2009. június 24., szerda

Fűszeres csokoládésorbet


Az alapötlet megint csak a Szakácsok Könyvéből származik. Honnan máshonnan.. Imádom azt a könyvet! Azonban én egy kicsit túlléptem a megadott recepten, izgalmasabbá tettem egy kis fűszerezéssel. Bors, zöld kardamom, gyömbér... Hm... ha belegondolok ezeknek a fűszereknek együtt milyen illata van és hozzá jön még a finom, keserűcsokoládé illat... Mondja csak valaki azt, hogy nem csábító... :)

A kardamom egy, a gyömbérfélék családjába tartozó, gyékényszerű, évelő növény. Ázsiából származik, de manapság már csak Indiában és Guatemalában termesztik. Fűszerként apró, zöld színű toktermésével együtt használjuk fel. Ezeket a növény életének harmadik évétől lehet gyűjteni. A termésben található magok adják tulajdonképpen a fűszert. Ha jól tudom a sáfrány és a vanília után a kardamom a legdrágább fűszer a világon. Az arab világban úgy tartják, hogy a kardamom afrodiziákumként tökéletesen működik, serkenti a nemi vágyat. Pozitív hatással van az emésztésre, felfúvódás ellen igen hasznos. Állítólag a magok rágcsálásától még a hangunk is szebb lesz. Körülbelül 2 éve vettem az öcsémnek egy csokoládés teakeveréket (azt hiszem rooibos volt), ami bergamottal, fahéjjal, kardamommal volt megspékelve. Elég volt csak kinyitni az aromatartó kis zacsit, máris elalélt az ember az illattól... hát amikor még le is lett forrázva... nem csoda, hogy az arab világban szívesen használják kávék és teák ízesítésére. Jellegzetes íze hő hatására bontakozik ki. Hasznos lehet, ha a magokat egy kicsit megpörköljük a felhasználás előtt, így sokkal intenzívebb lesz az aromája.

A gyömbér szintén a keleti földrészről származik, ennek a növénynek a gyökerét használjuk fel friss és szárított, porrá őrölt állapotban. Le
het kandírozni is, így igazán különleges csemegét kapunk, amellyel például feldobhatunk egy-egy karácsonyi süteményt is. Manapság már több helyen is termesztik (Ausztráliában, Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában egyaránt). Emlékszem, amikor először találkoztam gyömbérrel életemben, fogtam magam és beleharaptam a gyökérbe... hááát... nem tudtam, hogy kiköpjem, vagy lenyeljem... nem számítottam a "csípősségére". Azóta viszont elég gyakran használom, húspácokhoz, édességekhez stb. Ennek a növénynek a főzete szintén alkalmas a meghűléses panaszok kezelésére, csillapítja a gyomorgörcsöt és segíti az emésztést.


Node visszakanyarodva a sorbethez. Kicsit furcsa, mert én a sorbet megnevezésből csak és kizárólag gyümölcsös finomságokra tudtam asszociálni egészen addig, amíg meg nem láttam ezt a "receptet".

Hozzávalók:
200 g min. 70%-os étcsokoládé (én kakaóbabos tibit használtam), 160 g porcukor, 0,5 l víz, 1 kk őrölt zöld kardamom, 0,5 kk őrölt gyömbér, frissen őrölt feketebors

Elkészítés:
A vizet felteszem a tűzre, beleöntöm a cukrot. Ha elolvadt, hozzáadom a darabokra tördelt csokoládét. Miután a csokoládé teljesen felolvadt, hozzáadom a fűszereket és hagyom rotyogni, míg habos nem lesz. Elzárom alatta a gázt, és lehűtöm. Ha kihűlt, mehet is a fagyigépbe és ő elvégzi helyettem a melót.

Ha nincs fagyigépünk, öntsük a masszát egy lapos, fagyálló tálba, és félóránként botmixerrel turmixoljuk át, hogy a fagyás során keletkezett jégkristályokat széttörjük. Ezt ismételjük meg úgy 5-6-szor.

Nagyon töményen csokis, nekem elég belőle egy gombóc. Számomra azért az igazi sorbet igazi gyümiből van :)

12 megjegyzés:

Csibe írta...

Nagyon guszta! ...ha nagyon csokis, akkor az nagyon nekem való ;)

Anonymous írta...

Szia Reni!

Szoktam olvasgatni a blogodat, néhány receptet már ki is próbáltam, köszi őket!
Ehhez a recepthez azt szeretném hozzáfűzni, hogy Szicíliában már kóstoltam Nutellás sörbetet, meg van mandulás-tejes, és kávés is (ott granitának hívják a sörbetet/jégkását).
További jó főzőcskézést!

Üdv: Gabi

napmátka írta...

Nagyon izgalmas lehetett ezzel a fűszerezéssel! Próbálom elképzelni...:)

szepyke írta...

Ez a második kép. A rózsaszín a mélybarnával. Jaj, de szép!

Reni írta...

Ugye, én is szeretem ezt a színpárosítást! A csokibarnával nagyon szép még az az igazi szép világoskék is... szerintem :) meg a kivizöld... najó én eleve imádom a csokibarna színt :)

szepyke írta...

Én mostanában szerettem meg.

A másik, a kérdésedre válaszolva, tudod a tippelésesre, 1971-ben születtem. :D Hát, "kicsit" fiatalabbnak hittél, ez most jó, vagy sem? :DDD

Reni írta...

Végülis mindegy. Nem? :)

Az jól esik az embernek, ha fiatalabbnak gondolják, nem? :)

Engem sokszor 18-nak néznek :D

Az előttem álló 16 éves fiataloktól a boltban nem kérik el a személyit, de amikor én kerülök sorra és a tészta, paradicsom, zöldség, hús mellett egy üveg fehérbor is bekerül a kosárba, akkor már kérik is, hogy igazoljam magam... :)

Mondtam én, hogy a tippelés nem erősségem :D

szepyke írta...

:D
Pusztag is pont tízzel hitt kevesebbnek. Most azon gondolkodom, hogy a stílusom olyan, mintha még "csak" 28 lennék, vagy a tempóm?
:D

Reni írta...

Nem is tudom, mondjuk így összefoglalva: a lendületes stílus. :)

szepyke írta...

Igen, gondoltam. Kicsit sok vagyok. Ismerem magamat.

Reni írta...

Nem-nem-nem-nem-nem :)
Nem vagy sok, a lendületes stílus az nálam abszolúte pozitív pont :)

Anonymous írta...

szimpatikus