2009. február 28., szombat

Penne al radicchio

Még volt itthon egy fej radicchio, és most már muszáj volt megcsinálnom, ha nem akarom, hogy szegény gyönyörűség a kukában végezze. Összedobtam tehát gyorsan egy tésztát. Elég intenzív ízei vannak, különleges. Danika mire kikelt az ágyból (12:00), már kész is volt :] A receptet őszintén szólva nem tudom, hogy honnan szedtem, konkrétan meg is lepődtem, hogy le van mentve a gépemre egy ilyen, mert nem rémlett abszolút... hát igen.


Hozzávalók:
2 ek olívaolaj, 10 dkg pancetta (császárszalonna), 1 nagy fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 db chilipaprika, 1 fej radicchio (trevisoi), 2 cl száraz vörösbor, 2 dl tejszín, 1 db citrom héja, só, bors, 40 dkg mini penne rigate, reszelt parmezán esetleg petrezselyem

Elkészítés:
Felrakom forrni a tésztavizet. Olívaolajon el kezdem pirítani az apró kockára vágott szalonnát (úgy 5 perc). Rádobom a szintén kockára vágott hagymát és fokhagymát. Üvegesre párolom őket, majd mehet az egészbe a kockára vágott radicchio. Amikor szépen összeesett beleöntöm a bort, majd azt elfőzöm alóla. Sózom, borsozom, majd ekkor jöhet a chilipaprika, a tejszín és a citrom reszelt héja. Összeforralom a szószt, majd a leszűrt tésztával összekeverem. Reszelt parmezánnal és finomra vágott petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

2009. február 27., péntek

Tojásos-tejfölös gomba


Ezt a kaját anyukám szokta összedobni. Amikor kicsi voltam, sosem ettem belőle, mert a tojás állaga a halikrára emlékeztetett és én ugye nagyon válogatós, finnyás leány hírében álltam :]
Aztán egyszer - talán a fenséges illata miatt - rákaptam, és azóta is imádom. Sajnos itthon csak én eszek belőle, mert Danikám allergiás a gombára, de legalább több jut nekem :P

Hozzávalók:
6-7 közepes fej csiperke, 1 fej vöröshagyma, 1 teáskanál őrölt pirospaprika, 2 dl tejföl, 3 tojás, só, bors (opció -> reszelt parmezán)

Elkészítés:
A hagymát és a gombát megtisztítom, majd kockára vágom őket. Forró olívaolajon üvegesre párolom a hagymát, majd rádobom a gombát. Elfőzöm a gomba levét (kb. 15 perc), majd sózom és borsozom. Ráöntöm a tejfölt, "összerottyantom" a gombával. Beleöntöm és összefőzöm a 3 felvert tojással. Beleszórom a teáskanálnyi pirospaprikát, összekeverem vele az egészet. Amikor az állaga ilyen "ikrás" lesz, akkor már jó is. Tálaláskor egy kis parmezánt reszelek rá (de nem muszáj).

2009. február 25., szerda

Gnocchi di barbabietola


Furcsa, hogyha az ember magának főz, akkor mennyi új dolgot hajlandó megkóstolni. Hajtja a kíváncsiság. Kiskoromtól kezdve, mindig készített otthon anyukám savanyúnak céklát, ugyanis mamáéknál mindig termett a kertben. Valahogy sosem tudtam rávenni magam, hogy megkóstoljam ezt a zöldséget. És most... láss csodát, ennek az ételnek ez volt az egyik fő összetevője. Finom.

Hozzávalók:

60 dkg krumpli, 20 dkg cékla, 20 dkg liszt, só, néhány szelet pancetta (bacon), genovai pesto, parmezán

Elkészítés:
A krumplit és a céklát héjában feltesszük főni (az utóbbinak elég sok idő kell). Amikor megpuhult, meghámozzuk, áttörjük, és a liszttel és kevés sóval összegyúrjuk. Belisztezett deszkán ujjnyi vastag rudakat sodrunk a tésztából, kb. két centis darabokra vágjuk, és egy villa hátán, enyhén rányomva végig gurítjuk, így szép mintázata lesz. A nyers gnocchit adagonként forrásban lévő, sós vízbe dobáljuk. A gnocchi elég hamar megfő, ha feljön a víz tetejére már vehetjük is ki őket.
A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, majd zsírjára pirítjuk. A gnocchikat a pestoval átforgatjuk, rászórunk egy kis pirított szalonnát és kevés reszelt parmezánt. Meglepő, de nagyon finom volt ez a sokféle íz együtt. Egyik sem veszett el a másik mellett, tök harmonikus volt :)

2009. február 23., hétfő

Articsóka római módra


A recept szintén az Olasz Kulinária c. könyvből származik, én csupán annyit változtattam rajta, hogy előpároltam a zöldséget és a töltelékbe meg raktam egy kis grana padano-t :) Kissé féltem, ugyanis most fogtam a kezemben először articsókát, és rögtön ételt is akarok készíteni belőle.. :)

Az articsókát természetesen Velencében, a piacon szereztem be.


Az articsóka

"Olaszország-szerte szívesen eszik az articsókát. A rómaiak különösen kitűnnek rajongásukkal. A zöldségpiacokon a régió és a többi országrész szinte összes fajtája képviselteti magát: a nagy, kúp alakú, tövis nélküli romanesco, az ugyancsak tövis nélküli catanese, a violetto, melyet Toscanában és Palermo környékén is termesztenek, a széles körben elterjedt spinosa sarda, valamivel ritkább a szardíniai masedu, a chioggiai veneto, végül pedig a liguriai apróbb articsóka. A régi rómaiak cínara néven emlekették az articsókákat, mert egy antik mesze szerint a közkedvelt növény egy ilyen nevű lányról kapta a nevét. Később, amikor e fészkes virágzatú bogáncsfélének - növény arab neve, a kharsuf alapján - a carciofo elnevezés kezdett elterjedni. A reneszánsz korban az atricsókának gyógyító erőt tulajdonítottak. Úgy vélték, hogy - többek között - méregteleníti a vért. Ennek megfelelően nagyon drágán lehetett kapni fűszer- és növényboltokban, és csak a jómódúak engedhették meg maguknak. Ma ugyan a gyógyhatást tekintve már senki sem olyan biztos a dologban (jóllehet a növény májvédő hatását továbbra is hinni vélik), ezzel szemben az articsókát ma már az egész országban termesztik, és mindenki megveheti elérhető áron.
Minden híres szakácsmester elfogadta az articsókát, és felha
sználásával pompás specialitásokat készítettek. Bartolomeo Scappi, V. Pius pápa szakácsa már a 16. században azt ajánlotta, hogy a növényt töltsék meg sovány borjúhús, sonka, sajt, tojás, fűszerek, fokhagyma és egyéb zöldfélék keverékével.

Aki előszőr találkozik főtt, egészben tálalt articsókával, főleg, ha elő
kelő az asztaltársaság, talán elbizonytalanodik kissé, mert elképzelni sem tudja, hogyan lehet ezt a tüskés zöldséget helyesen és illendően megfogni. Pedig az articsóka egyáltalán nem bonyolult étel. Felejtsük el a kést meg a villát, egyszerűen csak az ujjunkkal szedjük le a leveleit. Puha végét mártogassuk bele a mellé felszolgált mártásba, és fogunkkal húzzuk ki a levélből a zöldség húsát. A leszopogatott leveleket egyszerűen tegyük a tányérunk szélére, vagy a külön erre a célra odakészített tányérra. A levelek között eltűnő, úgynevezett "szénaszálak" nem ehetők, ezért villával óvatosan el kell távolítani őket. Ha idáig eljutottunk, akkor kerül a szemünk elé a tulajdonképpeni igazi csemege: az articsóka szíve, amihez kevés viniaigrette, azaz ecetes-olajos öntet illik, s ezt a részt már késsel-villával fogyasztjuk el. Egyszerű, végtelenül finom csemege." (Olasz Kulinária)



Carciofi alla Romana

Hozzávalók:
5 db articsóka, 1 citrom leve, 1 gerezd fokhagyma, 3-4 dkg
reszelt grana padano, 7-8 levél friss, apróra vágott menta, 5 dkg zsemlemorzsa, só, frissen őrölt bors, 4-5 ek. olívaolaj

Elkészítés:
Az articsókák szárát levágom, hogy lapos legyen az aljuk és szépen meg tudjanak állni. A zöldséget megtisztítom majd megskalpolom őket (kb a felénél). A belső levelek tüskés végeit levágom, a "hajakat" kiszedem. Hőálló edénybe pakolom őket, gyorsan meglocsolom őket egy citrom kifacsart levével, majd
egy ujjnyi vizet öntök alájuk. A tálat lefedem alufóliával, majd egy jó órára berakom őket a sütőbe (180° légkeverés) és párolom őket. Amikor megpuhult, kiveszem őket és megtöltöm (minél alaposabban a levelek között is) az apróra vágott fokhagymából, reszelt sajtból, mentalevélbeől, zsemlemorzsából, borsból, sóból és olívaolajból kikevert töltelékkel. Visszarakom őkett a hőálló tálba (előtte kiöntöm belőle a vizet), majd egy-két mm vizet ismét öntök alá és fóliával letakarva sütöm úgy 15-20 percig (180°). Ezután lekapom róla a fóliát és még 10 percig grill fokozaton pirítom az articsókáimat.



2009. február 22., vasárnap

Velencében jártunk....



Az utazás=katasztrófa

Az utazási iroda=katasztrófa
Szervezés, hozzáértés=katasztrófa
Velence = mesés


Eddig sem mentünk sehova utazási iroda által szervezett kirándulásra, ezek után viszont biztos, hogy nem is fogunk. Hála az égnek az egész napos szabadprogramot kiharcoltuk magunknak (az 53 főből mi 2-en vágytunk csak ilyesmi balgaságra... és még el sem vesztünk... hahaha)
12 órás (!!!) odaút, amivel kapcsolatban megjegyezném azt, hogy Costa Brava-ra értem csaknem ennyi idő
alatt még középsuli alatt, ugyanúgy busszal. A busz eltéved, a sofőr azt sem tudja mi van...

Lényeg, a lényeg, úgy ahogy odaértünk végre Velencébe. Az embertömeg természetesen jelen volt, dehát erre számíthattunk, hiszen a karnevál záróhétvégéje volt. Gyönyörűszép jelmezeseket láttunk (de megjegyzem, hogy nagyon sok ügyetlen és bénán összevásárolt maskara van...), meg is örökítettem őket - tőlem telhető módon - a fényképezőmasinámmal.


Elsőként a piacra vettük az irányt, dehát keresztül kellett ugye nyargalni a városon ahhoz, hogy a Rialto-hoz jussunk a rakpartról. Előző hozzászólásomban szerepel a tapasztalatom :) Vásároltunk ugyebár trevisoi radicchiot, aztán még articsókát és cukkinit is, kis hűtőtáska bújt meg Dani hátizsákjában :) (Az articsókát valószínű, hogy holnap el is készítem, és szerepelni fog a blogon) Minden vágyam az lett volna, hogy vegyek azokból a fantasztikusan szép Szent Jakab kagylóból, vagy a friss tintahalból, királyrákból, garnélából... Sajnos azonban azt nem nagyon tudtam volna sehova elrakni, és ugye azért utaztatni is kellett volna csaknem fél napot... Szóval nehéz és fájó szívvel, ezekről le kellett tennem. Bárcsak nálunk is lenne (Szfvár) egy ilyen piac, ahol mindig friss áru kapható... Amúgy hihetetlen hangulata van a velencei halpiacnak, ahogy besiklanak a csónakok/gondolák és hozzák-viszik az árut.


Baromi sokat sétálgattunk, ami... hogy is mondjam, kicsit megterhelő volt a 12 órás buszút után, dehát ha már itt vagyunk, akkor nézelődjünk. Megpróbáltunk letérni a tipikus turistaútvonalakról, és volt is rá példa, hogy rajtunk kívül senki nem volt az adott utcán :)


Tanulság: Egyszer mindenképp érdemes megnézni a velencei karnevált, de ha lehet, akkor inkább tavasszal, vagy ősszel látogassuk meg ezt a csodálatos kis ékszerdobozt.

Dani táskáját lekakálta egy galamb... kíváncsi vagyok, milyen szerencse fog érni minket... lehet hogy az volt, hogy nem 12, hanem 7 óra alatt értünk haza :D















És összeraktam egy kisvideót is, na ez messze nem profi :D


Risotto al Radicchio


A tegnapi napot Velencében töltöttük. Gusztustalanul sok ember volt. (Erről majd a következő bejegyzésemben bővebben...).
Első állomásunk (miután átcsörtettünk a turistákkal dugig városon) a Rialto-i, illetve a helyi halpiacra vezetett. Rialto-i nem jött be, mert ugye turistatömeg... sok-sok bóvli stb. Azonban a halpiac... imádom :) Az a rengeteg gyönyörű gyümölcs, zöldség, hal és tengeri herkentyű. Csodálatos.

Ma a tegnap vásárolt radicchiot használtam fel az ebéd készítéséhez.

Hozzávalók:
16 dkg radicchio (trevisoi), 28 dkg risotto rizs, 2 ek. olívaolaj, 1 (nagyobb) fej hagyma, 2 cl száraz vörösbor, 1,2 liter zöldségalaplé, 3 dkg vaj, 4-5 dkg reszelt parmezán, szükség szerint só

Elkészítés:
Apróra vágom a hagymát, majd azt megpirítom az olajon. Hozzáadom a felvágott radicchiót, viszonylag nagy lángon tovább párolom. Rádobom a rizst, majd ezt a forró olajban megpi
rítom. Meglocsolom a borral és teljesen elfőzöm azt róla. A meleg alaplevet merőkanalanként hozzáadva, állandó keverés mellett addig főzöm, míg az alaplé elfogy. Eddigre a rizsnek puhának és krémesnek kell lennie. (ez egy jó 20 perc nálam) Lehúzom a gázról, belekeverem a vajdarabkákat és beleszórom a reszelt parmezánt, majd még forrón tálalom.

2009. február 17., kedd

Hagymaleves alla Reni


Hahaha :D

Miután ma másodszorra is hazaértem a munkahelyemről, leültem ölembe véve a macskámat, és csak úgy... megkívántam a hagymalevest. Árválkodott is a hűtőben egészen véletlenül két szép szál póréhagyma, hát kimentem a konyhába (pedig délután még úgy gondoltam, hogy ma nincs kedvem főzni) és nekiestem.
Nagyon finom lett, igazán jól esett egy tálka forró leves.

Hozzávalók:
2 szál póréhagyma, 1 nagyobb vöröshagyma, 2 dkg vaj, 1 liter húsleves, 2 dl tejszín, szerecsendió, só, bors, grana padano sajt

Elkészítés:
A pórét és a vöröshagymát fedő alatt puhára párolom a vajon. Miután már szép üveges, felöntöm a húslevessel (nekem csak "műlevesre" futotta most...), sózom, borsozom és szerecsendiót reszelek bele. Ha "rottyant" egyet, beleöntöm a tejszínt, szórók bele (úgy egy maréknyi) reszelt grana-t. Forrásig főzöm, majd elzárom alatta a gázt. Fogom a botmixerem és összeturmixolom a levest, lehetőleg nem teljesen simára, jó az amikor vanak benne hagymadarabkák :) Pirított zsemlekockával és egy kis reszelt grana-val tálalom. (ez nekem most úgy nézett ki, hogy bedobtam két szelet kenyeret a pirítóba, majd felkockáztam...) :)

2009. február 16., hétfő

Közeleg a kikelet


Ez most nem egy gasztro hozzászólás, hanem annak örömében írom, hogy kaptam ma apukámtól egy csodaszép kis hóvirág csokrot. Mamámnál szedte a kertben... olyan jó kedvem lett ettől a kis apróságtól :) Imádom a hóvirágot a maga egyszerű bájával. És ők már a tavasz hírnökei.

A hétvégén (szombaton) elültettem első fűszernövény magvaimat, remélem hamarosan kidugják a kis fejük búbját. Bár azóta csak borul és szürkül az idő.. majd csak kisüt az a napocska is. Amúgy egy panelház 7. emeletén lakunk, tehát nagyon-nagyon fogok neki örülni, ha itt is sikerül majd kis fűszerkertet nevelnem. Van egy apró erkélyünk is, de egyelőre még nagyon el van torlaszolva a helység, mert mindent a vele összekötött szobába pakoltunk el (rengeteg doboz és kacat vár még szortírozásra...)

Pénteken megyünk Velencébe... tudom, hogy nem pont ideális választás a karnevál ideje városnézésre, de megbeszéltük férjecskémmel, hogy úgyis visszatérünk majd ebbe az ékszerdobozba. Dani munkáltatója szervezi ezt a kirándulást, gondoltuk megragadjuk az alkalmat és kiszakadunk kicsit a hétköznapokból :) Tehát nagyon várom... mivel korán reggel érkezünk (vagy talán már hajnalban) első utunk biztos, hogy a piacra vezet majd... nem kívánok a turistacsoporttal együtt sablonvárosnézést lebonyolítani, inkább próbálunk majd mélyen a sikátorok között keveregni.

2009. február 15., vasárnap

Lasagne al forno


Ilyen kemény melót még sosem vittem véghez a konyhában. Hogy miért? Magam gyúrtam és két kezemmel nyújtottam a tésztát a lasagne-hez... felért egy karizom erősítő edzéssel az biztos! Semmi elfogultság, vagy ilyesmi, de nagyon-nagyon finom lett az eredmény, ennél jobb lasagne-t még az életben nem ettem :]

Friss tészta - Alaprecept

Hozzávalók (1 adag lasagnehez - 3lap):

30 dkg liszt, 3 tojás, negyed kk. só

Elkészítés:
A lisztet átszitáljuk. A közepébe mélyedést nyomunk, beletesszük a tojást és a sót. A széleitől kezdve dolgozzuk össze, kb. 15 perc alatt jól alakítható masszává gyúrjuk. Fóliába csomagoljuk, és egy órán át pihentetjük (a hűtőben). Ezután a tésztát sodrófával (jobb esetben mindezt elvégzi helyettünk a tésztagép) vékonyra nyújtjuk, miközben folyamatosan forgatjuk, hogy minden oldalról egyenle
tesen vékony legyen.


Ragú alla Bolognese

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma, 1 kis sárgarépa, 1 szárzeller, 10 dkg húsos szalonna, 20 dkg darált hús (marha és sertés keveréke, de használhatunk mást is), 3 ek. olívaolaj, 1 kis pohár fehérbor , 30 dkg paradicsompüré, 2 nagy ek. paradicsomvelő, oregánó, só, őrölt bors, 1 csésze húsleves (vagy víz), 1 dl tej

Elkészítés:
A hagymát, a sárgarépát és a zellert megtisztítjuk, felaprítjuk. A szalonnát kis kockákra vágjuk. Az olajat egy mélyebb serpenyőben felforrósítjuk, rádobjuk a szalonnát, majd a felkockázott zöldségeket, jól összepároljuk őket. A darált húst hozzáadjuk és lassan megpirítjuk benne. Beleöntjük a fehérbort, a paradicsompürét és a paradicsomvelőt, oregánóval, sóval, frissen őrölt borssal ízesítjük. Felöntjük a húslevessel (vízzel), és egészen kis lángon, legalább egy órán át nagyon lassan főzzük - mert ez adja meg a mártás intenzív aromáját - és időközönként belelöttyintünk egy kis tejet.




Lasagne al forno

Hozzávalók:
25-30 dkg frissen gyúrt tészta, ragú alla bolognese
A besamelmártáshoz:
3 ek. vaj, 3 ek. liszt, só, frissen őrölt bors, 5 dl tej

vaj, parmezán (én most edamival kevertem) sajt

Elkészítés:
Az alaprecept alapján elkészített tésztát 3 darabba szedem, majd mindegyikből 1-1 kb. 3 mm vékony lapot nyújtok (ha formám ovális, akkor oválisat, ha téglalap alakú, akkor értelem szerűen téglalap alakút) :) (Mivel frissen készített tésztáról van szó, én nem főztem meg előre, mert finomra megpuhult - pont al dente-re - az a tészta)
A ragú-t a recept szerint elkészítjük.
A besamelmártáshoz a vajat egy edényben felolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, sózzuk, borsozzuk. Fokozatosan hozzáadjuk a tejet, állandóan kevergetve felfőzzük, öt percig lassan forrni hagyjuk.
Jól kivajazunk egy sütőformát. Az alját egy réteg lasagnelappal befedjük, egyenletesen beterítjük besamelmártással. Erre kerül egy réteg ragu, amit megszórunk reszelt sajttal. Ismét egy réteg tésztalappal befedjük, és addig folytatjuk, amíg minden hozzávalót elhasználunk. A legfelső réteg lasagnére rátesszük a maradék besamelmártást (nekem maradt még ragum is, tehát azt is), sajttal és vajdarabkákkal megszórjuk. 200°-ra előmelegített sütőben mintegy 20 percig sütjük.


2009. február 13., péntek

Tagliatelle al gorgonzola e noci


Elsőként: férjem egyik kedvenc sajtja a Gorgonzola... múlt héten vett is egy jó darabot a fehérvári Garabonciás nevű boltban (ami azóta már valószínű végleg bezárta kapuit..) és meg is kértem, hogyha lehet, akkor ne falja fel egészben, hanem hagyjon nekem egy kb. 10 dekás darabot, amiből készíthetek tésztához (mondjuk tagliatelle-hez) valamiféle finom szószt. A következő lett belőle (nekem nem lett a kedvencem...merthátgorgonzolaaznemnagyon):

Hozzávalók (2 főre)
25 dkg tagliatelle, 10 dkg apróra vágott dió, 10 dkg gorgonzola, 2 dl tejszín (30%-os), 4 gerezd finomra vágott fokhagyma, 5 dkg vaj, reszelt parmezán, só, bors

Elkészítés:
Felrakom a tésztát főni, vigyázzunk arra, hogy nehogy túlfőzzük!
A diót leforrázom, majd lehúzom a héját (ezt jobb, ha nem közvetlenül a kaja készítése előtt csinálom, mert ez elég pepecs meló... legalábbis nekem), majd apróra vágom (vagy bedobom az aprítóba) és forró serpenyőben megpirítom. Közben felolvasztom egy öblösebb serpenyőben a vajat, belekockázom a gorgonzolát, majd ráöntöm a tejszínt. Addig főzöm, amíg szép egynemű nem lesz a szószom. Sózom, borsozom és beledobom a fokhagymát. Belekeverem a mártásba a pirított diót és elzárom a mártás alatt a gázt. A tésztát beleforgatom a szószba, reszelt parmezánnal megszórva tálalom.

2009. február 10., kedd

Fregula sarda - Szárd kuszkusz

A sáfrány

"Ha figyelembe vesszük, milyen kis adagokban értékesítik a sáfrányt, és milyen kevés recept létezik manapság, amely előírja a használatát, nehéz elképzelni, hogy a crocus sativus bibeszálai valaha a legkeresettebb kereskedelmi cikkek egyike volt a nyugati világban.

Már az antik görögök és rómaiak is szívesen használták a sáfrányt, még a színházban is szétszórták, hogy kellemes atmoszférát teremtsenek vele az előadáshoz. Ezenkívül a narancsvörös szálacskákkal drága selymeket színeztek, vagy belevarrták a fejpárnába, mert állítólag a sáfrány segíti az alvást. A középkorban aztán végleg felemelkedett a státusszimbólumok sorába. Ezekben századokban ugyanis egész Európában az étel külső megjelenésének nagyon nagy jelentőséget tulajdonítottak, a terített főúri asztalnak is ki kellett fejeznie a tulajdonosa hatalmát és gazdagságát. Ezért aztán minden - főtt vagy nyárson sült - húsételt "bearanyoztak", azaz élénksárga színnel vonták be. Az aromás illatú luxusfűszerre magas adót vetettek ki, a kor ínyencének ugyancsak mélyen kellett a zsebébe nyúlnia, ha ki akarta fizetni a szükséges mennyiséget. Egy 1400 körüli angol nyelvű dokumentumból kiviláglik, hogy fél kiló sáfrányért annyit kellett fizetni, mint egy lóért.

Az abruzzi L'Aquilla városában, mely a 13. század vége óta élénk kereskedelmi forgalmat bonyolított Velencével, Milánóval és Marseille-jel, a nagy árrést látva kezdték önállóan termeszteni a krókuszféléket. A számítások beváltak, L'Aquilla hamar az egyik legjelentősebb sáfrányexportőrré lépett elő. A német fejedelemségekben olyan nagy volt a kereslet a drága termék iránt, hogy hígítását, hamisítását halállal büntették. Csak nagyon későn, és igen lassan ért véget a sárga por korszaka, amikor a fejlődő vegyipar szintetikus színezékeket kezdett gyártani. Azért még ma is akad néhány hagyományos étel, amelynek készítésekor nem lehet lemondani a sáfrányról sem az ízes, sem a színe miatt. Elképzelhetetlen, hogy a risotto alla milanese ne legyen szép sárga, és a spanyol paella is igencsak sápatag lenne nélküle.

A sáfrányszálakat először mozsárban össze kell törni, majd kevés meleg vízben feloldani, hogy jól kibonthassa az aromáját. A kereskedelemben kapható sáfránypor nem megbízható, gyakran kevernek bele idegen anyagokat." (Olasz Kulinária)



Elkezdtünk nézelődni nyaralás ügyében, és felmerült Szardínia is a lehetőségek között. Semmiképp nem főszezonban akarunk menni, inkább kora ősszel... még szép idő van, és talán már nincs olyan turistatömeg. Természetesen utánanéztem a szárd étkezési szokásoknak, illetve ételeknek. Rábukkantam Chili&Vanilia blogján erre a receptre, amelyről úgy gondoltam, hogy muszáj lesz kipróbálnom. Így is tettem. Minden esetre ez nem egy könnyű étel.. amikor nekiláttam a főzésnek, kevesellettem a 20 dkg tésztát, de bőőőőven elég... sőt... még maradt is.

Hozzávalók:
20dkg tarhonya (vagy szardíniai fregula tészta), 1 közepes vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 édesköménygumó, 5dkg húsos füstölt szalonna, 1 jó csipet sáfrány, 5dkg pecorino sajt (vagy más, kemény juhsajt), olívaolaj, só, bors

Elkészítés:

Olívaolajon kb. 5 perc alatt üvegesre pároljuk a finomra aprított hagymát, fokhagymát és az apró kockára vágott édesköményt. Hozzáadjuk a felkockázott füstölt szalonnát, további néhány percig pirítjuk. A lábasba öntjük a tarhonyát, majd ezt is megpirítjuk. Felöntjük 3 dl vízzel. Sózzuk, borsozzuk, egy csipet sáfrányt adunk hozzá. Fedő alatt, kb.15 percig főzzük, amíg a tészta megpuhul, és az összes vizet felszívja. Finomra vágott petrezselyemmel és reszelt juhsajttal szórjuk meg, amennyiben lehetséges, akkor pecorino-val.

2009. február 8., vasárnap

Tiramisú: Azaz dobj fel!


Már millió tiramisú receptet olvastam életemben, és sosem tudtam eldönteni, hogy melyiket készítsem el... A hétvégén úgy döntöttem, hogy kipróbálom az új könyvemben található receptet.

"A tiramisú szó szerint azt jelenti: "dobj fel engem". A kultikus desszert meg is teszi: finomságával és persze a benne lévő jó erős feketekávéval.
Kié az első tiramisú készítésének dicsősége? A piemonteiek találmányuk, a babapiskóta miatt mondják magukénak. Lombardiában azért, mert a mascarpone az ő vidékükről származik. A velenceiek, a toscanaiak, sőt a rómaiak is igényt tartanak a szerzőségre. A sok-sok véleménynek megfelelően a tiramisúnak számtalan receptje van. A legnagyobb különbség közöttük abban mutatkozik, hogy hol milyen szeszesitallal készítik: a konyaktól a marsalán, az amarettón, a whiskeyn és a rumán egészen a kávélikőrig minden lehetséges." (Olasz Kulinária)
Hozzávalók:
5 ek. cukor, 4 tojássárgája, 50 dkg mascarpone, 20 dkg babapiskóta, 4 ek. erős feketekávé, 4 ek. amaretto, cukrozatlan kakaópor a szóráshoz
Elkészítés:
A
tojássárágáját a cukorral (legnagyobb fokozaton) krémmé keverjük. Kanalanként hozzákeverjük a mascarponét. Egy nem túl magas üveg- vagy porcelántál alját kibéleljük babapiskótával. Összeöntjük a kávét meg a likőrt és ezzel a keverékkel meglocsoljuk a piskótákat. Rákenünk egy réteg krémet, majd ismételjük az eljérést, amíg a hozzávalók el nem fogynak. A tetején krém legyen. Egy órára hűtőbe rakom, majd ezután szórom meg jó gazdagon a kakaóporral (így nem olvad bele a krémbe a kakaó). Még jó pár órát (vagy inkább egy éjszakát) hűtöm, ezután fogyasztom.

(a kép nem lett a legjobb... sőt.... de most így sikerült)

2009. február 7., szombat

Fusilli alla Molisana


Csütörtökön megajándékoztam magam az Olasz Kulinária c. fantasztikus könyvvel. Azóta is folyamatosan tanulmányozom, és nem győzök vele betelni. Jó könyv!
Neki is álltam a benne található receptek kipróbálásnak, elsőként egy egyszerű tésztaételt (mi mást, hiszen "pastaimádók" vagyunk). Nagyon finom lett, nem csalódtunk :)

Hozzávalók:
40 dkg fusilli, 10 dkg sovány sonka, 20 dkg ricotta, só, bors, 2-3 ek. extra szűz olívaolaj, reszelt pecorino.

Elkészítés:
A tésztát sós vízben éppen csak puhára (al dentére) főzöm. Közben a sonkát kis kockákra vágom (bár a recept nem így szól, de->) majd zsírjára pirítom, hozzáadom a ricottát, sózom, frissen őrölt borssal megszórom és jól összekeverem az egészet. Hagyom, hogy az egész massza szépen "összemelegedjen", majd belerakom a tésztát, jól elkeverem. Tálaláshoz reszelt pecorino sajttal szórom meg a tésztát.



2009. február 3., kedd

Bazsalikomos paradicsomleves


Még egy fizetés előtti fogás. A hozzávalók hála az égnek mindig vannak itthon, így könnyen össze lehet dobni. Mellesleg imádom a paradicsomlevest :) Amikor kicsi voltam, mindig cukorral (rengeteg cukorral) ettem ezt a levest, de mióta "nagy" vagyok, kizárólag sajttal eszem :) (ezt a szokást még úgy 9-10 éve lestem el az unokatesóméktól, amikor "hazahozták" ezt magukkal Olaszországból a nyaralásuk után...)

Hozzávalók:
5 dl paradicsomszósz (Mutti, vagy házi), 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, kb. 6 dl víz, 8-10 levél bazsalikom, parmezán


Elkészítés:
Apró kockára vágom a vöröshagymát, a fokhagymát megtöröm és szintén apróra vágom. Ezeket puhára párolom 1 deci vízen. Miután ez megvan, ráöntöm a paradicsomszószt, felöntöm kb. ugyanennyi vízzel (ez a paradicsom sűrűségétől függ) és főzöm 10-15 percig. Beledobom az apróra vágott bazsalikomot, rottyantok még egyet rajta. Reszelt parmezánnal megszórva tálalom.

2009. február 1., vasárnap

Sajtos csirkemell sáfrányos rizzsel


Ez egy ilyen fizetés előtti vasárnapi étek. Hogy miért is? Mert abból készült, ami épp volt itthon :)
Ezt a húst is rengetegféleképpen lehet variálni, a lényeg, hogy az ízek ne üssenek el túlságosan egymástól.

Hozzávalók:
60 dkg csirkemellfilé, 2 tojás, 20 dkg edami sajt, 5 dkg parmezán sajt, 20 dkg mozzarella, póréhagyma, metélőhagyma, szerecsendió, só, bors, vaj

Elkészítés:
Veszek egy közepes méretű, kerek jénai tálat. Kikenem vastagon vajjal és jól megszórom reszelt edami sajttal. A csirkemelleket vékony szeletekre vágom, ezeket sózom, majd a felvert tojásba beleforgatom. Szorosan belehelyezem őket a sütőtálba, majd megszórom borssal, frissen reszelt szerecsendióval, metélőhagymával, rárétegezem a pórét (ezt nem kell annyira nagyon sűrűn) és ismét megszórom a reszelt edamival. A rétegezést addig folytatom, amíg el nem fogynak a hozzávalók (nekem ennyi hús
ból pont 2 réteg lett). A legtetejére szeletelt mozzarellát és egy kis reszelt parmezánt teszek. 180-200°-ra előmelegített sütőben, kb. 45-50 percet sütöm.

A rizzsel tálalom. (ennek az elkészítési folyamatát nem írnám le...) :)

Lenyomtunk utána mindketten egy-egy pohárka limoncellot (sorrentoit), és így teljes volt az ebéd. (mellesleg ma vagyunk együtt 38 hónapja, és 6 nap múlva már 9 hónapos házasok leszünk) :)