2009. június 8., hétfő

Étterem kritika és ajánló

1.
A férjem céges összejövetelének alkalmából mentünk el a Robin Hood nevezetű étterembe. (Furcsállottam, hogy ide szervezték ezt a vacsorát, mert nekem ez a hely ilyen pubként, illetve íjászklubként maradt meg emlékeimben… sebaj, adtam neki egy esélyt, utána néztem a neten és meglepve fogadtam a HATALMAS étlapot… mondhatni kétkedve.) Mivel céges vacsoráról lévén szó, természetesen a szokáso
s sültes tál volt megrendelve X ember számára. Én azért kértem még a „nagy durranás” előtt egy levest, amit zellerkrémleves volt pirított baconnel. Jó volt, jó volt, de… a bacon nem volt rendesen megpirítva, a leves kellemetlenül darabos volt… Szóval ez nem volt egy pozitív indítás.

Következett a tál. Rántott sajt, rántott gomba, sült tarja, cordon bleu,
és rántott karaj sült krumplival és rizzsel. Na azért ennél kicsit extrábbra számítottam még akkor is, ha „csak” egy húsos tál. És akkor sorolnám a problémáimat… A gomba úszott az olajban, gumis állagú volt. A cordon bleu papírvékonyra volt klopfolva és szárazra sütve. A többi húsnak esélyt sem adtam… A krumpli szívós, a rizs kásás... Soroljam még?! Szerintem ennyi untig elég. És akkor erősen elgondolkozom azon, ha egy szimpla rántott karajt nem tudnak normálisan elkészíteni, akkor mit keres az étlapjukon lazac, illetve pisztráng, ilyen-olyan marhahús és társai… Könyörgöm. Akkor inkább szerepeljen 10-féle étel összesen azon az étlapon, de az legyen már ehető minőségű! Hát ez a hely rendesen alulteljesítette az én ételekkel kapcsolatos elvárásaimat, csúnyán lebőgtek a szememben és ahogy utólag hallottam, nem csak az enyémben. És a legfőbb pofátlanság: mindennek a tetejébe, egyetlen tál 7400,- forint volt! Még szerencse, hogy volt étkezési utalványunk... Szóval soha többet ide!



2.
Nászutunk alatt Róma több trattoriáját is megjártuk, de volt egy hely, ahova a két hét ott tartózkodásunk alatt körülbelül 4-5-ször látogattunk el. A neve Il Ciociaro a Via Barletta és a Via Famagosta sarkán található, közel az Ottaviano – San Pietro metrómegállóhoz. Már első nap felkeltette az érdeklődésünket, ugyanis
mindig tele volt, de nem ám turistákkal, hanem helyi, olasz családokkal. Hol születésnapot ünnepeltek itt, hol csak lejöttek egyet enni… A szállásunk a Via Famagostában volt, így hatalmas volt a kísértés az első naptól kezdve az utolsóig. Nem akarok butaságot mondani, de úgy emlékszem, hogy már az első este ott vacsoráztunk. Nagyon hangulatos kis hely (alagsorban, autentikus atmoszférában) változatos, kívánatos étlappal, szimpatikus felszolgálókkal és tulajdonossal.

Nagyon sokféle tésztaételt kóstoltunk, sajtokat, sonkákat és természetesen pizzát is. Az édesség sem maradt ki egyszer sem, hol egy sima macedonia di frutta di stagione, hol egy vadepres, illetve fügés crostata… Szánom-bánom, hogy húsételt nem kóstoltunk, de kissé bátortalan voltam, nem akartam a gyomrom leterhelni, mert minden napra sok-sok menés volt betervezve. Mindegyik itt elfogyasztott étel istenien finom volt, egyetlen kifizetett eurót sem sajnáltunk. Ha ismét Rómában járnánk, biztos, hogy ismét ez lenne a „törzshelyünk”. Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek, aki az olasz fővárosban jár, és a Vatikán környékén egy olyan éttermet keres, ahol tökéletes vacsorát k
ölthet el!



**A fotókat az éttermek honlapjáról szedtem le, nem sajátok.

2 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Boldog házassági évfordulót!

Mi is mindig étterembe megyünk, ez a közös ajándék saját magunknak :-)

Judith írta...

Boldog evfordulot! :)