2009. október 7., szerda

Csak úgy elrepült...












Újult erővel, rengeteg ötlettel és recepttel visszatértem. Csodálatos helyen voltunk, fantasztikus ételeket ettünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Egy campaniai kis mesevárosba fogok kalauzolni titeket a beszámolóm során, amely nem mellesleg Olaszország legkisebb városa. Nem más ez, mint Atrani, az Amalfitól mindössze 200 méterre fekvő település. A pasztellszínű házak egymás hegyére-hátára épültek, köztük apró, vékony, lépcsős, macskaköves utcácskák, átjárók futnak. A városnak egy tere van mindössze, amely „kapuival” a tengerre néz. Ezen a téren található egy nagyon kedves, hangulatos, tökéletes szakácsokkal és elbűvölő személyzettel rendelkező étterem is, ahova minden nap rendre visszajártunk, de az ételekről beszélek majd bővebben is, ez nem az a bejegyzés... A városban található egy templom is, mint kiderült az Amalfi Köztársaság dózséit itt választották meg, majd itt is temették el őket. Az emberek igen vallásosak, szinte minden utcában található egy-egy kisebb-nagyobb oltár, ahova virágot, mécseseket tesznek. A templom stílusa akár eklektikusnak is nevezhető a kupolája és harangtornya bizánci stílusú, illetve keverednek benne a keresztény és a mór elemek is. Ezek többnyire az egész partvidéken található templomokra jellemzőek. Az épületek hagyományosak, egy „újkori”, modern ház sem rontja meg a hatást, nem csúfítja el ezt az idilli képet.
10 napot töltöttünk hát a napfényes Sorrento-i félszigeten és ezt a 10 napot nem cserélném el semmire az égvilágon. Ez egy más világ, egy nyugodt, a stressz elől elzárkózott burok, ahol senki nem hagyja, hogy az életét megkeserítsék. Az felnőttek és gyerekek egyaránt vidámak, igyekeznek életüket gondtalanul élni. Azt hiszem tapasztalhattuk, hogy milyen is az igazi „La Dolce Vita”. Az időjárás hála az égnek kegyes volt velünk, a 10-ből egy nap esett az eső csupán, a többi napon a hőmérő higanyszála általában 30 C°-ig kúszott fel. Hogy aktív, vagy passzív nyaralás volt-e ez? Talán kettő az egyben. Voltak olyan napjaink, amikor lementünk csupán a tengerpartra fürdeni és napozni, majd estefele az étteremben egy jóféle üveg bor mellett a jól megérdemelt vacsoránkat elkölteni, viszont voltak olyan napjaink is, amikor sok-sok kilométert gyalogoltunk le egyhuzamban (átlagban 25%-os emelkedőnek). Gyalog sétáltunk, vagy inkább kínkeserves szenvedés közben (nagyon meleg volt és azért a közel 5000 lépcsőfok az elég húzós...) lépcsőztünk fel Ravello kisvárosba is, amely igazi gyöngyszem a hegyekben, majd szintén két szép lábunkon trappoltunk el Furoreba a fjordhoz fürdeni egyet. (a térképen megnézve légvonalban abszolút nem tűnt olyan távolinak egyik sem és azzal is tisztában voltunk, hogy többnyire emelkedőnek kell menni, de úgy gondoltunk, mit nekünk egy kis séta :D) Szóval nevezhetjük magunkat igazi hard core turistának is, mert nekünk nem volt teleszkópos túrabotunk, mint az angoloknak... :) mégis gyalog vágtunk neki ezeknek az utaknak. Hogy egy kicsit elkanyarodjak eddigi eszmefuttatásomtól: én naív arra számítottam, hogy október elején biztosan nem lesz már sok turista... ó dehogynem. Az összes angol/német/orosz nyugdíjas most ment nyaralni és az összes az Amalfi-partra :)

Meglátogattunk még egy-két, amolyan „kötelező” helyet is, mint Pompeii, Capri és Nápoly. Igazából úgy voltunk vele, hogy nem érdekel ki-mit mond, csak oda megyünk, ahova kedvünk van. Első sorban mi most pihenni akartunk, igazán pihenni. Amúgy is... ha valaki itt kalandot akar, akkor üljön fel az Amalfi-Sorrento-Amalfi buszra és megkapja :D Emelem a kalapom a sofőrök nyugodtsága és tapasztalata előtt. Az utak eszméletlenek, sokszor nagyon vékonyak és kanyargósak. Az olasz sofőrök ezt baromi rutinosan kezelik, viszont a turisták... rengetegen bérelnek autót, buszt és nem mondom... hát okoznak némi fennakadást. Figyelem és rutin kell az itteni vezetéshez az biztos, ha ezek megvannak nem lehet nagy probléma. Nálunk is esedékes volt az autókölcsönzés, mert kedvezménnyel jutottunk volna autóhoz, de inkább a tömegközlekedést választottunk. Vettünk sok szép (többnyire gasztro) dolgot, felvásároltam az aktuális gasztromagazinokat így tényleg.. a legújabb receptre már nem sokat kell várni ;)


Remélem még visszatérünk ide, akár többedmagunkkal, akár többször is. (Majd gürcölünk érte :D) Tökéletes volt!

(U.i: egy rossz történt igazából a nyaralás alkalmával.. elromlott az objektívmotor így nem működött az autofókusz és mindent gyorsan manuálisan kellett lefotózni. nem volt "olyan nagyon" gáz, de azért jó lett volna, ha működik. most mehet a szervizbe)

13 megjegyzés:

Niki írta...

Isten hozott itthon! :)
Csak ámulok és bámulok, úgy szeretnék ide eljutni egyszer... vagy többször! :)
Az biztos, hogy az olaszok életfelfogása merőben különbözik a magyarokétól. Nem görcsölnek semmin, tényleg élvezik az élet minden percét.
Szépek a képek, kíváncsian várom a recepteket is!
és tudsz olaszul, hogy felvásároltad az összes gasztro magazint? :) vagy majd lefordíttatod?

Palócprovence írta...

Üdv újra itthon! A képeket elnézve szuper nyaralásotok volt. Várom a további beszámolókat! :))

Reni írta...

Igen, újra itthon... egyik szemem sír a másik nevet.

Olasz nyelvtudás.... :D hát az úgy van, hogy én spanyolul tudok és elég sok mindent megértek az olaszból, ha leírva látom. Amit meg nem, azt kiszótárazom :) jajj én a képekkel annyira nem vagyok elégedett, majdnem sírva fakadtam, amikor nem akart működni a fényképezőgép :(
Amúgy Danival tervezzük, hogy elkezdünk olaszul tanulni, és ha jövőre megyünk véletlenül (haha), akkor már próbálunk olaszul kommunikálni.
Ez egy tipikusan olyan városka, ahol le tudnám élni az életem.

Amúgy Niki, ha egyszer eljutsz ide, akkor tuti, hogy utána már többször akarsz :)

Niki írta...

Én is gondolkodtam az olasz nyelv megtanulásán, de borzasztó árakat elkérnek egy óráért... :(

Én eddig csak Bibione-ban, Velencében és Barin voltam, de a nyugati part jobban vonz. Mondtam Dávidnak már, hogy oda muszáj elmennünk! :)

Reni írta...

Hát én is eddig Velencében, Rómában és most itt... de az egész csizmát bejárnám, ha tehetném. Dolgozok is majd érte, hogy jövőre is mehessünk :)

dolcevita írta...

Reni!

örülök, ezek szerint bevált a javaslatom! : ) szerintem is a világ legcsodálatosabb helye, gyönyörűek a fotók, jó volt nosztalgiázni!
olaszul meg tessék tanulni, spanyol után nem nehéz, és akkor egy új világ tárul ki, a helyiek nagyon díjazzák, amúgy is kedvesek, de ha tud veled beszélni, extra dolgokra képesek. mi pl így vendégeskedtünk pont itt egy kecskepásztornál és a családjánál

Reni írta...

Kriszta, igen és nagyon örülök, hogy felhívtad a figyelmem arra, hogy keressek inkább "fentebb" szállást Maiori-tól. Ez egy nagyon szép, tipikus berendezésű ház volt (nagyobb mint a lakásunk) és nagyon jól éreztük magunkat. Ez a hely csodálatos!

Az olasz eddig is érdekelt, csak féltem attól, hogy ez is "hiába" lesz, mert ugyanúgy mint a spanyolt, ezt sem tudom majd igazán használni.

Én meg várom az umbriás beszámolót! :)

Vesta írta...

Csodás a hely is, a fotóid is szépek, magam is lelkes rajongója vagyok a Sorrento-i félszigetnek,no meg Caprinak!
Várom az olasz recepteket is!

Csibe írta...

Reni, de jó nézegetni a képeidet, nagyon szép helyen jártatok! Köszi!
Párszor már mi is összeírtunk olasz útvonalakat, honnan-hová, de sajnos a fiókban hever (még).

Felhőlány írta...

Kedvenc filmemből (Napsütötte Toszkána) ismerős ez a kép. A filmek többnyire mást látszatnak mint a valóság, de most fordítva van! Ezek szerint a valóságban még szebb... :))) Nagyon várom én is az olasz recepteket, a meseszép képekért pedig küldök Neked valamit:
http://felholanyka.blogspot.com/2009/10/meglepetes-oscar.html

Limara írta...

Ezek a fotók utikönyvbe kívánkoznak olyan szépségesek! :)

szepyke írta...

Hát, Isten hozott újra itthon.

Én az indulásom napján kaptam egy nagyon jó barátnőmtől sms-t, aki addig amig én Londonban voltam, Spanyolországban múlatta az időt. Az sms kb így szólt.

"Szar itthon, ne gyere haza!"

Jah, és azóta már tudom, hogyha nem is szar, de más...

Alig várom a beszámolóidat, bár tartok tőle, hogy rengeteg tengeri izé lesz benne, amitől már most rosszul vagyok....:))))

Reni írta...

Köszönöm a kedves szavakat! :)

Vesta, megértem, hogy rajongó vagy, asszem egy örök életre szívembe zártam ezt a helyet. Nagyon hiányzik és rosszul vagyok attól, hogy hétfőtől megint dolgozni kell... dehát ez már csak így van.

Csibe, nekem is vannak ilyen útvonalterveim, igyekszünk párat megvalósítani belőlük, dehát igen... a komplett útvonaltervem az, hogy az Appeninni félszigetet keresztül-kasul bejárjuk egyszer.

Felhőlány, amikor láttam a Napsütötte Toszkánát először, na akkor határoztam el, hogy nekem erre a helyre (Toszkánába és az Amalfi partra is egyaránt) el kell jutnom! Összeteszem a két kezem, hogy az egyik ilyen fiatalon sikerült is. Remélem a másik is fog, és még eljutok ugyanide is vagy tucatszor :) Igyekszem a receptekkel, a díjat köszönöm :)

Limara, köszönöm... pedig ha tudnátok mennyit szenvedtem a fényképezőgéppel, mivel elromlott ugye az objektív fókuszmotora.. :( de azért nekem is jó érzés visszanézni a fotókat.

Szepyke... hát én most per pillanat úgy érzem, hogy szar itthon... majd biztos enyhül kicsit a "fájdalom", de ott el tudnám képzelni az életem akár mosogatólányként is. Olvastam a londoni élményeidet, jók voltak a beszámolók :)
Én nem írnék több dolgot a nyaralásról, csak ennyi lenne a beszámolóm :) Tengeri izé volt bőven... én sem gondoltam volna magamról, hogy ennyire nagy rajongók leszünk :)