2009. szeptember 1., kedd

Brassói aprópecsenye



A főnököm lánya említette a brassóit a munkahelyemen és akkor ugrott be, hogy soha nem készítettem még annak ellenére, hogy az egyik kedvenc kajám. Amikor kicsi voltam és mentünk az unokatesómékhoz (mindig több napra megyünk, mert Szlovákiában élnek), akkor a nagybátyám biztos, hogy készített valamelyik nap brassóit, mert Renike kívánsága mindig ez volt. Anyukám is sokszor csinált brassóit, öcsémmel együtt imádtuk. Így munka után egyenesen a boltba szaladtam, hogy vegyek krumplit és karajt. Anyukám mindig adott a húshoz (emlékeim szerint) egy kis majoránnát, így én is így tettem.

Hozzávalók:
80 dkg burgonya, 50 dkg hosszúkaraj, 1 púpos tk. pirospaprika, 2 gerezd fokhagyma, 1 tk szárított majoránna, só, bors, 5 dkg szalonna


Elkészítés:

A szalonnát apró kockára vágom és zsírjára sütöm, majd kiveszem a serpenyőből - a zsírja maradjon az edényben - és félreteszem. A karajt apró kockára vágom. Belereszelem a serpenyőbe a két gerezd fokhagymát, majd rádobom a húst és hirtelen megpirítom. Megszórom a pirospaprikával, majd felöntöm kevés vízzel. Sózom, borsozom és meghintem a majoránnával. Fedő alatt kb. 30 perc alatt puhára párolom a húst (ha közben szükséges, adok még hozzá vizet). A krumplit megpucolom és szintén kockákra vágom, majd forró olajban kisütöm őket. Ha a krumpli lecsöpögött, akkor összekeverem a hússal.

Amennyiben szükséges fogyasztás előtt még sózzuk meg a burgonyát!

14 megjegyzés:

Anonymous írta...

Szépek a képeid, de egy az egyben a Dolce Vita blog nyúlása. Minden tárgy, beállítás, tálalás. Minek ez a mesterkéltség, inkább saját ötletek?

Tom

szepyke írta...

Azért mert valaki stílusban hasonlót csinál, mint valaki más, az nem azt jelenti, hogy lenyúlja... Dolce Vita szerintem van olyan szinten, hogy nem szégyen, ha valaki valasmi olyat szeretne csinálni, mint Ő. DV a magyar gasztroblogok elsői között volt, így mutatva irányt az Őt követőknek, akik szintén gasztroblogra adták a fejüket. Azért mert Reni képei is mesésen gyönyörűek, és mint DV-nél nála is fehér a háttér, nem hinném, hogy bármilyen másolást is elkövetne ezzel. Még valami. Rengeteg blog van, és Reni blogjának megjelenési színvonala elég magasra teszi szerintem a mércét. És bár stílusban hasonlít DV blogjára, én nem látok ebben semmi gondot.

Reni, a recept miatt jöttem. Imádom, és mint mindig csodálom a fotót is!

superhappyjohi írta...

Csatlakozom Szepykéhez! Reninek remek saját ötletei vannak, és hogy stílus hasonló az még nem jelenti azt, hogy a képek nem csodásak és az ételek nem finomak (bár még eddig nem volt lehetöségem élöben megkóstolni ;)) - Reni fiatal és friss és igenis vannak saját ötletei! Hajrá Reni! Egyre jobb leszel! ;)

Reni írta...

még jó, hogy az edényeim és a receptek nem ugyanazok, vagy ha mégis, akkor azt feltüntetem :)

Hogy Krisztát másolnám? Ha így gondolod, akkor legyen, bár szerintem nem. Attól, hogy van egy kis szépérzéke az embernek... a kajákat meg nem lehet szerintem olyan hű de nagyon sokféle módon beállítani... no mindegy :)

Reni írta...

jajj a tárgyak meg... szerintem nem csak nekem vannak ikeás cuccaim

Csibe írta...

Reni, el sem hiszed mennyire örülök a brassóidnak. Még én sem csináltam soha, pedig nagyon szeretjük. Nem rég írtam fel az elkészítendők közé.
A képed pedig ismét csodálatos!

Anonymous írta...

Szepyke önjelölt kioktatónak üzenem, semmi újat nem tudott írni, akármennyire erőlködött. Nem bántásból írtam, kár teljes mellszélességgel beleokoskodni mindenbe. :D
Végignéztem a blogot, és egy az egyben Dolce Vita köszönt vissza. -Bár neki az elképesztően kivagyi emberi mivolta visszataszító, ezért írtam, hogy neked nem feltétlenül kellene utánozni.-
Csupán egy jótanács. Ha minden tálalásnál azt az egy pár kés-villát használod, a másik terítéknél ne fotózd bele az egyszerű evőeszközt, illúzióromboló. Lejön a kirakat. Minden jót.

Tom

szepyke írta...

Jah, én vagyok az önjelölt kioktató, bár, csak leírtam a véleményemet, ahogy azt Te is tetted Tom.
Én kioktató vagyok, Te meg csak a bölcs hozzászóló gondolom.
Ebből én úgysem jövök ki a Te olvasatodban, úgyhogy csak üzenem, van az úgy, hogy másnak más a véleménye!

Palócprovence írta...

Reni, szerintem sokkal szebbek a képeid, mint DV-é, élettel telibbek, nem annyira műtermi jellegűek. De hát, ahogy mondják, kinek a pap, kinek a papné...

Jó, hogy eszembe juttattad a brassóit! Nagyon szeretem és már régen csináltam. :))

Reni írta...

Amikor több teríték látható az asztalon, akkor az azért van, mert evés előtt szoktam lefotózni. Igen, az egyik pár evőeszköz ezüst, a másik "egyszerű", mert a férjem nem bírja a szájába venni az ezüst evőeszközt, nem szereti az "ízét". Én kislánykorom óta azzal eszem, mert már generációk óta mindig a legidősebb gyerekre száll a családban. Lehet, hogy illúzióromboló, de nem magazinnak fotózok, úgyhogy valamennyire mindegy is. Nade ezt nem is magyaráznám tovább.

Még sosem gondoltam bele, hogy az én blogom DV-ére hasonlítana, mert ő egy teljesen más világ...
Nem másolom őt.

Vehetném "megtiszteltetésnek" is, hogy egy olyan bloghoz hasonlítják az enyémet, mint az övé, de ez nem az a pont, mert itt konkrétan arról volt szó, hogy én copyzom egy az egyben.

Én szeretem vezetni ezt a blogot, elég sok munkát belefektetek, hogy színvonalas legyen. Hogy egyedi ötleteim nem lennének? Ezt viszont sajnálom, ha valaki így látja.

Amúgy örülök, hogy örültök a brassóinak, látom sokaknak tartozik szintén a kedvencei közé. Én is hálás voltam a főnököm leányzójának, amikor szóba hozta.

Á la carte írta...

Szia!
Nagyon szépek a képeid. milyen géppel készíted? Milyen objektívvel?
A brassói nekem is egy kedvencem, bár én kicsit másként készítem, de így is biztos nagyon finom : ) A fotó most is szuper lett.
üdv, Kriszta

Reni írta...

Kriszta, egy sima 18-55 mm-es objektívvel készítem a képeket, amely alapobjektívként járt a Canon EOS 450 D fényképezőhöz. Ezáltal megválaszoltam az első kérdést is :) Nekem anyukám így készíti (legalábbis azt hiszem :) így nekem ez az alap, de biztos ebből is több féle módozat létezik :) gondolom erre is érvényes az ahány ház, annyi szokás mondás.

Á la carte írta...

Köszi a választ. A férjem fotózik, pont most fog venni egy új gépet. Én csak sima kompakt géppel szoktam még fotókat készíteni, de majd ha meg lesz az új gép, remélem engem is kiokosít : )Ezért érdekelt.

Reni írta...

Nekem is annó a férjem "erőltette" ezt a gépet, mert tudta, hogy nagyon élvezném a használatát. Amúgy sok gyakorlás árán tök jól meg lehet ismerni ezeket a gépeket. Érdemes :)