2009. február 25., szerda

Gnocchi di barbabietola


Furcsa, hogyha az ember magának főz, akkor mennyi új dolgot hajlandó megkóstolni. Hajtja a kíváncsiság. Kiskoromtól kezdve, mindig készített otthon anyukám savanyúnak céklát, ugyanis mamáéknál mindig termett a kertben. Valahogy sosem tudtam rávenni magam, hogy megkóstoljam ezt a zöldséget. És most... láss csodát, ennek az ételnek ez volt az egyik fő összetevője. Finom.

Hozzávalók:

60 dkg krumpli, 20 dkg cékla, 20 dkg liszt, só, néhány szelet pancetta (bacon), genovai pesto, parmezán

Elkészítés:
A krumplit és a céklát héjában feltesszük főni (az utóbbinak elég sok idő kell). Amikor megpuhult, meghámozzuk, áttörjük, és a liszttel és kevés sóval összegyúrjuk. Belisztezett deszkán ujjnyi vastag rudakat sodrunk a tésztából, kb. két centis darabokra vágjuk, és egy villa hátán, enyhén rányomva végig gurítjuk, így szép mintázata lesz. A nyers gnocchit adagonként forrásban lévő, sós vízbe dobáljuk. A gnocchi elég hamar megfő, ha feljön a víz tetejére már vehetjük is ki őket.
A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, majd zsírjára pirítjuk. A gnocchikat a pestoval átforgatjuk, rászórunk egy kis pirított szalonnát és kevés reszelt parmezánt. Meglepő, de nagyon finom volt ez a sokféle íz együtt. Egyik sem veszett el a másik mellett, tök harmonikus volt :)

Nincsenek megjegyzések: