd kiveszem a serpenyőből - a zsírja maradjon az edényben - és félreteszem. A karajt apró kockára vágom. Belereszelem a serpenyőbe a két gerezd fokhagymát, majd rádobom a húst és hirtelen megpirítom. Megszórom a pirospaprikával, majd felöntöm kevés vízzel. Sózom, borsozom és meghintem a majoránnával. Fedő alatt kb. 30 perc alatt puhára párolom a húst (ha közben szükséges, adok még hozzá vizet). A krumplit megpucolom és szintén kockákra vágom, majd forró olajban kisütöm őket. Ha a krumpli lecsöpögött, akkor összekeverem a hússal.

Amennyiben szükséges fogyasztás előtt még sózzuk meg a burgonyát!