2009. június 9., kedd

Az én 7 kis titkom

Palócprovance-tól és Szepykétől is megkaptam, hogy áruljak el magamról 7 titkos dolgot… Sokat törtem a fejem rajta, mire sikerült összeszednem. (ezek igazából nem is titkosak)
  1. Csaknem két évig voltam raszta, máig siratom, hogy az esküvő előtt levágtuk. Az az álmom, hogy újra megcsináltassam, és a derekamig érjen. Nem volt se büdös, se gusztustalan, sőt kimondottan tisztán tudtam tartani.
  2. Nem igazán eszem meg a halakat. Nagyon ritka eset, ha megkóstolom, egyedül a tintahal és a polip, amit elfogyasztok, ha az finoman és jól el van készítve. Sajnos én ezeket friss állapotban beszerezni sem tudom… Fagyiból viszont jöhet bármi :)
  3. Néha nagyon lusta tudok lenni, máskor pedig úgy pörgök, mintha felhúztak volna.
  4. A mai napig imádom a tündérmeséket. Életem egyik legnagyobb élménye a párizsi Disneyland volt. Tátott szájjal jártam körbe a parkot és nem győztem betelni a látvánnyal.
  5. Édesanyám a legjobb barátnőm. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet az, ha egy lánynak nincs jó kapcsolata az anyukájával. Vele mindent meg lehet beszélni, bármilyen témáról is legyen szó. Tőle tanultam főzni is és ő tehet arról is, hogy így szeretek enni.
  6. A sok csalódás és rossz ellenére, naív vagyok. Nagyon is. Túlságosan hamar el tudom hinni az embereknek azt, amit mondanak, még ha józan ésszel belegondolva magam is tudom, hogy az úgysem úgy lesz…
  7. Imádom az állatokat, legyen az hüllő, madár vagy emlős. Kivéve a rovarokat. Egyszerűen irtózom tőlük, ha meglátok egy rovart (na jó itt nem légyre meg muslincára gondolok), akkor utána fél órán át viszket a hátam, vagy valamely testrészem. Ezért estem pánikba, amikor megjelentek a házban a csótányok (habár szerintem ettől akárki bepánikolna). Mellesleg minimum 10 sáskával osztom meg a lakásomat, mert a drága gyíkjaink természetesen csak élő rovart hajlandóak elfogyasztani. Én így egészen biztosan nem etetem őket, ez a férjem reszortja.


Én nem továbbítom senkinek a kérdést, mert akitől megkérdezném, már úgyis biztosan megkapták... :)

7 megjegyzés:

szepyke írta...

:)Én vagyok a környezetemben a nagy pókmentő. Ha valahol megjelenik egy pók, kézzel felszedem és kiteszem a párkányra, csak hogy nehogy valaki megölje. Én szedem ki a kádból, én szedem le a kolleganőm asztaláról, mindenhonnan. A póktól nem félek, de egy egértől kirohanok a világból. Én szólok neked, ha egeret látok, te meg szólj nekem, ha pókot látsz, és majd segítünk egymásnak! :DD

Palócprovence írta...

Nekem Mindketten szólhattok! :))
Röné, köszönöm, hogy válaszoltál! :)

szepyke írta...

Rendben, Palócprovence, felírom:

ha egeret látok: szólni Palócprovencnek! :DD Remek móka lenne! Én a szék tetején, Te kergetnéd az egeret. Szerintem azokat a képeket, ahol egy nő a szék tetejéről nézi a miniatűr egeret, nah, azt rólam mintázták...

duende írta...

Jó volt olvasni rólad! :)

szepyke írta...

Mikor váltottál a Renire? Vagy eddig olvastam félre?

Reni írta...

Nem olvastad félre eddig, tegnap írtam át Renire :) Azért volt eddig Röné, mert már évek óta google-mailt használtam, és ott az volt beállítva feladó névnek, de most átállítottam :)

szepyke írta...

Nah, jó! Akkor mégsem én hülyülök, akkor jól emlékeztem! :D