2009. január 10., szombat

Mézeskalács nagyüzem


-->
Már évek óta folyamatosan készítek a karácsony előtti időszakban mézeskalácsot, de ez volt az első, hogy a saját konyhámban - egyedül, és nem anyával közösen, még korábbi otthonomban. Ez persze cseppet sem szegte kedvem, nekiálltam egy hatalmas adagnak. Összesen 4 fémdoboznyi sütemény lett ebből a mennyiségből, ami nekünk bőségesen elég volt. A dobozokba én nem raktam almát, hogy megpuhuljanak a kalácsok, mert mi szeretjük azt a félkemény állapotát (hála az égnek eleve nem volt olyan kemény, hogy beletörjön a fogunk). Idén tehát ebből a receptből készítettem:
  • 1 kg liszt
  • 0, 3 kg porcukor
  • 0, 25 - 0,3 kg méz (felolvasztva - én narancsos akácmézet használtam)
  • 0, 2 kg olvasztott vaj
  • 2 tojás
  • 1 evőkanál szódabikarbóna
  • fűszerek (fahéj, szegfűszeg, gyömbér vagy ezt az összes fűszert helyettesítő mézeskalács-fűszerkeverék)

Mindezt szépen összegyúrom, jól összedolgozom. Egy kemény (lehet kicsit ragacsos) tésztát kapunk, amelyet frissentartó fóliába csomagolva minimum 1 órára (én egy egész éjszakára) berakunk a hűtőbe pihenni és szépen kialakul a tészta szerkezete is majd ennek során.
Pihentetés után enyhén lisztezett deszkára borítom, kisodrom olyan 5 mm vastagságúra, és formákat szúrok belőle. Sütőpapírral kibélelt tepsibe pakolom őket, majd 200 fokon sütöm őket szép barnára. Hagyjuk őket kihűlni, és ezek után álljunk csak neki a díszítésnek (porcukros tojásfehérje hab, csokoládé/marcipán vagy akármilyen mázzal, cukorgyönggyel, csokidarával ... a díszítési lehetőségek végtelenek).

Nincsenek megjegyzések: